NSU Ro 80

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
NSU Ro 80
NSU Ro 80 - 2009-10-11 (Foto Sp).jpg
Gyártási adatok
Gyártó NSU Motorenwerke (19671969)
Audi NSU Auto Union AG (19691977)
Darabszám 37 398
Gyártás helye NSZK Neckarsulm, Nyugat-Németország
Gyártás éve 19671977
Modellvariánsok Négyajtós szedán
Kategória Felsőkategóriás autó
Tervező Claus Luthe
A(z) modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz 4780 mm
Szélesség 1760 mm
Magasság 1410 mm
Tömeg 1251–1292 kg
Tengelytáv 2860 mm
Teljesítmény
Motor 995 cm³-es, kétforgótárcsás Wankel-motor
Felépítés Orrmotors, elsőkerék-meghajtású
Váltó Fichtel & Sachs háromsebességes, szinkronizált manuális sebességváltó automata tengelykapcsolóval és Fichtel & Sachs nyomatékváltóval
Teljesítmény 113 LE (84 kW)
Előző NSU Spider
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz NSU Ro 80 témájú médiaállományokat.

Az NSU Ro 80 egy felsőkategóriás autó, melyet a nyugatnémet NSU Motorenwerke gyártott 1967 és 1977 között.[1] A kizárólag négyajtós szedán karosszériával készült kocsi könnyedén felismerhető a Claus Luthe által tervezett áramvonalas formatervéről. Legkomolyabb jellegzetessége a hajtáslánca, mely egy 113 lóerős (84 kW), 995 cm³-es, kétforgótárcsás Wankel-motorból és egy innovatív vákuumos rendszerű félautomata sebességváltóból áll.

A Ro 80-t 1968-ban az Év Autójának választották.

Futómű[szerkesztés]

A hajtásláncon kívül a Ro 80 futóműve is tartalmazott jelentős újításokat és említésre méltó megoldásokat. A kocsit négy darab ATE Dunlop tárcsafékkel szerelték, a négytárcsafékes megoldás akkoriban főképp sport- és luxusautókon volt megszokott. További érdekesség, hogy a rugózatlan tömeg csökkentése érdekében az első féktárcsák a kerékagy helyett a sebességváltó háza mellett kaptak helyet.[2] A kocsi független felfüggesztéssel készült, előre MacPherson rugóstagok, hátulra ferde háromszög-lengőkaros rendszer került.[3] A kormánymű a ZF által készített fogasléces, szervós egység volt, hasonlóan a mai autók többségében alkalmazott kormányművekhez.

Sebességváltó[szerkesztés]

A Ro 80 háromsebességes sebességváltóval és automata tengelykapcsolóval készült. Utóbbi azt jelentette, hogy nem volt tengelykapcsoló-pedál, helyette a váltógomb megérintésekor működésbe lépett egy elektromos kapcsoló, ami a vákuumos rendszer aktiválásával szétkapcsolta a kuplungot.[4] A fokozatok a hagyományos "H-séma" szerint voltak kapcsolhatók a sebességváltókarral.

Formaterv[szerkesztés]

A formatervet Claus Luthe készítette, aki vezető tervező volt az NSU-nál, majd később a BMW-nél. Az autó külseje annyira modernnek számított, hogy több ipari és tervezői kiállításon is bemutatták. A nagy üvegfelületek előrevetítették azt a tervet, melyet például a Citroën is követett az 1970-es években. Az áramvonalas forma miatt a kocsi légellenállási együtthatója mindössze 0,355 volt, ami akkoriban nagyon jó értéknek számított, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy akár a 180 km/h-s sebességet is képes volt elérni. Később az 1982-ben bemutatott harmadik generációs Audi 100 áramvonalasságát is a Ro 80-hoz hasonlították.

Belsőtér[szerkesztés]

A Ro 80 szövet üléskárpittal, PVC tetőkárpittal és szőnyegborítású padlóval készült.[5] Gyári extraként rendelhetők voltak bőr ülések is, de csak kevés ilyen példány készült.

Módosítások az évek során[szerkesztés]

Az évek során a vállalat a rendelkezésére álló korlátozott anyagi erőforrásait elsősorban a Wankel-motor megbízhatóságának fejlesztésére költötte. A legtöbb figyelmet az égésterek lezárására szolgáló csúcstömítésekre fordította. A motor egyik sajátossága volt, hogy kellő odafigyelés nélkül gyorsan és csendesen olyan magas fordulatszám-tartományokat ért el, melyek több kulcsfontosságú alkatrészt is károsíthattak. Minden Ro 80-on az alapfelszereltség része volt a fordulatszámmérő, de az 1971-es modellekbe már egy hangjelző is került, mely túl magas fordulatszám esetén figyelmeztette a vezetőt.[6]

Egyéb szempontokból a Ro 80 a gyártási periódus alatt meglehetősen kevés változtatáson esett át. 1969 szeptemberétől a hagyományos szögletes fényszórók helyét halogénes ikerfényszórók vették át, a C-oszlopra pedig szellőzőnyílások kerültek. 1970 augusztusában az addigi fém hűtőrácsot műanyagra cserélték, majd 1975 májusában egy minimális facelift keretében a hátsó lámpák nagyobbak lettek, és gumibetétek kerültek a lökhárítókba, melyek 15 mm-rel megnövelték a karosszéria hosszát.[6]

