Nők a tudományban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nő geometriát oktat. Illusztráció az Elemek középkori fordításának elején (kb. 1310.)

A nők a korai idők óta jelentős mértékben hozzájárultak a tudományokhoz. A nemek és a tudomány iránt érdeklődő történészek azon dolgoznak, hogy megvilágítsák nemcsak a nők tudományos törekvéseit és eredményeit, de az akadályokat is, amelyekkel szembesültek, és azokat a módokat, amelyekkel képesek voltak a munkáikat nagy tudományos folyóiratokban és más kiadványokban lektoráltatni és elfogadtatni. Ezeknek a kérdéseknek a történelmi, kritikai és szociológiai vizsgálata önmagában is az akadémia egyik tudományágává vált.

A nők bevonása az orvostudományba számos korai civilizációban megvalósult, az ókori Görögországban pedig nyitott volt a természetfilozófia tanulmányozása a nők számára is. A nők az alkímia proto-tudományához is jelentősen hozzájárultak az első és második századokban. A középkorban a zárdák fontos tanulási terepet jelentettek a nők számára, és ezek közül néhány közösség lehetőséget biztosított tagjai számára, hogy hozzájáruljanak a tudományos kutatásokhoz. Bár a tizenegyedik században létrejöttek az első egyetemek, azokban a nők, kevés kivétellel, nem tanulhattak.[1] Olaszországban a nők oktatásához való hozzáállás megengedőbb volt, mint más helyeken. Az első ismert nő, aki egyetemi tanszéket szerzett egy tudományos területen, a XVIII. századi olasz tudós, Laura Bassi volt.

Bár a nemi szerepek nagyrészt a 18. századra szilárdultak meg, a nők ennek ellenére nagy előrelépést értek el a tudományokban. A tizenkilencedik század végére pedig a női egyetemek elterjedése munkahelyeket biztosított a női tudósoknak és kiterjesztette a nők oktatási lehetőségeit.

Marie Curie fizikus és kémikus úttörő kutatást végzett a radioaktivitás területén, és első nőként kapott 1903-ban Nobel-díjat (fizika), majd ő lett az első ember, akinek másodjára is Nobel-díjat (kémia) ítéltek meg, mindkettőt a radioaktivitással kapcsolatban végzett kutatásaiért kapta. Azóta negyven nő kapta meg a Nobel-díjat 1901 és 2010 között. Tizenhét nő kapott fizikai, kémiai, fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjat.[2]

Történelem[szerkesztés]

Az 1970-es és 1980-as években, bár számos női tudósról szóló könyv és cikk jelent meg, a publikált források szinte minden tekintetben figyelmen kívül hagyták a színesbőrű és a nem-európai vagy nem-észak-amerikai nőket. A kevés kivétel egyike Derek Richter 1982-es könyve a női tudósokról.[3]

A Kovalevszkaja-alap 1985-ben, és a Nőkért a tudományban a fejlődő világban szervezet létrehozása 1993-ban nagyobb figyelmet irányított a korábban marginalizált női tudósokra, de még így sem áll rendelkezésünkre elegendő információ a jelenlegi és múltbéli nők fejlődő országokbeli hozzájárulásáról a tudományokban. Ann Hibner Koblitz szerint:[4]

„A legtöbb női tudósokkal kapcsolatban végzett munka a nyugat-európai és észak-amerikai szubkultúrákra fókuszált, az ezeket kutató tudósok pedig vagy szándékosan, vagy óvatlanságból azt gondolták, az ezen területekből levont következtetések a világ minden tájára érvényesek.”

Koblitz szerint, ezekről a tudományokról szóló általánosítások gyakran nem állják meg a helyüket más kultúrákban. Például:[5]

„Egy tudományos pályát »nőietlenként« tarthatnak számon egy adott ország történelmének egy adott időszakában, amiben egy másik időszakban, vagy egy másik országban épp a nők részvétele a legszámottevőbb. A mérnöki szakma példa lehet erre, ami sok országban kizárólag a férfiak terepének számít, különösen olyan szakirányai, mint a villamos- vagy mechatronikai mérnökség. Léteznek azonban kivételek. Az egykori Szovjetunióban a mérnöki szakma minden területén magas számban voltak jelen a nők, a Nikaraguai Universidad Nacional de Ingenería egyetemén pedig a diákok hetven százaléka nő volt 1990-ben.”

