Németország politikája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Németország demokratikus föderális parlamentáris köztársaság. A szövetségi szintű törvényhozás Németországban a Bundestag (a német szövetségi parlament) és a 16 szövetségi államot (Länder) képviselő Bundesrat (Szövetségi Tanács) joga.

Németországban többpártrendszer van, amelyen belül a két fő erő hagyományosan a kereszténydemokrata uniópártok (a Kereszténydemokrata Unió, röviden CDU, illetve a Bajor Keresztényszociális Unió, vagy CSU) és a Szociáldemokrata Párt (SPD). A német igazságszolgáltatás független a végrehajtó hatalomtól és a törvényhozástól. A jelenlegi német politikai rendszer alapjait az 1949-es alaptörvény (Grundgesetz) fektette le, amelyen kisebb módosításokat hajtottak végre az 1990-ben végrehajtott német újraegyesítést követően.

Az alaptörvény az egyéni szabadságjogok védelmét hangsúlyozza, és hosszasan felsorolja az emberi és polgári jogokat. Elkülöníti a szövetségi és a tartományi hatalmat, illetve a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmi ágakat.

Nyugat-Németország 1958-ban alapító tagja volt az Európai Közösségeknek, amiből 1993-ban Európai Unió lett. Része a schengeni övezetnek, és 1999-es alapítása óta az eurózónának. Tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ), a NATO-nak, a G8-as és a G20-as országcsoportnak és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD).

Története[szerkesztés]

A német alkotmány[szerkesztés]

Németország alkotmánya az 1949. május 8-án elfogadott alaptörvény (németül Grundgesetz). Május 23-án lépett életbe, miután a második világháborúban győztes szövetséges hatalmak május 12-én jóváhagyták. Nyugat-Németország alkotmánya lett, hiszen az ország szovjet megszállás alatt lévő keleti fele a háború után nem lett a Német Szövetségi Köztársaság része. A keleti országfélre az 1990-es német újraegyesítés után terjedt ki az érvénye, akkor módosították is. Az alaptörvény igyekezett kiküszöbölni a korábbi weimari alkotmány azon feltételezett hibáit, amelyek nem tudták megakadályozni a náci párt egyeduralomra kerülését 1933-ban.

A végrehajtó hatalom[szerkesztés]

Az államfő[szerkesztés]

Frank-Walter Steinmeier (SPD) – Németország 12. államfője

A német államfő a szövetségi elnök, hivatalos német titulusával Bundespräsident der Bundesrepublik Deutschland, azaz a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Elnöke. Németország parlamentáris, nem elnöki rendszerű demokrácia, tehát a kormányt nem az elnök vezeti, hanem egy külön kormányfő, a kancellár, az államelnök szerepe pedig jórészt ceremoniális. A szövetségi elnök döntéseivel és nyilvános megjelenéseivel a német államot, illetve annak legitimitását és egységét reprezentálja, integratív szerepet várnak el tőle.[1] Hivatalos döntései szinte kivétel nélkül csak akkor érvényesek, ha egy kormánytag is ellenjegyezte őket.

Az alkotmány nem kötelezi arra az elnököt, hogy tartózkodjon politikai vélemények kinyilvánításától. Elvárják, hogy segítsen irányt szabni a vitáknak, de a pártpolitikához való kötődés nélkül. A legtöbb elnök megválasztása előtt aktív politikus volt, és ez azt jelentette, hogy elnökké választása után változtatnia kellett politikai stílusán.

Az alaptörvény 59. szakaszának első bekezdése szerint a szövetségi elnök képviseli a Német Szövetségi Köztársaságot nemzetközi ügyekben, szerződéseket köt más államokkal és ő akkreditálja a diplomatákat.[2]

Egy szövetségi törvény azután lép életbe, hogy az elnök aláírta. Vétójoga nincs.[3] A hivatalban lévő elnök Frank-Walter Steinmeier (2017 óta).

Politikai szerepei közé tartozik az új kormány kinevezése, illetve a Bundestag, a szövetségi parlament feloszlatása. Ez többnyire rutin, de politikai instabilitás idején az elnök szerepe fontos lehet. Az alaptörvény 81. szakasza szerint törvénykezési szükségállapotban akár a Bundestag ellenében is segítheti a kormányt jogszabályok életbe léptetésében. Eddig azonban még sohasem került rá sor, hogy a német elnök élt volna ezzel a számára fenntartott hatalmi joggal.

