Négy megkoronázott vértanú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Négy megkoronázott vértanú
A négy megkoronázott szent, Nanni di Banco , Orsanmichele , Firenze , kb. 1415.
A négy megkoronázott szent, Nanni di Banco , Orsanmichele , Firenze , kb. 1415.
vértanú
Születése
3. század
Halála
287 és 305. között
Száva, Pannonia
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Ünnepnapja november 8.
Védőszentje szobrászok, kőfaragók, kőfaragók; láz ellen; marhák
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Négy megkoronázott vértanú témájú médiaállományokat.

A négy megkoronázott vértanú négy, (illetve más forrásban kilenc) szentként tisztelt vértanú, akik a harmadik század végén szenvedtek vértanúságot.

A szentek két csoportra oszthatóak az ősi hagyomány szerint:

  1. Severus (vagy Secundius), Severianus (us), Carpophorus (Carpoforus), Victorinus (Victorius, Vittorinus) – katonák
  2. Claudius, Castorius, Symphorian (Simpronian), Nicostratus és Simplicius - kőfaragók

Mivel nevük nem volt ismert haláluk után, ezért tiszteletük úgy terjedt el, hogy a négy megkoronázott vértanú, akik megkapták a vértanúság koronáját. A Catholic Encyclopedia négy vértanúról emlékezik meg, akinek a neve: Claudius, Castor, Simpronianius és Nicostratus volt. A legenda szerint szobrászok és kőfaragók voltak. Diocletianus római császár spalatói (ma: Split) palotájának építésénél dolgoztak, s titokban megkeresztelkedtek. A hagyomány szerint november 8-án szenvedtek el vértanúságot, amikor is megtagadták azt, hogy a gyógyítás istenének Aszklépiosznak a szobrát kifaragják. Egy Lampadius nevű bíró elé kerültek, aki őket megostoroztatta, majd élve egy ólomládába zárva folyóba vetette testüket. Az ólomládát egy Nicomedes 40 nappal később kiemelte a folyóból, s a holttesteket házába rejtette el.

Négy megkoronázott szentről elnevezett bazilika apszisa

Másik, ezzel összefüggő forrásban a négy szent katona volt, akik a császár parancsa ellenére megtagadták Aszklépiosz előtti áldozást. Ezután a császár őket halálra ostoroztatta és testüket egy mezőre vettette ki. Szent Sebestyén a testeket a Via Labicana mentén eltemette.

Tiszteletük az ötödik században már elterjedt volt. A hatodik században egy Aszklépiosznak szentelt bazilika átalakítása és kereszténnyé tétele után a négy megkoronázott vértanúról lett elnevezne, s az ereklyék is ekkor lettek oda áthelyezve.

Összegezve feltételezhetően két csoportról beszélünk, egy akik Pannónia, s egy akik Itália területén szenvedtek vértanúságot, viszont tiszteletük az évszázadok során összeolvadt. Már a korai középkorban a kőfaragók, építőmesterek patrónusai közé számítottak.

A római martyrológumban a katonák csoportjának ünnepe augusztus 8-án, a kőfaragóék november 8-ára lett helyezve.

A kőfaragók csoportja egy késő középkori magyar hagyomány szerint Tardoson szenvedtek vértanúhalált. Valószínűbb, hogy a hagyomány Buda 1686-os visszafoglalása visszafoglalása után került be a magyar hagyományba. A Mátyás-templomban, a bevándorolt német és olasz kőfaragók és kőművesek oltárt emeltek tiszteletükre.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Four Crowned Martyrs című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]