Ősi történelem[szerkesztés]

A nők orvostudományban való részvételét számos korai civilizáció történetírásában rögzítették. Meritptah-ra (Kr. e. 2700), egy ősi egyiptomi asszonyra, „főorvosként” hivatkoztak, így ő a tudománytörténet legkorábbi ismert női tudósa. Agamedé-re Homérosz hivatkozott gyógyítóként, a trójai háború előtti (Kr. e. 1194–1184) ókori Görögországban. Agnodikét pedig mint az első női orvost említik, aki legálisan gyakorolta tudományát a Krisztus előtti negyedik századi Athénban.

A természetfilozófiában való elmélyülés az ókori Görögországban a nők számára is nyitott volt. A feljegyzésekben említést találunk Aglaonikéről, aki képes volt megjósolni az égitestek fogyatkozásait; és Theanóról , akit matematikusként és orvosként tartanak számon, aki Püthagorasz tanítványa (talán felesége is) volt, és a Pütaghorasz által alapított egyik Crotone-i iskola hallgatója volt, sok más nővel együtt. [6] A Pollux egyik szakaszában a görög pénzérmék megalkotói alatt Phaidónt és a phrügiai király, Midász feleségét említik, küméi Demodikét, Agamemnón király lányát.[7] A hagyomány szerint, egy bizonyos Agamemnon, az Aeoliai Kümea király lánya feleségül ment a Midász nevű phrügiai királyhoz. [8] Ez a kapcsolat könnyíthette meg a görögök számára, írásrendszerük phrügiaiakétól való "kölcsönzését", annak betűi ugyanis leginkább az aeoliai falfeliratokhoz hasonlítanak. [8]

Babilónia időszakában, Kr. e. 1200 körül két parfümkészítő, Tapputi-Belatekallim és -ninu (elveszett nevének első fele) desztillálással és lepárlással ki tudják nyerni a növények esszenciáját. Amennyiben ezeket a technikákat a kémia tudománya alá soroljuk, ez a két nő voltak az első kémikusok az emberiség története során. Még az ókori egyiptomi dinasztiák idején is részt vettek nők az alkalmazott kémia - mint például a sör készítése vagy a gyógyszerek előállításának területén. [9] Nagyszámú nőt jegyeztek fel, akik jelentősen hozzájárultak az alkímia tudományához . [9] Sokan közülük Alexandriában éltek az első és második századokban, ahol a gnoszticmus hagyománya hozzájárult a nők eredményeinek elismeréséhez. A leghíresebb az alkimista nők közül, zsidó Mária akihez több, az alkímiában használt műszer feltalálása, az akkori desztillációs berendezések fejlesztése vagy létrehozása kötődik. [9] [10] [9]

Alexandriai Hüpatia (350–155) Alexandriai Theón lánya, jól ismert tanára volt Alexandria Neoplatonikus iskolájának, ahol csillagászatot, filozófiát és matematikát oktatott. [11] [12] Az első ismert matematikus nőként tartják számon, a matematika tudományához való jelentős hozzájárulásának köszönhetően. [12] Hüpátiához köthető három geometriával, algebrával és csillagászattal kapcsolatos tanulmány; valamint a hidrométer, az asztrolábium és egy víz desztillálását szolgáló eszköz feltalálása. [13] [14] Bizonyíték van arra is, hogy Hüpátia nyilvános előadásokat tartott, és talán közhivatalt is vállalt Alexandriában. [15] Eredményes élete azonban Kr. u. 415-ben véget ért, amikor elvakult keresztények egy csoportja meggyilkolta és máglyára vetette feldarabolt testét. [15] Egyes tudósok szerint halála több száz évre visszavetette a nők tudományokban való érvényesülésének esélyét. [12]

Középkori Európa[szerkesztés]