Megbízhatatlanság[szerkesztés]

A Ro 80 Wankel-motorja

Az autó már pályafutása elején hírhedtté vált megbízhatatlanságáról. A több kisebb probléma közül magasan kiemelkedett a motor konstrukciós hibája, ami miatt sok modellen már 24 ezer km után egyre súlyosbodó problémák jelentek, a korai változatoknál pedig nem volt ritka az 50 ezer km utáni teljes motorfelújítás. A fő problémát az jelentette, hogy a három részből álló csúcstömítések minden alkatrésze ugyanabból az anyagból készült, ami azért volt súlyos hiba, mert az indítás utáni hideg üzem során a középső rész erősebb kopásnak volt kitéve, mint a szélső részek, így egy idő után a kikopó középrészek miatt a tömítés összenyomódott, így megszűnt az égéstér tömítettsége. A tömítések áttervezése jelentette ideiglenes megoldás után a titán-karbid középrész oldotta meg véglegesen a problémát.

A kocsi piaci helyzetét tovább rontotta, hogy a Wankel-motor magas, 13-16 l/100 km körüli átlagfogyasztást produkált, valamint nagyon kevés olyan szerelő volt, aki értett a Wankel-motorokhoz. Az 1970-es modellévre a megbízhatósággal kapcsolatos problémákat sikerült teljesen megoldani,[7][8] de a nagyvonalú garanciaprogram és az autó rossz megítélése aláásta az NSU anyagi helyzetét. A gyárat 1969-ben felvásárolta a Volkswagen, és egyesítette az Auto Unionnal. Később ebből az egyesülésből jött létre a ma ismert Audi.

Alternatív motor[szerkesztés]

A Hurley Engineering Company alternatív megoldást kínált azoknak a brit tulajdonosoknak, akiknek az autójában teljesen tönkrement a Wankel-motor. Egy nyomatékváltó-adapterlemezzel és néhány egyéb alkatrésszel lehetővé tették egy Ford Essex V4 motor beszerelését a kocsiba. Ez volt az egyetlen olyan motor, mely elég rövid volt ahhoz, hogy a karosszéria módosítása nélkül elférjen a motortérben. Attól függően, hogy milyen modellből származott, ezek a motorok kétféle olajteknővel, szíjtárcsára vagy a vezérműházra szerelt hűtőventilátorral és kétféle hengerűrtartalommal álltak rendelkezésre, és volt egy alacsony sűrítési arányú változat is, mely rosszabb minőségű üzemanyaggal is képes volt üzemelni. A V4-es és a Wankel-motor kifinomultsága összehasonlíthatatlan volt, de a durvább járású Ford motor megbízhatóbb volt, kevesebb üzemanyagot fogyasztott és nagyobb volt a nyomatéka is. Később egy V6-os motort is kipróbáltak, szintén a Fordtól, de ehhez némileg át kellett alakítani a karosszériát, kedvezőtlen volt a fogyasztása és a nagy súlya az autó egyensúlyát is rontotta.[9]

Gyártási és értékesítési adatok[szerkesztés]

A sorozatgyártás 1967 októberében vette kezdetét, és 1977 áprilisáig folytatódott. 1968-ban, a gyártás első teljes évében 5986 darab készült el, míg 1969-ben 7811, ami 1970-re 7200-ra esett vissza. A következő három évben már csak 3-4000 darab Ro 80-at készítettek, majd az 1973-as olajválság miatt meredeken emelkedő üzemanyagárak tovább csökkentették a magas fogyasztású modell iránti keresletet. 1974 és 1976 között kevesebb mint 2000 modellt gyártottak le. A tízéves gyártási ciklus alatt összesen 37 398 darab készült el.[6]

Források[szerkesztés]

  1. nsu ro-80 1967 at audi.com/corporate/en/company/history/models
  2. Richard Bremner: NSU Ro80: the Car of the Year that killed the company. Motoring Research, 2015. június 18. (Hozzáférés: 2017. március 17.)
  3. Csikós Zsolt: Ilyet se látsz sokat. Totalcar, 2012. április 21. (Hozzáférés: 2017. március 17.)
  4. Julian Edgar: The NSU Ro 80 - A step too far. AutoSpeed, 2008 (Hozzáférés: 2017. március 17.)
  5. (1968. február 1.) „Autocar Road Test NSU Ro80 1,990 c.c. (nominal): German five-seater touring car with twin-rotor Wankel engine and front-sheel-drive. Rather poor petrol and oil consumption. Superb road-holding and stability. Power steering light with excellent "feel". Fine visibility and well-placed controls. Selective automatic transmission gives three wide performance ranges. Very advanced and pleasant car to drive.”. Autocar (nbr 3755), 11–16. o.  
  6. ^ a b c Oswald, Werner. Deutsche Autos 1945-1990, volume 4 (German nyelven). Motorbuch Verlag, 403. o. (2001). ISBN 3-613-02131-5 
  7. NSU (de nyelven). der-wankelmotor.de. (Hozzáférés: 2017. március 23.)
  8. Die Gasdichtung des Wankelmotors (de nyelven). der-wankelmotor.de. (Hozzáférés: 2017. március 23.)
  9. Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 31.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz NSU Ro 80 témájú médiaállományokat.