A kormányfő[szerkesztés]

A kancellária Berlinben

A német szövetségi kormány (Bundesregierung) feje a szövetségi kancellár (Bundeskanzler), 2005 óta Angela Merkel. A kancellárt a szövetségi parlament, a Bundestag választja, és a Bundestagnak felelős. A kormánytagokat, azaz a szövetségi minisztereket a kancellár választja ki.

A kancellárt négyéves mandátuma idején nem lehet elmozdítani, kivéve ha a Bundestag megszavazta utódját. Az ilyen szavazás, a konstruktív bizalmatlansági szavazás azt a Weimari Köztársaságban előállt helyzetet igyekszik megelőzni, amikor a kormányfő nem rendelkezett elegendő támogatottsággal a hatékony kormányzáshoz, a törvényhozás viszont túl megosztott volt ahhoz, hogy kinevezze a kancellár utódját. A jelenlegi rendszer azt sem engedi meg a kancellárnak, hogy előrehozott választást tartasson.

Kivéve az 1969 és 1972, illetve az 1976 és 1982 közötti időszakot, mikor Brandt és Schmidt kancellár Szociáldemokrata Pártja a választásokon másodikként végzett, a kancellárt a választáson első párt adta, és általában két olyan párt támogatta, amelyek többséggel rendelkeztek a Bundestagban.

A kancellár kinevezte kormánytagok egyike a kancellárhelyettes (Vizekanzler). Ez egy fontos pozíció, amit gyakran a kisebbik koalíciós párt kap. 2013 óta Sigmar Gabriel a kancellárhelyettes.

A kormány[szerkesztés]

A kormány a végrehajtó hatalom legfelsőbb testülete a szövetségi Németországban. A kancellárból és a szövetségi miniszterekből áll. Szervezetét az alaptörvény 62-69 szakaszai írják le.

A törvényhozás[szerkesztés]

A szövetségi törvényhozó hatalom megoszlik a Bundestag és a Bundesrat között. A Bundestagot a német szavazók közvetlenül választják. A Bundesrat a tagállamok (Länder) kormányait képviseli. A szövetségi törvényhozásnak vannak kizárólagos jogkörei, és olyanok is, amelyek átfedik a tagállami jogköröket az alkotmányban meghatározott területeken.

A két testület közül a Bundestag a nagyobb hatalmú és csak azokban az esetekben van szüksége a Bundesrat jóváhagyására, mikor olyan jövedelmekről van szó, amelyeken a szövetségi és a tagállami kormányok osztoznak, vagy ha kötelezettségeket rónak a tagállamokra. A gyakorlatban azonban a törvényhozási procedúrákban gyakran van szükség a Bundesrat beleegyezésére, mivel a szövetségi jogszabályokat gyakran tagállami, vagy helyi szerveknek kell végrehajtaniuk. Amennyiben a Bundestag és a Bundesrat közt véleményeltérés alakul ki valamely ügyben, egyeztető bizottságot állítanak fel.

A Bundestag[szerkesztés]

A Bundestag székhelye

A Bundestagot négy évre választják. Alapesetben 598 tagja van, a kiosztott kompenzációs mandátumok miatt azonban mindig valamivel több. Tagjait vegyes arányos rendszerben választják: 299 tagot egyéni választókerületekben, egyszerű többségi szavazással, a második szavazatukat pedig pártlistára adják a szavazók. Azok a pártok, amelyek kevesebb egyéni körzet mandátumát szerzik meg, mint amennyit az országos szavazati arányuk indokolna, kompenzációs mandátumokat kapnak. Azok a pártok ugyanakkor, amelyek több egyéni mandátumot érnek el, minta az országos szavazati arányuk, ezeket megtarthatják. Ezek a többletmandátumok (németül Überhangmandat.) A 2009-ben megválasztott Bundesratan például 24 többletmandátum volt, és így a Bundestag teljes létszáma 622 lett.

Egy párt csak akkor juthat listás mandátumokhoz a Bundestagban, ha megszerzi a szavazatok öt százalékát, vagy ha legalább három egyéni választókerületben nyer. Ez az "öt százalékos küszöb" néven ismert szabály azért került a választási törvénybe, hogy megelőzze a széttöredezést és a sok kis párt bekerülését.

