Moyses Márton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Moyses Márton
Moyses Marton emlektabla.jpg
Született 1941. április 20.
Sepsiszentgyörgy
Elhunyt 1970. május 13. (29 évesen)
Barót
Foglalkozása egyetemi hallgató
Halál okaönfeláldozás

Moyses Márton (Sepsiszentgyörgy, 1941. április 20.Barót, 1970. május 13.) romániai magyar egyetemi hallgató, a kommunista diktatúra mártírja.

Élete[szerkesztés]

Moyses Márton szülőháza
Emléktáblája
A tábla előtt balról jobbra: Kiss Levente szobrászművész, Arany Tibor, Tófalvi Zoltán történész, 56-os kutató látható

1941. április 20-án született Sepsiszentgyörgyön, a család az édesanya szülőfalujában, Nagyajtán telepedett le. Baróti diákként 1956. november 12-én a magyarországi forradalom idején, három társával (Józsa Árpád Csaba, Bíró Benjamin, Kovács János) megpróbált átjutni Magyarországra, hogy a forradalmárokhoz-szabadságharcosokhoz csatlakozzanak. Józsa és Bíró átjutottak, de csak Debrecenig értek el, ahol magyar családok fogadták be őket, és 1957 márciusáig ott is tanultak-dolgoztak. 1957. március idusán a román és a magyar politikai rendőrség azonosította, és visszaadta a román hatóságoknak, Nagyváradon pedig a katonai törvényszék tiltott határátlépésért 3-3 év letöltendő börtönre ítélte őket. Moyses és Kovács eltévedtek a határon, és így kénytelenek voltak visszafordulni. Moyses Márton a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Kollégiumban érettségizett 1959-ben, majd egy év múlva bejutott a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarára. Elsőéves egyetemi hallgató volt, amikor 1960. november 22-én letartóztatták.

Az 1956-os forradalom idején tanúsított kiállásáért, a kommunista diktatúra túlkapásait nyíltan bíráló magatartásáért, a közben kiderült határátlépési kísérletéért indítottak ellene eljárást, miután egy Babits Mihály fedőnevű securitatés besúgó révén elegendő terhelő adalékot szereztek róla. Letartóztatásakor „Holnap forradalom”, „Szomorú beszéd magamról (Barátomnak)” , „Igaz emberséggel ölni" és „Beszéd meg-meggyilkoltakhoz” című verseit találták meg nála, ugyanakkor a barátjával, a facsádi (Bánság) Szokoly Elekkel folytatott levelezését is felhasználták ellene (Szokoly-féle per). Moyses első fokon hétévi, majd a fellebbezést követően jogerősen kétévi letöltendő börtönbüntetést kapott, amit le is töltött. A kolozsvári börtönben 1962. szeptember 28-án, szűk két hónappal a szabadulása előtt, vélhetően azért, hogy ne tudjanak vallomást kicsikarni belőle, egy cérnadarabbal részben levágta saját nyelvét, amiért a börtönorvos a kolozsvári I. számú sebészeti klinikára utalta be, ahol Moysest egy héten át antibiotikumokkal és fájdalomcsillapítókkal kezelték.

Moyses Márton 1962. november 22-én szabadult. Nem volt költő, bár az irodalom iránti érdeklődése és tehetsége vitathatatlan volt. Tanulmányait nem folytathatta, állami munkahelyet nem kapott, a nagyajtai mezőgazdasági termelőszövetkezet napszámosaként dolgozott, miközben folklórt gyűjtött, matematikai, társadalompolitikai, atomfizikai kérdések, találmányok foglalkoztatták, de mindenütt akadályokba ütközött, elszigetelődött.

1970. február 13-án, pénteken, egy évvel Jan Palach prágai és Bauer Sándor budapesti mártíriuma után bement Brassóba, a kommunista párt székháza elé, benzinnel leöntötte, és felgyújtotta magát. Rá három hónapra, a baróti kórházban hunyt el őrizet alatt, 1970. május 13-án. Édesanyja szülőfalujában, Nagyajtán temették el, sírja az unitárius vártemplom melletti temetőben látható.

Emlékezete[szerkesztés]

Az egyetemi hallgató nagyajtai szülőházán emléktábla látható. A 2005. május 15-én felavatott emléktábla az „egykori pesti srácok” nevében Arany Tibor ajándéka, Kiss Levente szobrászművész alkotása, Tófalvi Zoltán történész, '56-os kutató érdeme. A Magyar Unitárius Egyház nevezetes tagjai között tartja számon.[1]

A Magyarok Világszövetsége a Honfoglalás 2000 Egyesülettel és az 56-os Magyarok Világszövetségével összefogásban 2002. november 4-én ünnepélyes megemlékezést tartott Moyses Mártonról Budapesten, a Batthyány-örökmécsesnél.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Híres unitáriusok. unitarius.org. (Hozzáférés: 2019. február 10.)

További információk[szerkesztés]