Nagy gyöngyházlepke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy gyöngyházlepke
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 5000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Csoport: Rhopalocera
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Tarkalepkefélék (Nymphalidae)
Alcsalád: Heliconiinae
Nemzetség: Heliconiini
Alnemzetség: Argynnina
Nem: Gyöngyházlepke (Argynnis)
Faj: A. paphia
Tudományos név
Argynnis paphia
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy gyöngyházlepke témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy gyöngyházlepke témájú médiaállományokat és Nagy gyöngyházlepke témájú kategóriát.

A nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia), a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, és a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába tartozó európai faj.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Magyarországon országszerte megtalálható.

Jellemzői[szerkesztés]

A feltűnően nagy lepke (ez a legnagyobb, Magyarországon is előforduló gyöngyházlepke) hímjének szárnyát élénk sárgásvörös alapon sötét foltok és vonalkák tarkázzák. Jellemző a fekete rajzolatú erek kiterjedtsége. A nőstények fakóbbak, sárgásak vagy zöldesszürkék. A keleti gyöngyházlepkétől (Argyronome laodice) megkülönbözteti, hogy szárnycsúcsa kihegyesedik; rajta nincs fehér folt.

A barnásfekete hernyók sárga tüskéket, csíkokat és foltokat, valamint két hosszú fejtüskét viselnek.

Életmódja[szerkesztés]

Július és augusztus között csak egy nemzedéke van. Főképpen erdei réteken, nagyobb tisztásokon figyelhetjük meg, de felkeresi a réteket és a szántóföldek mezsgyéit is. Gyakori, egyes években jelentősen felszaporodik. Főként aszat- és bogáncsfélék nektárját fogyasztja; kertekben gyakran a nyári orgonán látjuk.

A nőstény fatörzsekre vagy ibolyák közelében a talajra rakja a petéit, és azok telelnek át. A hernyók tavasszal kelnek ki, és többnyire májusban bábozódnak; tápnövényeik az ibolyafélék.

Alfajok, változatok[szerkesztés]

  • Argynnis paphia f. valesina – szárnya sötétebben és zöldesebben csillog, mint az alapfajé[2]

Hasonló fajok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Állat- és növényhatározó természetjáróknak
  • Helgard Reichholf-Riehm: Lepkék
  • Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 46.

További információk[szerkesztés]