Bingeni Szent Hildegárd

A kora középkori Európát a Római birodalom hanyatlása jellemezte. A latin nyugat komoly nehézségekkel küzdött, ami drámai módon befolyásolta a kontinens szellemi kibocsátását is. Bár még mindig úgy tekintettek a természetre, mint amit racionálisan értelmezni lehet, mégis kevés innovatív tudományos felfedezés született. [16] Az arab világ ezzel szemben tovább dolgozott a korábbi tudományos eredmények továbbfejlesztésén. Arab tudósoknak köszönhetünk számos eredeti tudományos munkát ebből az időszakból, emellett az ókori kéziratok másolását is végezték. [17] Ebben az időszakban a kereszténység újjáéledésen ment keresztül, ami a nyugati civilizáció megerősödéséhez vezetett. Ez a jelenség részben a kolostorok és zárdák munkájának volt köszönhető, ahol az olvasás és az írás készségeit tanították, és ahol a szerzetesek és apácák a múlt tudósai által készített fontos írásokat gyűjtötték és másolták.[17]

Amint azt már említettük, a zárdák fontos szerepet töltöttek be a nők oktatásában ebben az időszakban, ezek a helyek tették lehetővé számukra mind az olvasás és írás elsajátítását, mind pedig a tudományos munkában való részvételt.[18] Erre példája a német apáca, Bingeni Szent Hildegárd (1098-1179), híres filozófus és botanikus személye, akinek számos ismert írása a gyógyszerek, botanika és természettudomány témáit járta körül (c.1151-58). [19] Egy másik híres német példa Gandersheimi Hrotsvitha (935–1000) apáca volt,[18] aki szintén a tudományokban való részvételre ösztönözte nőtársait. A zárdák számának és befolyásának növekedését azonban nem nézte jó szemmel a férfitöbbségű klerikális hierarchia, így a nők előrehaladását komoly ellenzés nehezítette. Ez számos, a nők alkotta vallási rendet befolyásolt, és több zárda bezáratásához vezetett, ezáltal elzárta a nőket az olvasás és írás elsajátításának lehetőségétől. Ezzel a tudomány világa bezáródott a nők számára, korlátozva a nők tudományokra gyakorolt hatását. [18]

A 11. század kezdetén megjelentek az első egyetemek, ezek azonban a nők többsége előtt zárva álltak. [20] Akadtak azonban kivételek, például a bolognai egyetem, ami 1088-as megnyitásától kezdve engedélyezte a nőknek előadások megtartását. [21]

Úgy tűnik, hogy Olaszországban liberálisabban viszonyultak a nők oktatásához, mint máshol. Az orvos, Trotula di Ruggiero a 11. században a Salerno Orvostudományi Iskolában volt tanszékvezető, ahol számos nemes olasz nőt tanított, akiknek csoportjára néha a "Salerno hölgyekként" hivatkoznak.[22] Számos fontos, szülészeti és nőgyógyászati témájú szöveget is tulajdonítanak neki.

Dorotea Bucca egy másik kiemelkedő olasz orvosnő, 1390-től több mint negyven éven át állt a Bolognai Egyetem filozófiai és orvostudományi karának élén. [23] [24] [25] [26] Más olasz asszonyok, akik hozzájárultak az orvoslás tudományához, Abella, Jacobina Félicie , Alessandra Giliani , Rebecca de Guarna , Margarita , Mercuriade (tizennegyedik század), Constance Calenda , Calrice di Durisio (15. század), Constanza , Maria Incarnata és Thomasia de Mattio voltak. [24] [27]

Néhány nő sikere ellenére a középkor általános gondolkodása szerint komolyan kétségbe vonták a nők tudományos képességeit. Például, Aquinói Szent Tamás, korai keresztény gondolkodó így írt, a nőkről: „A nő mentálisan képtelen hatalmi pozíció megtartására.” [28]

