Nagy daliáscincér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Nagy daliáscincér
AcanthocinusAedilis.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 5000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Család: Cincérfélék (Cerambycidae)
Alcsalád: Takácscincérformák (Lamiinae)
Nemzetség: Acanthocinini
Nem: Acanthocinus
Faj: A. aedilis
Tudományos név
Acanthocinus aedilis
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

Cerambyx acernus Voet, 1778
Cerambyx marmoratus Villers, 1789
Cerambyx ædilis Linnaeus, 1758
Aedilis montana Audinet-Serville, 1835

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy daliáscincér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy daliáscincér témájú médiaállományokat és Nagy daliáscincér témájú kategóriát.

A nagy daliáscincér (Acanthocinus aedilis) a cincérfélékhez tartozó, eurázsiai elterjedésű, fenyőerdőkben élő bogárfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A kifejlett daliáscincérek 12–24 mm hosszúak, színük szürkésbarna, testük széles és lapos. Toruk felső oldalán négy sárgás folt látható egy sorban, az állat hossztengelyére keresztben. Szárnyfedői nem fedik a potroh teljes hosszát, rajtuk keresztben két bizonytalan határvonalú sötétebb sáv húzódik. A hím csápjai 3-5-ször is hosszabbak lehetnek a testénél, míg a nőstény esetében csak 1,5-2-szer olyan hosszúak. Csápjai és lábai feketén sávozottak. A nőstények potroha végén jól látható, hosszú tojócső található. Petéi hosszúkásak, fehérek, méretük 3x0,75 mm. Lárvája lábatlan, sárgásfehér, kissé ellapuló, 4 cm hosszú. A lárva feje mögött két sárga folt található. Bábja sárgásfehér, 20 mm (hímek) vagy 24 mm (nőstények) hosszú.

Elterjedése és életmódja[szerkesztés]

A faj majdnem egész Eurázsia északi felének tűlevelű és vegyes erdeiben honos az Ibériai-félszigettől a Kaukázuson és Szibérián keresztül egészen Észak-Kínáig. Izolált populációi Skóciában és Írországban is előfordulnak. Európai elterjedésének déli határa az Észak-Balkán.

Elsősorban az erdeifenyőt kedveli, de más fenyőfajokon is megél. A kifejlett cincérek a kéreg alatt vagy az avarban telelnek át. Március végétől kora júniusig párosodnak. A nőstények petéiket egyesével rakják a kéreg repedéseibe vagy a saját maguk rágta lyukakba. A kikelő lárvák a kéreg alatt táplálkoznak. Járataik szabálytalan formájúak, a fa szálirányában haladnak, néhány cm hosszúak és max. 3 cm szélesek. Négy hónapnyi növekedés után a kéregben (ha elég vastag) vagy a faanyagban (ha a kéreg vékony) rágott kamrában bebábozódnak. Az imágók 15-20 nappal később kelnek ki a bábokból.

A nagy daliáscincér elsősorban a beteg és meggyengült fákat vagy kidőlt fatörzseket, rönköket károsítja. Kéreg alatt rágó lárvái a fa pusztulását okozhatják, bábkamrája kirágásával pedig csökkenti a faanyag értékét.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]