Mosaburg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pribina és Kocel fejedelemsége
Braszlav Szlavóniai Fejedelemsége a 9. század végén magában foglalta Pribina és Kocel Pannóniai Fejedelemségét is
Cirill és Metód emlékműve Mosaburg helyén, Zalavárott

Mosaburg középkori vár és város volt, pontos helye vitatott, egyes elméletek szerint a mai Zalavár területén feküdt. A népvándorlás idejében több nép is elfoglalta, állt a keleti gótok, longobárdok, hunok, frankok birtokában is. A Frank Birodalom idején fejedelmi székhely, püspökség és apátság székhelye, sőt Arnulf idején valószínűleg az ő egyik hercegi, majd királyi székhelye. [1] Az újabb kutatások Mosaburgot a mai Karintia területére téve, Moosburggal azonosítják.[2] A krónikában Mosaburggal együtt emített települések többsége is egyezni látszik.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Mosaburgot Zalavárral először Ján Kollár pesti evangélikus lelkész, a pánszláv elmélet meghonosítója azonosította 1841-ben. Szerinte a zalavári vár és építmény egykori gazdája Pribina szláv főember volt, aki a IX. században élt. Ezen azonosítás nagyon jól beleillett az akkoriban bontakozó pánszláv ideológiába, mely szerint a Kárpát-medence az ősidőktől szlávoklakta vidék volt, és csupán az "elmagyarosítás" révén lett magyar többségű.[3]

Ezen azonosítást több szakember elvetette. Elsőként Salamon Ferenc, aki megállapította, hogy Pribina településeit felsoroló helynevek egyike sem található meg Magyarországon, azok az ausztriai Karintia tartományhoz köthetők. A jelenkori kutatók közül Bakay Kornél írt egy részletes tanulmányt, melyben az helynevek összehasonlításával kimerítően bizonyítja a Mosaburg=Zalavár elmélet tarthatatlanságát.[4]

Bakay szerint a krónikabéli Mosaburg a mai Moosburggal azonos.[5] Bakay szavaival: "Itt egy tó (Schwarzes moos, palus) partján, a víztükörnél 10 m-rel magasabban három domb emelkedik. Az egyiken egy lakótorony állt, a másikon egy karoling-kori palota (pfalz, curtis regiae és curticula). A lakótornyos dombot mindmáig Arnulf-dombnak, vagy népiesen Etzel (Etele?) toronynak hívják, mivel a torony egyik oldala 17 méter magasságig áll. A négyzetes lakótorony külső mérete 12 m, a falvastagsága 2 m. A másik dombnak Thurnerhügel a neve. Megtalálták a védműveket, a sáncokat, egy fahidat, ciszternát, és a Conversió-ban emlegetett templomok közül létezett itt a Szűz Mária kolostor és Szent Rupert-templom.

Az előkerült leletek egyértelművé teszik, hogy ez az épületegyüttes Karlmann és fia, Arnulf idején épült. A régi Moosburg környékén is megtalálható a sala név (Sallach patakot jelentett és Köflach mellett folyik a Salla patak), de a tó partján ott sorakozik: Bösnitz = Businiza, Stefelberg = Stepiliperc, Spitzburg = Spizzun, Thernberg = Termpereh, Schwarza = Ouartinaha, Mutzenfeld = Muzziliches-chirichun, Wört = Weride, Aflenz = Ablanza, Utschbach = Uussitin, Geissen = Keisi, Fischa = Fizkere, Maria-Straden = Stradach. Ha a fentiek értelmében Pribina székhelyét Karinthiába helyezzük, ahol Pettau (Ptuj) is szomszédos,egészen jó értelmezését nyerjük a Conversio[6] szövegének és a későbbi okleveles adatoknak is. Nyomban érthetővé válik, hogy a salzburgi Névtelen Pribina városánál miért nem említi meg a Balatont, érthetővé válik a Karoling Birodalom keleti részének tartományi beosztása, amelynek valóban volt Carantania nevű régiója és ez nem Pannóniát jelenti, mint „meglepő, új elnevezés”, hanem a dél-ausztriai Karinthiát. De érthetővé válik az is, hogyan adományozhatta I. Ottó 977-ben, a salzburgi érsekségnek azokat a birtokokat, amelyek - állítólag - a magyar nagyfejedelemség kellős közepén, Zalában feküdtek. Úgy, hogy nem dunántúli birtokokról van szó, hiába szerepel a helynevek között Sabaria."[7]

Története[szerkesztés]

A 4. században, Valcum erőd kiépültével Keszthely környéke sűrűn lakott hellyé vált. Valószínűleg ekkor épült Zalavár területén egy cölöpökre vert, mocsárral körbe zárt castrum.