Női orvos gondoskodik a betegről

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Whaley, Leigh Ann. Női történelem tudósként. Santa Barbara, Kalifornia: ABC-CLIO, INC. 2003.
  2. Nobel Prize Awarded Women
  3. Derek Richter, Női tudósok: az út a felszabaduláshoz, Macmillan, 1982.
  4. Ann Hibner Koblitz, "A nemek és a tudomány, ahol a tudomány a határokon van," a Science, Technology & Society , Bul. 25, no 2 (2005), 107–114.
  5. Ann Hibner Koblitz, Globális perspektívák, World Science Report 1996 , UNESCO, p. 327.
  6. Time ordered list
  7. Martin Nilsson, a görög mitológia eredete , 1983, University of California Press, p. 48.
  8. a b
    Jenny Strauss Clay, Irad Malkin, Yannis Z. Tzifopoulos szerk., Panhellenes a Methone-nál: Graphê a késői geometriai és a protoarchai metronban , Walter de Gruyter GmbH & Co KG, 2017, p. 154
  9. a b c d Rayner-Canham, Marelene. Women in Chemistry: Their Changing Roles from Alchemical Times to the Mid-Twentieth Century. Washington, D.C.: American Chemical Society, 1–2. o. (2005). ISBN 978-0941901277 
  10. Reframing the question
  11. Hypatia | mathematician, astronomer, and philosopher. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2016. április 8.)
  12. a b c Rayner-Canham, Marelene. Women in Chemistry: Their Changing Roles from Alchemical Times to the Mid-Twentieth Century. Washington, D.C.: American Chemical Society, 3–4. o. (2005). ISBN 978-0941901277 
  13. Time ordered list
  14. Deakin (1995. augusztus 1.). „The Primary Sources for the Life and Work of Hypatia of Alexandria”. History of Mathematics Paper 63. (Hozzáférés ideje: 2016. április 7.)  
  15. a b Deakin, Michael A. B.. Hypatia and Her Mathematics. Mathematical Association of America, 234–243. o. (1994) 
  16. A klasszikus világ vége (12. előadás), Lawrence M. Principe-ban (2002) A tudomány története: az ókor a 1700-ig.
  17. a b Rayner-Canham, Marelene. Women in Chemistry: Their Changing Roles from Alchemical Times to the Mid-Twentieth Century. Washington, D.C.: American Chemical Society, 6–8. o. (2005). ISBN 978-0941901277 
  18. a b c Rayner-Canham, Marelene. Women in Chemistry: Their Changing Roles from Alchemical Times to the Mid-Twentieth Century. Washington, D.C.: American Chemical Society, 6–8. o. (2005). ISBN 978-0941901277 
  19. Hildegard von Bingen (Sabina Flanagan)
  20. Whaley, Leigh Ann. Női történelem tudósként . Santa Barbara, Kalifornia: ABC-CLIO, INC. 2003.
  21. Edwards (2002). „A Woman Is Wise: The Influence of Civic and Christian Humanism on the Education of Women in Northern Italy and England during the Renaissance”. Ex Post Facto: Journal of the History Students at San Francisco State University XI.  
  22. Reframing the question
  23. Edwards (2002). „A Woman Is Wise: The Influence of Civic and Christian Humanism on the Education of Women in Northern Italy and England during the Renaissance”. Ex Post Facto: Journal of the History Students at San Francisco State University XI.  
  24. a b Howard S. A rejtett óriások , p. 35, (Lulu.com; 2006) (2007. augusztus 22.)
  25. Brooklyn Múzeum: Elizabeth A. Sackler Feminista Művészeti Központ: A vacsora: örökségi padló: Dorotea Bucca (2007. augusztus 22.)
  26. Jex-Blake S (1873) A nők orvosi nevelése , az Oktatási Dokumentumokban: Női esélyegyenlőség, 1850–1912 (Spender D, ed) p. 270] (2007. augusztus 22.)
  27. Walsh, JJ Középkori női orvosok a régi időkben: a középkorban az orvostudományhoz kapcsolódó tudományok és tanárok története [1] , ch. 8, (Fordham University Press; 1911)]
  28. Whaley, Leigh Ann. Női történelem tudósként . Santa Barbara, Kalifornia: ABC-CLIO, INC. 2003.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Women in science című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.