Nagy Mihály (régész)
| Nagy Mihály | |
| Született | 1957. január 29. (67 éves) Kaba |
| Foglalkozása | régész |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagy Mihály (Kaba, 1957. január 29.– ) régész, a Könyvtári Intézet Kulturális Kapcsolatok Főosztály főosztályvezetője.[1]
Élete[szerkesztés]
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának Régészeti Tanszékén szerzett régész-muzeológus képesítést 1983-ban. 1986-ig a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságának ösztöndíjasaként a Magyar Nemzeti Múzeum a kijelölt kutatóhelye. 1986 óta gyűjteményvezető a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályán (Római Gyűjtemény). 1989 és 1993 között a múzeum tudományos titkára. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémián történelemtudományból (régészet) kandidátusi fokozatot szerzett. 1990-1993 között a Seuso-kincs tulajdonjogáért folytatott perben szakértő tanúként képviselte a kormányt. 1998 augusztusa óta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Műemléki Főosztályán dolgozik. 2004. március 1-jétől a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium Európai Uniós és Stratégiai Főosztályán dolgozott. 2006. szeptember 1-jétől a munkahelye az Nemzeti Erőforrás Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályán tevékenykedik. 2008 és 2010 között az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóságának szakértője. Rendszeresen publikál és tart előadást nemzetközi és hazai fórumokon.[2]
Szerepe a Seuso-kincs magyar vonatkozásainak feltárásában[szerkesztés]
Amikor a patinás brit aukciósház, a Shotesby's 1990-ben műtárgy-árverést szervezett New Yorkban, az aukciós katalógus legígéretesebb tétele egy több darabos, rendkívül míves, késő római ezüstedényekből, tálakból, és kupákból álló páratlan értékű kollekció volt. A Magyar Nemzeti Múzeum régésze, Nagy Mihály az egyik újság híre alapján figyelt fel a Shotesby's árverésére, a magyar archeológus megszerezte a Shotesby's katalógusát, és tüzetesen megvizsgálta a licitre felkínált római ezüstkincsről készített fotókat. Nagy Mihály felfedezte, hogy az egyik gazdagon díszített nagyméretű tál szélén a „Pelso" felirat olvasható az ezüstbe vésve, ami nem más, mint a Balaton római kori neve. A katalógusban szereplő méretadatokból Nagy Mihály rájött arra is, hogy az ugyancsak díszes mosdótál pontosan beleillik abba a Polgárdi határában 1878-ban megtalált ezüstből készült római kori tripuszba, azaz edénytartó állványba, amit ekkor már több mint száz éve a Magyar Nemzeti Múzeum értéktárában őriztek. Nagy Mihály értesítette a hatóságokat, a régész felfedezése pedig mozgásba lendítette a magyar kulturális kormányzatot, valamint a bel- és külügyi apparátust.[3][4]
Jelentősebb tudományos publikációi[szerkesztés]
http://www.regeszet.org.hu/onelet/nagymihaly.pdf[halott link]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Archivált másolat. [2018. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 6.)
- ↑ http://www.magyarszemle.hu/szerzo/nagy_mihaly
- ↑ Archivált másolat. (Hozzáférés: 2018. augusztus 6.)
- ↑ http://www.origo.hu/tudomany/20171220-lezaratlan-bunugy-fonja-korul-a-kulturtortenet-legbecsesebb-keso-antik-ezustkincset.html
Források[szerkesztés]
- Nagy Mihály, regeszet.org