Az első Bundestag választást 1949. augusztus 14-én tartották a Német Szövetségi Köztársaságban. A német egyesülést követően az első választást 1990 december 2-án rendezték. Az utolsó szövetségi választásokat 2017. szeptember 24-én tartották.

Az igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Az alkotmánybíróság Karlsruhéban

A német igazságszolgáltatás a polgári jogi (római jogi) tradíciót követi (szemben a szokásjog alapú rendszerekkel, mint pl. az Egyesült Királyságban). A német igazságszolgáltatási rendszer három típusú bíróságból áll.

  • A legnagyobb a rendes bíróságok száma, amelyek a büntetőjogi ügyekkel és a legtöbb polgári üggyel foglalkoznak. A legmagasabb fokú rendes bíróság, és egyúttal a legmagasabb fellebbviteli bíróság a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof).
  • A specializált bíróságok közigazgatási, munkaügyi, szociális, költségvetési és szabadalmi ügyekkel foglalkoznak
  • Az alkotmánybíróságok többek közt alkotmányértelmezéssel foglalkoznak. A legmagasabb szintű ilyen testület a Szövetségi Alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht).

Külkapcsolatok[szerkesztés]

Németország az Európai Unió és az eurózóna tagja

Németországnak 229 diplomáciai képviselete van külföldön, és több, mint 190 országgal áll diplomáciai kapcsolatban.[4] Az Európai Unió költségvetésének a legnagyobb szponzora. (Az EU büdzsé 27 százaléka származik Németországból.) Az ENSZ költségvetésének a harmadik legnagyobb befizetője (nyolc százalékos részaránnyal). Tagja a NATO védelmi szövetségnek, az OECD-nek, a G8 és G20 országcsoportoknak, a Világbanknak és a Nemzetközi Valutaalapnak.

Németország az Európai Unió létrejöttétől kulcsszerepet játszik a szövetségben, és a második világháború óta többé-kevésbé szorosan együttműködik Franciaországgal. Ez a szövetség különösen szoros volt az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején, a kereszténydemokrata (CDU) Helmut Kohl kancellár és a szocialista François Mitterrand elnök idejében. A németek hagyományosan szorosabb politikai, védelmi és biztonsági együttműködés létrehozására törekszenek Európában.[5] Az elvesztett második világháború után Németország nemzetközi kapcsolataiban meglehetősen visszafogott volt, történelmi okokból, és mert meg volt szállva.[6]

Nyugat-Németország 1955-ben lett a NATO tagja. (Védelmi miniszterek 2000-ben)

Ostpolitik néven híressé vált politika nyitásának.[7] 1999-ben Gerhard Schröder kancellár új alapokra helyezte a német külpolitikát azzal, hogy teljes mértékben részt vett a koszovói háborúval kapcsolatos döntésekben, és azzal, hogy a második világháborút követően első alkalommal német csapatokat küldött külföldre.[8]

Chancellor Angela Merkel kormányfő a 2007-es heiligendammi G9 csúcs házigazdájaként)

A német és az amerikai kormányok szoros politikai szövetségesek.[9] Ezt az 1948-as Marshall-terv és a két ország közt szorosra font kulturális kapcsolatok alapozták meg, bár Schröder határozottan elutasító álláspontja az iraki háborúval szemben az atlanticizmus végét sugallta, és viszonylag hűvösebb német-amerikai kapcsolatokat.[10] A két ország gazdasági értelemben is függ egymástól: a német export mintegy 8,8 százaléka jut Amerikába, az importjuk mintegy 6.6 százaléka pedig onnan jön.[11] A szoros kapcsolatokat aláhúzza az is, hogy a német amerikaiak változatlanul a legnagyobb etnikai csoporto alkotják az Egyesült Államokban.[12] A Kaiserslautern közelében lévő Ramstein légibázis az amerikai légierõ legnagyobb külföldi támaszpontja.[13]

A segélyezési politika fontos területe a német külpolitikának. A Szövetségi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Minisztérium alakítja ki, és ügynökségeken keresztül folytatják.[14] It is the world's fourth biggest aid donor after the United States, the United Kingdom and France.[15]

Közigazgatási beosztása[szerkesztés]

