Musztafa Fahmi Pasa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Musztafa Fahmi Pasa
Mustafa Fahmi Pasha.jpg
Egyiptom 7. miniszterelnöke
Hivatali idő
1891. május 12. 1893. január 15.
Előd Musztafa Rijád Pasa
Utód Huszajn Fahri Pasa
Egyiptom miniszterelnöke
Hivatali idő
1895. november 12. 1908. november 12.
Előd Núbár Pasa
Utód Butrosz Gáli Pasa

Született 1840
Kréta
Elhunyt1914. szeptember 13. (74 évesen)
Kairó
Párt független

Gyermekei Zafiya Zahlul
Foglalkozás katonatiszt
Iskolái Egyptian Military Academy
A Wikimédia Commons tartalmaz Musztafa Fahmi Pasa témájú médiaállományokat.

Musztafa Fahmi Pasa (arab írással مصطفى باشا فهمي, tudományos átiratban Muṣṭafā bāšā Fahmī, Kréta, 18401914. szeptember 13.) algíri török származású egyiptomi katonatiszt és politikus, többszörös miniszter, az Egyiptomi Alkirályság kétszeres miniszterelnöke volt 1891–1893 és 1895–1908 között. Második ciklusa a leghosszabb kormányfőség Egyiptom történelmében. Politikáját a megszálló britekkel való teljes együttműködés jellemezte.

Életútja[szerkesztés]

Származása, neveltetése[szerkesztés]

Apja, Huszajn effendi török eredetű algíri család sarja volt, aki az 1830-as francia megszállás után települt Egyiptomba. Itt beállt Muhammad Ali Pasa seregébe. Krétán szolgált, amikor fia, Musztafa Fahmi megszületett 1840-ben. Később a krími háborúban vesztette életét. Musztafa Fahmi anyja Muhammad Zaki Pasa közmunkaügyi miniszter testvére volt, és az ő támogatásával a kairói citadellában működő katonai iskolába ment tanulni, majd a hadseregben kezdett szolgálni.

Pályafutása a hadseregben és a közigazgatásban[szerkesztés]

I. Abbász idején (1848-1854) alkirályi szárnysegéd (jávarán) lett. 1871-1872 során Alexandria rendőrparancsnoka volt, majd a khedivék magánbirtokainak felügyelője, főudvarmester (szartasrífáti), végül 1873-ban Kairó főparancsnoka lett. 1874-ben a szudáni vasút építésénél kapott feladatot, majd ennek végeztével tábornokká lépett elő. 1879-ig különböző tartományok kormányzója volt: egyszer Kairó, két alkalommal Alexandria, illetve egy időben a Szuezi-csatorna, Port Szaíd és Szuez kormányzóság vezetője is volt.

Kormányzati szerepvállalása[szerkesztés]

1879 júliusában Muhammad Saríf Pasa kormányában közmunkaügyi miniszter lett, majd ez év augusztusától Taufík khedive személyesen vezetett kormányának külügyi tárcáját kapta meg. A külügyek élén maradt az 1879 szeptemberétől 1881 szeptemberéig kormányfőként ténykedő Musztafa Rijád Pasa alatt, majd az 1882 februárjáig működő, harmadik Saríf-kormányban. Mahmúd Számi al-Bárúdi idején, 1882 júliusáig a külügyek mellett az igazságügyi tárcát is vezette.

Az 1884 januárjától 1888 júniusáig hivatalban maradó Núbár Pasa kormányában a pénzügyi tárca felelőse lett, de még 1884-ben megkapta a belügyi, később pedig a hadügyi és tengerészeti tárcát is lemondott minisztertársai helyett. Az ezután kinevezett Musztafa Rijád új kormányában hadügyminiszter volt.

Miniszterelnökségei[szerkesztés]

Miután Rijád Pasa lemondott a brit nyomás miatt, 1891 májusában Fahmi Pasa kapott miniszterelnöki kinevezést, amit az új alkirály, II. Abbász Hilmi is megerősített 1892 januárjában (ezért helyenként ezt külön kormánynak szokás tekinteni). Kormányfősége mellett ő vezette a belügyi tárcát is. 1893 januárjáig maradt kormányon, amikor is a khedive a britekkel szemben ellenállóbb Huszajn Fahri Pasával, majd annak néhány napra rá bekövetkezett lemondatása után Musztafa Rijáddal váltotta fel. Ezekből a kormányokból kimaradt, de az 1894 áprilisától 1895 novemberéig fennálló Núbár-kormányban újra hadügyi és tengerészeti miniszter lett.

1895 novemberében ismét miniszterelnökké nevezték ki, és ezúttal egészen 1908 novemberéig, mintegy tizenhárom éven át ő vezette az alkirályság kormányát. Ezáltal ő a valaha volt leghosszabb ideig hivatalban lévő egyiptomi miniszterelnök. Ebben az időszakban a valós hatalom a Lord Cromer főmegbízott képviselte brit megszállók kezében volt, aki Fahmi Pasa személyében egy kezelhető és szolgálatkész partnert talált. A Pasa kormánya ezért a nacionalista és iszlamista ellenzék berkein belül rendkívül népszerűtlen volt. A közvélemény egyebek mellett felrótta neki, hogy 1899-ben az ő kormánya mondott le a Szudán feletti szuverenitásról, beleegyezve a kondomíniumi státuszú Angol–egyiptomi Szudán létrehozásába.

Ezzel együtt kormányzása nagy részében az országban nyugalom honolt, Egyiptom jelentősen modernizálódott, pénzügyei pedig – a brit közreműködésnek is köszönhetően – konszolidálódtak. Jelentősen kiterjedt és modernizálódott az oktatás, új intézmények jöttek létre (pl. rendőrtiszti iskola, leányiskolák), számos csatorna, gát és híd épült a Níluson, illetve jelentős középületeket emeltek (pl. az Egyiptomi Múzeumot és az Egyiptomi Nemzeti Könyvtárat). A politikai berendezkedés és a brit megszállók jelenléte azonban nem változott.

Bukásához az 1906-ban történt dinsaváji incidens nyomán kirobbant nacionalista fellángolás vezetett, amely Lord Cromert is magával ragadta. Utóda a külügyminisztere, a kopt Butrosz Gáli Pasa lett.

Leváltása után a khedive megbízott kajmkámjaként tevékenykedett. 1914-ben hunyt el. Egyik lánya, Száfija a nemzeti mozgalom emblematikus alakjához, Szaad Zaglúl Pasához ment feleségül, és maga is aktív politikai szerepet vállalt.

Források[szerkesztés]