NGC 4993

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
NGC 4993
Megfigyelési adatok
Csillagkép

Hydra csillagkép

Rektaszcenzió

13h 09m 47,2s

Deklináció

-23° 23′ 4″

Vöröseltolódás

0,009

Típus

E/S0

Látszólagos magnitúdó (V)

12,4

Az NGC 4993-at magában foglaló csillagtérképen a Hydra közelében az NGC 4968, NGC 4970, NGC 5042, IC 4180, IC 4197 galaxisok

Az NGC 4993 (NGC 4994 jelöléssel is katalogizálva) elliptikus galaxist, avagy lentikuláris galaxist a Hydra csillagképben, William Herschel fedezte fel 1789-ben.[1]  2017 augusztusában csillagászok bejelentették,[2] hogy egy rövid gamma-kitörést észleltek, amit GRB 170817A-val jelöltek, ezt két neutroncsillag ütközése váltotta ki,[3] ami ebben a galaxisban történt.

2017. október 16-án a LIGO és a Virgo interferométer együttműködés hivatalosan is bejelentette, hogy az érzékelők gravitációs hullámot jeleztek, amit GW170817-vel jelölnek, ez két neutroncsillag összeolvadásához társítható.[4][5][6][7][8] A gravitációs hullám esemény  közvetlen megerősítést ad arra, hogy a bináris neutroncsillag ütközések rövid gammasugár-kitörést hoznak létre.[9]

Megfigyelések[szerkesztés]

A 2017gfo (úgy is ismert, mint SSS17a) átmeneti csillagászati esemény (amiről úgy vélik, hogy egy kilonóva) megfigyelhető volt az NGC 4993 galaxisban 2017. augusztus 17-én.

A GW170817 gravitációs hullám jelet megfigyelte a LIGO/Virgo együttműködés 2017. augusztus 17-én. Ez indította el a keresést egy megfelelő elektromágneses jel után, aminek a felfedezése az első ilyen alkalom volt. A gravitációs hullám jel, amelynek időtartama körülbelül 100 másodperc, az első olyan gravitációs hullám kimutatás, amit két neutroncsillag egyesülése váltott ki, ezeket az GRB 170817A objektumhoz társítják.[7][8][10][11]

A GRB 170817A gamma-kitörést (gamma-ray burst - GRB), a  NASA Fermi gamma-sugár űrtávcsőe, és az ESA INTEGRAL észlelte 2017. augusztus 17-én.[12][13][14] Bár ez az égi terület nagy, úgy gondolják, hogy az megfelel a másik két észlelésnek,[10] részben annak érkezési ideje alapján, ami 1,7 másodperc volt a GW esemény után.

A két LIGO detektor adatai alapján a neutroncsillagok helyzetét 190 négyzetfoknyi területre sikerült behatárolni (ez a telihold területének kb. 950-szerese). Az Olaszországban működő Virgo detektor adataival a gravitációs hullám forrásának helyzetét tovább lehetett pontosítani. Így 28 négyzetfokra, tehát az eredeti terület 14,7%-ára sikerült redukálni azt a területet, ahonnan a gravitációs hullámok elindulhattak.

Egy ekkora szögtartományon belül nagyjából 130 millió fényévre tőlünk több galaxisban is megbújhat a jelek forrása. Hogy pontosan melyikben, annak meghatározásában segítséget jelentett az ELTE kutatóinak épp ilyen célokra kifejlesztett galaxiskatalógusa, a GLADE. Nem véletlen, hogy az ELTE LIGO-tagcsoportja volt az első, amely a gravitációshullám-forráshoz azonosított égterület és becsült forrástávolság alapján közzétette a lehetséges forrásgalaxisok listáját.[15]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. NGC 4993. (Hozzáférés: 2017. augusztus 28.)
  2. Drake, Nadia: Strange Stars Caught Wrinkling Spacetime? Get the Facts.. National Geographic, 2017. augusztus 25. (Hozzáférés: 2017. augusztus 27.)
  3. Nakar, E. (2007. március 29.). „Short-hard gamma-ray bursts”. Physics Reports 442, 166–236. o. DOI:10.1016/j.physrep.2007.02.005.  
  4. Chou, Felicia. „Release 17-083 - NASA Missions Catch First Light from a Gravitational-Wave Event”, NASA, 2017. október 16. (Hozzáférés ideje: 2017. október 21.) 
  5. Landau, Elizabeth. „NASA Missions Catch First Light from a Gravitational-Wave Event”, NASA, 2017. október 16. (Hozzáférés ideje: 2017. október 16.) 
  6. Abbott, B. P. et al (2017. október 16.). „GW170817: Observation of Gravitational Waves from a Binary Neutron Star Inspiral”. Physical Review Letters 119 (16). DOI:10.1103/PhysRevLett.119.161101.  
  7. a b Cho, Adrian. „Merging neutron stars generate gravitational waves and a celestial light show”, Science (magazine), 2017. október 16. (Hozzáférés ideje: 2017. október 16.) 
  8. a b Krieger, Lisa M.. „A Bright Light Seen Across The Universe, Proving Einstein Right - Violent collisions source of our gold, silver”, The Mercury News, 2017. október 16. (Hozzáférés ideje: 2017. október 16.) 
  9. Overbye, Dennis. „LIGO Detects Fierce Collision of Neutron Stars for the First Time”, The New York Times, 2017. október 16. (Hozzáférés ideje: 2017. október 16.) (amerikai angol nyelvű) 
  10. a b Overbye, Dennis. „LIGO Detects Fierce Collision of Neutron Stars for the First Time”, The New York Times, 2017. október 16. (Hozzáférés ideje: 2017. október 16.) 
  11. Abbott, B. P. (2017. október 16.). „GW170817: Observation of Gravitational Waves from a Binary Neutron Star Inspiral”. Physical Review Letters 119 (16). DOI:10.1103/PhysRevLett.119.161101.  
  12. Kienlin, Andreas von: GCN Circular; Number: 21520; GRB 170817A: Fermi GBM detection; 2017/08/17 20:00:07 GMT. Max Planck Institute for Extraterrestrial Physics, 2017. augusztus 17. (Hozzáférés: 2017. augusztus 28.)
  13. Castelvecchi, Davide. „Rumours swell over new kind of gravitational-wave sighting”, Nature News, 2017. augusztus 25. (Hozzáférés ideje: 2017. augusztus 27.) 
  14. Sokol, Joshua: What Happens When Two Neutron Stars Collide?. Wired, 2017. augusztus 25. (Hozzáférés: 2017. augusztus 28.)
  15. Gravitációs hullám és gammakitörés egyszerre

Külső hivatkozások[szerkesztés]

NGC 4993: a DSS2, az SDSS Data Release 1, 3, 4, 5, 6 és az IRAS képein, Hidrogén α, Röntgen- és ultraibolya tartományban, Asztrofotókon és Csillagtérképen. További cikkek és képek az objektumról WikiSky-on.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a NGC 4993 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.