Nátrium-szorbát
Nátrium-szorbát | |||
![]() | |||
| |||
IUPAC-név | nátrium-[(E,E)-hexa-2,4-dienoát] | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 7757-81-5 | ||
PubChem | 23665582 | ||
ChemSpider | 4938659 | ||
EINECS-szám | 231-819-3 | ||
SMILES | [Na+].[O-]C(=O)\C=C\C=C\C | ||
InChI | 1/C6H8O2.Na/c1-2-3-4-5-6(7)8;/h2-5H,1H3,(H,7,8);/q;+1/p-1/b3-2+,5-4+; | ||
InChIKey | LROWVYNUWKVTCU-STWYSWDKSA-M | ||
UNII | TGW6Q2CCVM | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C6H7NaO2 | ||
Moláris tömeg | 134,10835 g/mol | ||
Szag | szénhidrogén-szerű | ||
Olvadáspont | 233 °C[1] | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A nátrium-szorbát a szorbinsav nátriumsója.
Élelmiszer-adalékanyagként, tartósítószerként használják E201 néven. Megtalálható elsősorban borokban, sajtokban, hőkezelt termékekben, szószokban, levesekben és édességekben.
A szorbinsav más sóival (pl. kálium-szorbát (E202), kalcium-szorbát (E203)) ellentétben a nátrium-szorbát élelmiszer-adalékanyagként való használata nincs engedélyezve az Európai Unió területén a lehetséges genotoxikus hatásai miatt.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Sodium sorbate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.