Ugrás a tartalomhoz

Mountain Meadows-i mészárlás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mountain Meadows-i mészárlás

Ország Amerikai Egyesült Államok
HelyszínMountain Meadows Massacre Site
Időpont1857
Típustömeggyilkosság
Áldozatok120
Térkép
Mountain Meadows-i mészárlás (Utah)
Mountain Meadows-i mészárlás
Mountain Meadows-i mészárlás
Pozíció Utah térképén
é. sz. 37° 28′ 32″, ny. h. 113° 38′ 37″37.475500°N 113.643694°WKoordináták: é. sz. 37° 28′ 32″, ny. h. 113° 38′ 37″37.475500°N 113.643694°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Mountain Meadows-i mészárlás témájú médiaállományokat.

A Mountain Meadows-i mészárlás (1857. szeptember 7–11.) a utahi háború alatt történt támadások sorozata, amely a Baker–Fancher emigráns vagonvonat legalább 120 tagjának tömeges meggyilkolásához vezetett.[1]

A kutatók közt vita tárgya, hogy a mormonizmus felső vezetése, beleértve Brigham Youngot is, közvetlenül szította-e a mészárlást, vagy csak a dél-utah-i helyi vezetőt terheli a felelősség.

Története

[szerkesztés]

Tragikus eset történt Salt Lake City-től majdnem 300 mérföldre délre, 1857. szeptember 11-én.

Hamis vádlók azt állították, hogy a mormonok fellázadtak az Egyesült Államok ellen, ezért az elnök 2500 katonát küldött a “mormon lázadás” leverésére. A hír július 24-én ért Salt Lake City-be. Emiatt háborús “hisztéria” uralkodott Utah-ban, a közelgő szövetségi csapatok miatt. Amikor a mormonok megtudták, hogy egy ilyen csapat közeleg, George A. Smith, aki a déli településekért volt felelős, Dél-Utah-ba ment, hogy mozgósítsa a csapatokat és háborús készültségbe helyezze a területet.

Ebben az időben egy emigráns csoport (arkansas-i családok és egy csoport lovas, akik Missouri Vadmacskáknak hívták magukat) Közép-Utah-on utaztak keresztül. A déli utat választották Kaliforniába az időjárás miatt. Mivel Utah statárium alatt volt, a társaság nem tudott gabonát és más ellátmányt venni. Néhány utazó lopott a helyi farmerektől. Néhányuk dicsekedett, hogy részt vett a Haun-malmi mészárlásban, Joseph Smith meggyilkolásában, és a csőcselék más mormonellenes akcióiban. Néhány telepes kapcsolatot látott az arkansas-i csoport és a nemrégen abban az államban brutálisan meggyilkolt Elder Parley P. Pratt gyilkosai között. A szentek közül néhányan azt gondolták, hogy ez a társaság a szövetségi csapatok felderítői vagy kémei.

A Dél-Utah-i indián probléma még jobban bonyolította a helyzetet. Az indiánok a “Mericats”-ekkel (Utah-on átutazó amerikaiak) teljesen bizalmatlanok voltak, de a “Mormonee”-kat többnyire kedvelték. A lehetősége azonban annak is fennállt, hogy az indiánok a mormon telepesek ellen forduljanak.

1857. szeptember 7-én kedden egy indián csapat megtámadta az emigránsokat, akik 35 mérföldre táboroztak Cedar városától, Mountain Meadows-nál. Az emigránsok jól fel voltak fegyverezve és az indiánok kénytelenek voltak visszavonulni.

Ezalatt Cedar lakói összegyűltek, hogy mitévők legyenek az emigránsokkal kapcsolatban. Néhányan hirtelen felindulásukban az elpusztításukat javasolták. Attól féltek, hogy az emigránsok csatlakozhatnak egy kaliforniai sereghez és a szentek ellen fognak harcolni, amint azzal nyilvánosan is fenyegetőztek. Azt határozták, hogy futárt küldenek, James Haslam-ot, hogy Brighan Young próféta tanácsát kérjék. Kevés pihenéssel és alvással Haslam 3 nap alatt ért Salt Lake City-be, és kapott egy levelet Young elnöktől, amiben sürgette a szenteket, hogy hagyják az emigránsokat békében elmenni. Amikor Haslam elindult Salt Lake City-ből, Brigham hangsúlyozta neki, hogy “Menj lóhalálában … Menjenek el szabadon és zavartalanul.” Haslam Cedarba sietett, de csak 2 nappal a tragédia után, szeptember 13-án vasárnap érkezett meg.

John D. Lee, akit Brigham Young nevezett ki “Indián Farmer”-nek, Jacob Hamblin indián felügyelő távolléte esetére, elment lecsendesíteni az indiánokat. Az indián táborba röviddel az első, emigránsokkal való összetűzés után érkezett. Az indiánok nagyon izgatottak voltak, és Lee így veszélyes helyzetbe került, mert egyedül volt fehér az indiánok között. Végül meggyőzte az indiánokat, hogy bosszút állhatnak, és ezután hagyták elmenni.

Később aznap éjjel még több indián érkezett a táborba néhány fehér emberrel Cedarból. Az éjszaka alatt ördögi tervet agyaltak ki, részben azért, hogy kibékítsék a dühös indiánokat. A következő nap reggel, szeptember 11-én, a fehérek védelmet ígértek az emigránsoknak, ha leteszik a fegyvereiket. Az Iron megyei polgárőrség tagjai, helyi vezetőik parancsára, megölték a férfiakat, az indiánok levágták a nőket és az idősebb gyerekeket, körülbelül 120 embert összesen. Csak 18 gyermeket kíméltek meg, akik később kormányzati segítséggel visszatértek rokonaikhoz Keletre.

