Nagy András (teológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagy András
Született 1899. január 24.
Magyarózd
Elhunyt 1974. szeptember 9. (75 évesen)
Kolozsvár
Foglalkozása egyházi író,
szerkesztő
Sírhely Házsongárdi temető

Nagy András (Magyarózd, 1899. január 24.Kolozsvár, 1974. szeptember 9.) egyházi író, szerkesztő.

Életútja[szerkesztés]

1899. január 24-én született az erdélyi Magyarózdon. 1917-ben, a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban szerzett érettségi után tisztként vett részt az I. világháborúban.

1921-ben az Erdélyi Református Egyházkerület Teológiai Fakultását végezte el Kolozsváron, ahol a rövid életű Református Tanárképzőnek is hallgatója volt. Ezután három szemeszteren át a bázeli egyetemen tanult, közben segédlelkész volt Tordán, Marosvásárhelyen.

1922-ben tette le a második lelkészképesítő vizsgát, majd 1923-tól Szentgerice, 1925-től Nyárádszentbenedek választotta lelkészének. 1933-ban teológiai magántanári vizsgát tett Kolozsváron, majd a következő tanévben a bázeli egyetem meghívott ószövetségi előadója volt. 1936-tól a kolozsvári teológia ószövetségi tanszékén professzori beosztásban működött.

1937-1942 között az egyházkerület tanácsbírája, az IKE felügyelője volt. 1943-ban a debreceni Coetus Theologorum tagja, 1943-ban pedig az Evangéliumi Munkások Erdélyi Szövetségének elnöke lett, majd 1945-ben Debrecenben szerzett doktorátust.

1952-1957 között, a II. világháborút követő új rendszerben, a teológusképzés állami átszervezése után, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református karának dékánja lett. 1959-ben kényszernyugdíjazták.

Művei[szerkesztés]

Önálló kötetei[szerkesztés]

  • Jeremia és kora (Kolozsvár 1929)
  • A váltság gondolata az Ótestamentumban (Kolozsvár 1945)

Források[szerkesztés]