Muhammad Morszi
| Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
| Muhammad Morszi | |
| Muhammad Morszi | |
| Egyiptom 6. elnöke | |
| Hivatali idő 2012. június 30. – 2013. július 3. |
|
| Előd | Hoszni Mubárak |
| Utód | Adli Manszúr |
| Született | 1951. augusztus 8. (64 éves) Keleti kormányzóság, el-Adva |
| Párt | Szabadság és Igazságosság Pártja |
|
|
|
| Foglalkozás | mérnök, egyetemi tanár |
| Iskolái | University of Southern California |
| Vallás | iszlám |
|
|
|
| Muhammad Morszi aláírása | |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Muhammad Morszi témájú médiaállományokat.
|
|
Muhammad Murszi, arabul: محمد محمد مرسى عيسى العياط Muḥammad Muḥammad Mursī ʿĪsā al-ʿAyyāṭ (1951. augusztus 8.) egyiptomi politikus, Egyiptom elnöke 2012. június 30-tól 2013. július 3-ig.
Tartalomjegyzék
Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Morszi hazájában végezte iskoláit, később az egyiptomi kormány ösztöndíjban részesítette, hogy doktori (PhD) képzését az Egyesült Államokban folytathassa. 2000 és 2005 között az alsóház tagja volt, és prominens képviselője a Muszlim Testvériségnek. A 2011-es nílusi forradalom után alapító elnöke lett az iszlamista Szabadság és Igazságosság Pártjának, amely szorosan kötődik a Testvériséghez. A 2012-es elnökválasztáson a párt jelöltjeként indult.
Elnöksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
2012. június 24-én a választási bizottság bejelentette, hogy Murszi megnyerte az elnökválasztást, ezzel ő lett az ország történetének első demokratikusan megválasztott államfője. Legfőbb ellenfele Ahmad Safík volt, Hoszni Mubárak rendszerének utolsó miniszterelnöke. A hivatalos számadatok szerint Morszi a szavazatok 51,7%-át szerezte meg, míg ellenfele 48,3%-ot kapott. A választások előtt tett ígéretéhez híven Morszi megválasztása után lemondott pártelnöki pozíciójáról.
2012 novemberében ideiglenes jelleggel teljhatalommal ruházta fel az elnöki pozíciót a „nemzet védelme” érdekében, amelynek következtében széleskörű tüntetések kezdődtek a hatalma ellen. A bírói hatalmi ág szerepét szintén korlátozta a jogalkotásban.
Bukása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Június 30-án, Morszi beiktatásának első évfordulóján Egyiptom-szerte sosem látott arányú tüntetések kezdődtek az elnök és kormányzata ellen. Július 1-jén Abd el-Fattáh esz-Szíszi altábornagy, védelmi miniszter a hadsereg nevében 48 órás ultimátumot adott a tüntetők igényeinek kielégítésére, ellenkező esetben beavatkozással fenyegetve. Morszi visszautasította, hogy engedményeket tegyen a politikába avatkozó katonaságnak, így július 3-án megbuktatták és házi őrizetbe helyezték, bejelentve elnökségének végét és az alkotmány felfüggesztését. Másnap az alkotmánybíróság elnökét, Adli Manszúrt iktatták be az elnökségbe, akinek legitimitását Morszi és hívei tagadják. Az elnök letartóztatását követő napokban számos munkatársát és követőjét is elfogták, miközben a folytatódó tüntetések mellett Morszi-párti ellentüntetések is kialakultak, véres összecsapásokba torkollva.
A külügyminisztérium július 10-én bejelentette, hogy Morszi egy közelebbről meg nem jelölt, biztos helyen van, amit nem hagyhat el, részben saját biztonsága érdekében. A bejelentés szerint vádemelés nem történt ellene, és a legnagyobb tiszteletadással bánnak vele.[1]
Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
|

