Nagy Gyula (festő)
| Nagy Gyula | |
| Született | 1922. augusztus 9.[1] Várpalota |
| Elhunyt | 1966. március 19. (43 évesen)[1] Várpalota |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
| Kitüntetései | Egry József-díj (1964) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagy Gyula (Várpalota, 1922. augusztus 9. – Várpalota, 1966. március 19.) festő.
Életpályája[szerkesztés]
Elemi iskoláit Várpalotán végezte, ahol Benkő Béla evangélikus tanító, a rajztanára fedezte föl tehetségét, és javasolta a továbbtanulását. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső és Szőnyi István tanítványa volt. Hamarosan Olaszországba került ösztöndíjjal, ahol 1942–1943-ban a firenzei akadémián tanult. Itteni mesterei: Primo Conti, Felice Carena. Nagy Gyula 1942. június 27-én magyar leventeként nyerte meg a firenzei festészeti versenyt. Csoportos tárlaton szerepelt egyebek mellett 1947-ben a Nemzeti Szalonban. A Bányász Szakszervezet székháza részére 1949–1954 között festette meg a bányászok életét bemutató festménysorozatát. 1954-től ismét Várpalotán élt. Ekkor alakult meg a várpalotai rajziskola, alkotókör, ahol Nagy Gyula és Mórocz Miklós festőművészek voltak az oktatók. Kezük alól számos jeles várpalotai alkotó került ki (pl. Kása András, Tatár Antal). A nyaranta Alsóörsön tartózkodó Nagy Gyula a Balaton-vidék tájait ugyanolyan szívesen festette meg, mint Várpalota iparlétesítményeit, munkásait vagy éppen a város kopár tájait. 1956 után többször is járt Olaszországban. Ez az alkotói pályájának korai szakaszában kialakuló olasz kötődése az 1950-es évek "szocialista realizmusa" ellenére is szinte kivétel nélkül érződött alkotásain. Főként tájképeket, életképeket és arcképeket festett. Kiállított Firenzében 1963-ban majd 1965-ben Veszprémben. 1952-től minden nemzeti tárlaton szerepelt képeivel. 1964-ben Egry József-díjjal tüntették ki. 1966. március 19-én hunyt el Várpalotán.
Emlékezete[szerkesztés]
Várpalotán két alkalommal rendeztek kiállítást alkotásaiból, utcát és 1986-ban az I. Várpalotai Napok keretén belül a város galériáját nevezték el róla. Sírja a várpalotai római katolikus temetőben van. Alkotásait közintézmények sora őrzi. Lovason 2006 májusában megalakult a Nagy Gyula Művészeti Alapítvány, amely céljának tekinti a festőművész hagyatékának méltó megőrzését Lovas községben, valamint Nagy Gyula munkásságának megismertetését.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Firenze város díja (1942)
- Miskolc város díja (1944)
- Országos tájképpályázat III. díja (1951)
- Országos tájképpályázat III. díja (1953)
- "Hazai táj" pályázatának I. díja (1953)
- Egry József-díj (1964)
Kiállításai[szerkesztés]
Egyéni kiállítások[szerkesztés]
- 1943 – Palazzo Strozzi, Firenze
- 1954 – Bányász Székház, Budapest
- 1955 – Csók Galéria, Budapest (Bényi Lászlóval)
- 1959 – Accademia, Firenze
- 1963 – Veszprém
- 1965 – Fényes Adolf Terem, Budapest
- 1965 – Képcsarnok, Veszprém.
Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés]
- 1947 – Nemzeti Szalon, Budapest
- 1948 – Fiatalok kiállítása, Szinyei Terem, Budapest
- 1961 – Vegyipari dolgozók között, Csók Galéria, Budapest
- 1962 – Művészet a gyárban, Budapest-Csepel
- 1963 – Bakony-Balaton, Csók Galéria, Budapest
Művei közgyűjteményekben[szerkesztés]
- Magyar Nemzeti Galéria, Budapest,
- Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém,
- Nagy Gyula Galéria, Várpalota.
- Nagy Gyula Művészeti Alapítvány, Lovas
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/10981.htm, Nagy Gyula, 2017. október 9.
Források[szerkesztés]
- Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Online változat. http://www.tankonyvtar.hu/konyvek/kortars-magyar-muveszeti/kortars-magyar-muveszeti-081028-847
- Magyar Életrajzi lexikon (1000-1990). Online változat. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/10981.htm
