Népszavazás Magyarország NATO-csatlakozásáról
| Népszavazás Magyarország NATO-csatlakozásáról | |
| Kezdeményező | Magyar Köztársaság |
| Dátum | 1997. november 16. |
| Helyszín | Magyarország |
| Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét? | |
| Eredmények | |
| Választójogosult | 8 059 039 fő |
| Szavazatok | 3 968 668 db |
| érvényes szavazat | 3 648 717 db |
| érvénytelen szavazat | 44 961 db |
| Távol maradók | 4 090 371 fő |
| Igen szavazat | 3 344 131 db |
| Nem szavazat | 574 983 db |
 | |
Igen Nem | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Népszavazás Magyarország NATO-csatlakozásáról témájú médiaállományokat. | |
| Magyarországi népszavazások |
|---|
|
Az ún. NATO-népszavazás a magyar demokrácia harmadik országos népszavazása volt 1997. november 16-án. Az Országgyűlés kezdeményezésére arról kellett dönteni, hogy belépjen-e Magyarország az 1949-ben alapított katonai-politikai szövetségbe.
Háttér[szerkesztés]
Az 1989-1990-ben lezajlott kelet-európai rendszerváltások után a legtöbb közép-európai országban felmerült a nyugati integrációs szervezetekbe való bekerülés igénye. A térségben kibontakozó feszültségek (pl. délszláv háborúk, nacionalista mozgalmak) miatt az államok számára vonzó gondolatnak tűnt, hogy az ország biztonságát a NATO keretein belül biztosítsák. A Varsói Szerződés Magyarország által kezdeményezett 1991-es megszüntetése után a magyar kormány tárgyalásokat kezdett a NATO-országokkal a szövetségbe való belépés feltételeiről. A következő években Magyarország a NATO egyik legstabilabb közép-európai partnere és a Békepartnerség program alapító tagja lett. A katonai szervezethez való közeledés gondolatát azonban nem támogatta egységesen az ország egésze. A Munkáspárt már 1995-ben népszavazást kezdeményezett a NATO-tagság ellenében, ám az országgyűlés akkor döntési helyzet hiányára hivatkozva nem írta ki azt.[1] A NATO 1997. július 8-án három közép-európai országot, Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot hívott meg a szervezetbe. A meghívás nyomán az Országgyűlés ügydöntő népszavazást kezdeményezett, amelyet Göncz Árpád 1997. november 16-ára tűzött ki.[2] A népszavazáson feltett egyetlen kérdés a következő volt:
- Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét?
A NATO-népszavazás az új népszavazási törvény főpróbája is volt. Az Országgyűlés 1997 nyarán úgy határozott, hogy akkor minősül eredményesnek egy népszavazás, ha a megjelentek többsége, de legalább a választásra jogosult polgárok 25%-a azonos választ ad a feltett kérdésre.
Kampány[szerkesztés]
Támogatók kampánya[szerkesztés]
A kormány és az Országgyűlés pártjai egyöntetűen a NATO-tagság mellett álltak ki. A parlamenti pártok nem folytattak intenzív saját szervezésű kampányt. A kormány által megrendelt nagyszámú műsor, cikk és konferencia azonban mind a taggá válás támogatására hívott fel. A támogató kampányt főként a külügyminisztérium és a honvédelmi minisztérium finanszírozta. A NATO-barát hangvitelű kampány több esetben is az ORTT elé került, amely elmarasztalta a NATO-párti műsorkészítőket.[3]
Ellenkampány[szerkesztés]
A csatlakozás ellen két parlamenten kívüli párt fejtett ki kampányt. A Munkáspárt az egykori állampárt utódjaként ellenezte Magyarország NATO-tagságát.[4][5] A párt – lehetőségeinek szűkös mivolta miatt – csak erőtlen ellenkampányt fejtett ki, melyben a NATO-t a hidegháborút túlélt, militarista szervezetként jellemezték. 1997 őszén a MIÉP a legnépszerűbb csatlakozást ellenző erőként jelent meg a közvélemény előtt. A párt az 1956-os forradalom idején megfogalmazott semlegességre hivatkozva ellenezte a katonai szövetségbe való betagozódást. A NATO-t érdekvezérelt szervezetként mutatták be, amelytől a magyar nemzet nem várhatja biztonságának garanciáit. A legnagyobb NATO-csatlakozást ellenző kampányrendezvényt 1997. november 14-én a Budapesti Kongresszusi Központban tartotta a párt.[6]
Eredmények[szerkesztés]
 szóló népszavazás eredménye[7] (1997. november 16.) | |||
| A szavazásra jogosultak száma | 8 059 039 fő | 100% | |
| A megjelentek száma | 3 968 668 fő | 49,24% | |
|
44 961 | a megjelentek 1,13%-a | |
| |||
| Válaszok | száma | százalék | |
| Igen | 3 344 131 | 85,33% | |
| Nem | 574 983 | 14,67% | |
| Összesen | 3 919 114 | 100% | |
Politikai következmények, reakciók[szerkesztés]
A népszavazás eredményes és a kezdeményezők szempontjából sikeres volt. A nyugati államszövetségbe való betagozódást támogató politikusok törekvéseit a népszavazás legitimálta, a közvélemény a nyugati orientáció mellett foglalt állást. Az Országgyűlés 1998 februárjában határozatba foglalta a népszavazás eredményeit. Magyarország – Lengyelország és Csehország mellett – 1999. március 12-én a NATO teljes jogú tagjává vált.
A nyugati államok sajtója üdvözölte a népszavazás eredményét. A csatlakozást támogatók magas arányát az ország euroatlanti elkötelezettségének jeleként kommentálták.[8]
Források[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A www.elsovalaszto.hu cikke Archiválva 2007. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben; A feltett kérdés a következő volt: "Akarja-e Ön, hogy Magyarország a NATO tagja legyen?"; Elérés: 2007. november 5.
- ↑ Választási hirdetmény; Elérés: 2007. november 5.
- ↑ Összesítés a NATO-propaganda kiadásairól; Elérés: 2007. november 10.
- ↑ A Munkáspárt története; Elérés: 2007. november 5.
- ↑ A Szabadság cikke, 2006. november 25. Archiválva 2014. augusztus 29-i dátummal a Wayback Machine-ben; Elérés: 2007. november 5.
- ↑ A MIÉP története Archiválva 2008. február 16-i dátummal a Wayback Machine-ben; Elérés: 2007. november 5.
- ↑ Az 1997-es népszavazás hivatalos végeredménye; Elérés: 2007. november 5.
- ↑ Hírlevél. [2005. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 5.)