A német szövetségi állam 16 tagállamból, a tartományokból áll (Länder).[16] Méretben és népességben nagyon különbözőek: vannak köztük nagy területűek (Flächenländer) és városállamok (Stadtstaaten). Közigazgatási célokból öt államot - Baden-Württemberg, Bajorország, Hessen, Észak-Rajna-Vesztfália és Szászország - összesen 22 kormánykerületre (Regierungsbezirke) osztottak fel. 2009-ben Németországot összesen 403 járásra (Kreise) osztották fel. Ezekből 301 a vidéki járás és 102 a városi járás.[17]

Sablon:German Federal States

Tartomány Székhelye Területe (km²) Népessége
Baden-Württemberg Stuttgart 35,752 10,717,000
Bajorország München 70,549 12,444,000
Berlin Berlin 892 3,400,000
Brandenburg Potsdam 29,477 2,568,000
Bréma Bréma 404 663,000
Hamburg Hamburg 755 1,735,000
Hessen Wiesbaden 21,115 6,098,000
Mecklenburg-Elő-Pomeránia Schwerin 23,174 1,720,000
Alsó-Szászország Hannover 47,618 8,001,000
Észak-Rajna-Vesztfália Düsseldorf 34,043 18,075,000
Rajna-vidék-Pfalz Mainz 19,847 4,061,000
Saar-vidék Saarbrücken 2,569 1,056,000
Szászország Drezda 18,416 4,296,000
Szász-Anhalt Magdeburg 20,445 2,494,000
Schleswig-Holstein Kiel 15,763 2,829,000
Türingia Erfurt 16,172 2,355,000

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Politics of Germany című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Website of the Federal President of Germany [1] Retrieved 13 April 2014
  2. Website of the Federal President of Germany [2] Retrieved 28 April 2014
  3. Lange, Friederike Valerie. Grundrechtsbindung des Gesetzgebers: eine rechtsvergleichende Studie zu Deutschland, Frankreich und den USA (German nyelven). Mohr Siebeck, 123ff. o. (2010. június 15.). ISBN 978-316-150420-4 
  4. German Missions Abroad German Federal Foreign Office. Retrieved 31 December 2010.
  5. Declaration by the Franco-German Defence and Security Council Archiválva 2005. október 25-i dátummal a Wayback Machine-ben Elysee.fr 13 May 3004. Retrieved 3 December 2006.
  6. Glaab, Manuela. German Foreign Policy: Book Review Internationale Politik. Spring 2003. Retrieved 3 January 2007.
  7. Harrison, Hope. 'The Berlin Wall, Ostpolitik and Détente. [2012. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (91.1 KB) German historical institute, Washington, DC, Bulletin supplement 1, 2004, American détente and German ostpolitik, 1969–1972".
  8. Germany's New Face Abroad Deutsche Welle. 14 October 2005. Retrieved 3 December 2006.
  9. Background Note: Germany U.S. Department of State. 6 July 2006. Retrieved 3 December 2006.
  10. Ready for a Bush hug?, The Economist, 6 July 2006. Retrieved 31 December 2006.
  11. U.S.-German Economic Relations Factsheet. [2011. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (32.8 KB) U.S. Embassy in Berlin. May 2006. Retrieved 3 December 2006.
  12. German Still Most Frequently Reported Ancestry Archiválva 2010. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben U.S. Census Bureau 30 June 2004. Retrieved 3 December 2006.[halott link]Sablon:Cbignore
  13. Kaiserslautern, Germany Overview Archiválva 2011. december 18-i dátummal a Wayback Machine-ben U.S. Military. Retrieved 3 December 2006.
  14. Aims of German development policy Federal Ministry for Economic Cooperation and Development 10 April 2008. Retrieved 7 December 2008.
  15. Table: Net Official Development Assistance 2009 Archiválva 2011. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. OECD
  16. The individual denomination is either Land [state], Freistaat [free state] or Freie (und) Hansestadt [free (and) Hanseatic city].
    The Federal States. www.bundesrat.de. Bundesrat of Germany. (Hozzáférés: 2011. július 17.)
    Amtliche Bezeichnung der Bundesländer (german nyelven) (PDF; download file "Englisch"). www.auswaertiges-amt.de. Federal Foreign Office. (Hozzáférés: 2011. október 22.)
  17. Kreisfreie Städte und Landkreise nach Fläche und Bevölkerung 31 December 2009 (german nyelven) (XLS). Statistisches Bundesamt Deutschland, 2010. október 1. [2011. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 26.)