A halottakat eltemették és megegyeztek, hogy a mészárlással az indiánokat fogják vádolni. Több mint 2 héttel a tragédia után, John D. Lee Sal-ott Lake City-be küldték, hogy beszámoljon a történtekről Young elnöknek. Lee az indiánokat vádolta, ahogy előbb megegyeztek. Brighan Young később megtudta, hogy az Iron megyei polgárőrség tagjai részvételével történt az eset. Brigham Young felajánlotta Alfred Cumming kormányzónak teljes támogatását egy nyomozásban, de akkoriban semmi sem történt, mert a mormonok bocsánatot kértek az összes állítólagos bűntettért, ami kapcsolatban volt a utah-i háborúval.

A következő 2 évtizedben rémhírek és vádaskodások keringtek, és végül az ügy az 1870-es években került bíróság elé. John D. Lee volt a kulcsszereplő, de bizonyára nem az egyedüli hivatalnok, aki felelős volt a tettért. Ő volt az egyetlen utolsó napi szent akit ebben az ügyben vádoltak. Lee kétszer volt bíróság előtt. Az első esetben a szavazatok megoszlása miatt határozatképtelen volt az esküdtszék. Lee-t végül elítélték 1877 szeptemberében, és egy évvel később Montain Meadows-nál kivégezték.[2]

Az összes megölt ember és a mészárlás túlélőinek listája

[szerkesztés]

A megölt gyermekek és 18 év alatti fiatalok listája

[szerkesztés]
Utónév Családnév[3] Életkor Utónév Családnév Életkor
Mary Lovina Baker 7 éves America Jane Dunlap 7 éves
Melissa Ann Beller 14 éves William Fancher 17 éves
David W. Beller 12 éves Mary Fancher 15 éves
Henry Cameron 16 éves Thomas Fancher 14 éves
James Cameron 14 éves Martha Fancher 10 éves
Martha Cameron 11 éves Sarah G. Fancher 8 éves
Larkin Cameron 8 éves Margaret A. Fancher 8 éves
Nancy Cameron 12 éves John Huff 14 éves
Nancy M. Dunlap 16 éves William C. Huff 13 éves
James D. Dunlap 14 éves Mary E. Huff 11 éves
Lucinda Dunlap 12 éves James K. Huff 8 éves
Susannah Dunlap 12 éves (unbekannt) Huff 6 éves
Margarette Dunlap 11 éves Sophronia Jones 4 éves
Mary Ann Dunlap 9 éves James William Miller 9 éves
Thomas Jesse Dunlap 17 éves John Mitchell (Kind)
John H. Dunlap 16 éves Matilda Tackitt 16 éves
Mary Ann Dunlap 13 éves James M. Tackitt 14 éves
Talitha Emaline Dunlap 11 éves Jones M. Tackitt 12 éves
Nancy Dunlap 9 éves

A meggyilkolt 18 éves és annál idősebb nők listája

[szerkesztés]
Utónév[4] Családnév Életkor Utónév Családnév Életkor
Manerva A. Bella Baker 25 éves Eloah Angeline Tackitt Jones 26 éves
Martha Cameron 51 éves Matilda Cameron Miller 26 éves
Mary Wharton Dunlap 39 éves Sarah C. Baker Mitchell 21 éves
Ellender Dunlap 18 éves Cynthia Tackitt 49 éves
Eliza Ingram Fancher 42 éves Marion Tackitt 20 éves
Saleta Ann (Brown) Huff 36 éves Amilda Miller Tackitt 22 éves
Elisha Huff ( ? )

A megölt 18 éven felüli férfiak listája

[szerkesztés]
Utónév[4] Családnév Életkor Utónév Családnév Életkor
William Aden Allen 51 éves Robert Fancher 19 éves
George Washington Baker 57 éves John Milum Jones 32 éves
John Twitty Baker 52 éves Newton Jones 23 éves
Abel Baker 19 éves Lawson A. McIntire 21 éves
John Beach 21 éves Josiah (Joseph) Miller 30 éves
William Cameron 51 éves Charles R. Mitchell 25 éves
Tillman Cameron 21 éves John D. Mitchell 23 éves
Isom Cameron 18 éves John Prewitt 20 éves
Allen P. Deshazo 20 éves William Prewitt 18 éves
Jesse Dunlap Jr. 39 éves Milum L. Rush 28 éves
Lorenzo Law Dunlap 49 éves Se(a)bron Tackitt 18 éves
William M. Eaton ( ? ) Pleasant Tackitt 25 éves
Silas Edwards 26 éves Richard Wilson ( ? )
Alexander Fancher 45 éves Solomon R. Wood 20 éves
James Matthew Fancher 25 éves William Wood 26 éves

A túlélő gyermekek listája

[szerkesztés]
Nancy SephronaHuff 1875 körül, a mészárlás egyik túlélője
Utónév[5] Családnév Életkor Utónév Családnév Életkor
Mary Elizabeth Baker 5 éves Triphenia D. Fancher 22 hónapos
Sarah Frances Baker 3 éves Nancy Saphrona Huff 4 éves
William Twitty Baker 9 hónapos Felix Marion Jones 18 hónapos
Georgia Ann Dunlap 18 hónapos John Calvin Miller 6 éves
Louisa Dunlap 4 éves Joseph Miller 1 éves
Prudence Angeline Dunlap 5 éves Mary Miller 4 éves
Rebecca J. Dunlap 6 éves Emberson Milum Tackitt 4 éves
Sarah E. Dunlap 1 éves William Henry Tackitt 19 hónapos
Christopher “Kit” Carson Fancher 5 éves

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]