Nagy-Keserű-tó
| Nagy-Keserű-tó | |
.JPG) | |
| Ország(ok) | Egyiptom |
| Elsődleges források | Szuezi-csatorna |
| Elsődleges lefolyások | Szuezi-csatorna |
| Hosszúság | 23,2 km |
| Szélesség | 10,8 km |
| Felszíni terület | 250 km2 |
| Tszf. magasság | 0 m |
| Elhelyezkedése | |
 Nagy-Keserű-tó
Pozíció Egyiptom térképén
| |
 é. sz. 30° 19′ 21″, k. h. 32° 22′ 57″30.322500°N 32.382500°EKoordináták: é. sz. 30° 19′ 21″, k. h. 32° 22′ 57″30.322500°N 32.382500°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy-Keserű-tó témájú médiaállományokat. | |
A Nagy Keserű-tó (arabul: البحيرة المرة الكبرى; átírásban: al-Buḥayrah al-Murra al-Kubrā) egy nagy sóstó Egyiptomban, amely a Szuezi-csatorna rendszerének része. A csatorna 1869-es megépítése előtt a tó egy kiszáradt medence volt.[1][2] Az ókori Piramisszövegek is említést tesznek a Nagy Keserű-tóról.[3]
A Szuezi-csatorna összeköti a Nagy Keserű-tavat a Földközi-tengerrel és a Vörös-tengerrel, valamint a Kis Keserű-tóval is (arabul: البحيرة المرة الصغرى; átírásban: al-Buhayrah al-Murra as-Sughra). A csatornán átkelő hajók a Nagy Keserű-tavat „előzési sávként” használják, ahol megelőzhetik a többi hajót vagy megfordulhatnak.
Földrajz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a tómedence a Nagy Keserű-tóból (arabul: البحيرة المرة الكبرى, DMG: al-Buḥaira al-Murra al-Kubrā) és a délkeleti részén hozzá csatlakozó Kis Keserű-tóból (arabul: البحيرة المرة الصغرى, DMG: al-Buḥaira al-Murra aṣ-Ṣuġrā) áll. A két tavat egy 500–1000 méter széles szűkület köti össze, be- és kijáratuknál pedig világítótornyok állnak. Együttes vízfelületük mintegy 220–250 km².
A Nagy Keserű-tó északnyugat–délkeleti irányban több mint 30 km hosszan nyúlik el, majd egy kelet felé tartó, több mint 6 km hosszú szakasz után átmegy a Kis Keserű-tóba, amely észak–déli irányban körülbelül 8 km hosszú. Déli végén a Nagy Keserű-tó egy jellegzetes, mintegy 5 km átmérőjű öblöt alkot, amelyet néhány kisebb sziget tagol.
Mindkét tavat sivatag veszi körül, bár nyugati és délnyugati partvidékükön kisebb mezőgazdasági területek is találhatók. A Keserű-tavak déli végénél, es-Salúfnál már érzékelhető a Vörös-tenger árapályának hatása; a dagály és az apály a Szuezi-csatorna 156. kilométerénél éri el a tavakat.
A Keserű-tavaktól több mint 30 km-rel északra, Iszmáilija közelében fekszik a kisebb Timszah-tó, amelyet a hajók a Keserű-tavakhoz hasonlóan kitérő- és várakozóhelyként használnak.
A Keserű-tavak egykor összeköttetésben álltak a Vörös-tengerrel, ám Szueztől északra egy földsáv kiemelkedése elválasztotta őket attól. Ennek következtében a tavak kiszáradtak, vízszintjük pedig mintegy 10 méterrel a Vörös-tenger szintje alá süllyedt. A Szuezi-csatorna megépítésével a Keserű-tavak vízszintje ismét elérte korábbi szintjét.
Mivel a Szuezi-csatornán nincsenek zsilipek, a tengervíz egyaránt a Földközi-tenger és a Vörös-tenger felől áramlik a tómedencébe, pótolva az elpárolgó vizet. A tavak emellett a csatorna vízszintjének kiegyenlítésében is fontos szerepet játszanak, mivel mérséklik az árapály okozta vízmozgásokat.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1870-ben a Nagy Keserű-tó mélységét 22–29 lábra, a Kis Keserű-tóét pedig 26 lábra becsülték. A méréseket a hajózóútban végezték, amely feltehetően a tavak legmélyebb részét jelentette.
A második világháború idején, az Olaszországgal 1943. szeptember 8-án megkötött Cassibilei fegyverszünet értelmében az olasz Italia és Vittorio Veneto csatahajókat legénységükkel együtt 1943 őszétől 1946-ig a Nagy Keserű-tavon internálták.
A Keserű-tavak térségében működő hadifogolytáborokban német hadifoglyokat is őriztek, egészen 1948-ig.
1945. február 14-én Franklin D. Roosevelt amerikai elnök – közvetlenül a Jaltai konferencia után – a Nagy Keserű-tavon találkozott Abdul-Azíz ibn Szaúd szaúd-arábiai királlyal. A találkozót az amerikai William Alfred Eddy szervezte meg az amerikai USS Quincy (CA-71) fedélzetén; Eddy a szaúdi uralkodó személyes barátja volt.
Az 1967-es hatnapos háború idején Egyiptom lezárta a csatornát és 1975-ig zárva tartotta, így 15 hajó rekedt a tóban. Ezek a hajók a „Sárga Flotta” (Yellow Fleet) néven váltak ismertté, mivel fedélzetüket hamarosan belepte a sivatagi homok.[4] A hajók legénysége végül megszervezte magát, megosztották egymás között az erőforrásokat, később pedig saját postahivatalt és bélyeget is létrehoztak. Két német lobogó alatt közlekedő hajó végül saját erejéből hagyta el a csatornát. A hajón rekedt rakományok között különféle romlandó áruk (például tojás és gyümölcs), pólók, valamint a |Woolworth's áruházláncnak szánt játékok is voltak.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Great Bitter Lake, Egypt (Oct. 26, 2009)". Earth Observatory NASA. 2009. október 26. 2016. november 19. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. november 18.
- ↑ Madl, Pierre (1999). Essay about the phenomenon of Lessepsian Migration Archiválva 2016. július 31-i dátummal a Wayback Machine-ben., Colloquial Meeting of Marine Biology I, Salzburg, April 1999 (revised in Nov. 2001).
- ↑ Jones, Greg (2014. április 28.). Waters of Death and Creation: Images of Water in the Egyptian Pyramid Texts. BookBaby. ISBN 9781483526362. Hozzáférés: 2016. november 18.[halott link]
- ↑ Zsolt, Hanula (2016. november 28.). "Beragadtak a csatornába, alapítottak egy országot". index.hu. Hozzáférés: 2026. augusztus 4.
- ↑ Gregor, Karen. [(https://www.bbc.co.uk/programmes/b00vrwrt) "The Yellow Fleet"]. BBC Radio. 2016. november 30. dátummal az eredetiből [(https://web.archive.org/web/20161130152327/http://www.bbc.co.uk/programmes/b00vrwrt) archiválva]. Hozzáférés: 2016. november 18.
{{cite news}}: Check|archive-url=value (súgó); Check|url=value (súgó)
