Moszin–Nagant

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Moszin–Nagant-karabély (M1891)
Mosin Nagant series of rifles.jpg

Típus ismétlőpuska
Ország  Orosz Birodalom
Flag of the Soviet Union.svg Szovjetunió
Oroszország Oroszország
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1891–1998
Használó ország Afganisztán,
Albánia,
Kína,
Kuba,
Kelet-Németország,
Finnország,
Észak-Korea,
Oroszország,
Szovjetunió,
Románia,
Lengyelország,
Magyarország,
Egyiptom,
Irak,
Szíria,
Észak-Vietnam
Háborús alkalmazás Orosz–japán háború,
Első világháború,
Polgárháború és intervenció Szovjet-Oroszországban,
Török függetlenségi háború,
Spanyol polgárháború,
Második kínai–japán háború,
Második világháború,
Kínai polgárháború,
Koreai háború,
Vietnami háború,
A Szovjetunió afganisztáni háborúja,
Délszláv háború,
Első csecsen háború,
Második csecsen háború
Iraki háború
Műszaki adatok
Űrméret 7,62
Lőszer 7,62×54 mm R
Tárkapacitás 5
Működési elv kézi működtetésű hengeres zár, forgó-toló záras
Tömeg 4 kg (M91/30)
3,4 kg (M38)
4,1 kg (M44) kg
Fegyver hossza 1232 mm (M91/30)
1013 mm mm
Csőhossz 730 mm (M91/30)
514 mm
Csőtorkolati sebesség 770 - 880 m/s
Max. lőtávolság 1800 m
Irányzék típusa nyílt

A Moszin–Nagant-karabély a cári orosz hadseregben 1891-ben rendszeresített 7,62 mm űrméretű, belsőtáras ismétlőkarabély. Ismert még M1891 és Moszin-karabély néven, de gyakran nevezik háromvonalas puskának[1] is. A cári hadsereg, majd modernizált változata a Vörös Hadsereg alapvető gyalogsági lövészfegyvere volt az AK-gépkarabély megjelenéséig. A fegyvert Szergej Moszin tervezte, a konstrukcióhoz pedig a belga Léon Nagant által szerkesztett középágytárat használta fel.

1930-ban korszerűsítették. Csökkentették a tömegét, a cső, és így a fegyver hosszát, valamint új irányzékot kapott. A modernizált karabélyt M1891/30 típusjellel rendszeresítették. Optikai irányzékkal felszerelve mesterlövész fegyverként is használták a szovjet mesterlövészek. Az M1891/30 a második világháború után a Magyar Néphadseregben is rendszeresítve volt 48 M. puska néven.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A cső űrmérete (7,62 mm) a régi orosz hosszmérték, a 2,54 mm-nek megfelelő vonal szerint.
  2. Lásd a fegyver anyagismeret és lőutasítását a kalasnyikov.hu-n.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kovács Zoltán, Nagy István: Kézi lőfegyverek, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1986, ISBN 963-326-338-7, p. 107.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Moszin–Nagant témájú médiaállományokat.