A 840-es években az elűzött Pribina nyitrai szláv fejedelem kapta örök hűbérbe a Frank Birodalomtól Zala folyó és a Balaton találkozásánál lévő mocsaras vidéket. Ő épített a castrum helyén várat, és fejedelemségének központjává tette Zalavárat.[megj 1] Az új központban, amely a korabeli keleti frank források szerint a Mosaburg nevet vette fel (latinul Urbs Paludarum, ószláv nyelven Blatengrad, mai szlovák nyelven Blatnohrad, jelentésük: "Mocsárvár"). Első temploma 850-ben Mária tiszteletére épült, és Liutprand salzburgi érsek szentelte fel. [8] Pribina fejedelemsége idején erőteljessé vált a bajor bevándorlás. Egyre több templomra volt szükség, köztük Mosaburgban is épült még kettő. Az egyik Keresztelő Szent János, a másik Szent Adrianus tiszteletére. Utóbbit bajor mesterek építették magának Liutpram érseknek a vezetésével. Pribina az egyházhoz apátságot (officium ecclesiasticum) is csatolt, ami a Szent István-kori zalavári Szent Adorján-monostor elődje volt. [9] A plébániák megszaporodása miatt Adalwin salzburgi érsek 859 után a Mosaburgot az érsekség új esperességének (archipresbyterium), központjává tette. Első esperese Richpald lett. [10]

Kocel, Pribina fia idejére, az egykor barbár fejedelemség konszolidálódott és betagozódott a frank grófi szervezetbe. A korabeli források apját még duxnak, őt már comesnek címezték. [11] Kocel fogadta Cirill és Metód szerzeteseket udvarában.

Kocel legkésőbb 873-as halála után Mosaburgban frank kinevezetettek székeltek. Az első közülük Gozwin volt. [12]

Karlmann keleti frank király fia Arnulf 876884-ig Carantania és Pannonia hercege, 887899-ig keleti frank király volt. 896-ban koronázták császárrá, ekkor elhagyta Pannóniát, de ezelőtt valószínűleg egyik, méghozzá legfontosabb hercegi ill. királyi székhelye (Pfalz) lehetett Mosaburg. Egy 890. március 21-én kelt oklevele a várost Mosapurc regia civitas („királyi város”) néven említi. A régészeti ásatások olyan nagyszabású épületeket tártak fel, amelyekhez hasonlóakat sem Ausztria, sem Bajorország területéről nem ismerünk abból az időből. A palotakápolna romjai között olyan festett üvegablak töredékeket találtak, amelyekhez hasonlóak csak a keleti frank királyok szakrális székhelyén és temetkezőhelyén, a lorschi Pfalzban lelhetők fel. [13]

Egy 885-ös összeírás szerint a salzburgi érsek tulajdonában állt a palánkvár, azonban továbbra is a szlávok egyik kulturális központja maradt.

A középkori magyar forrásokban Zalavárat csak a 13. századtól jegyezték fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A legendás erődöt Fekete István Tüskevár című műve is megemlíti, a pontos helye ma sem ismert.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. CsorbaÁrpádNépe 56. o.
  2. Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai II. kötet. 253-267. old. (Továbbiakban: Bakay 1997.)
  3. Maga Ján Kollár 1821-ben tanulmányt írt a szlávok elmagyarosításáról.
  4. Bakay 1997.
  5. "Ausztriában, Karinthiában viszont annál inkább megvan a Mosaburg helynév mind a mai napig, Klagenfurt közelében, Feldkirchentől és Gradeneggtől délre, pontosan ott, ahol néhány magyar történész száz évvel ezelőtt jelezte. S ami a legkülönösebb itt, az ausztriai Moosburgban 1959 óta ásatásokat is folytatnak Hermann Braumüller, dr. Gotbert Moro, prof. dr. Viktor Paschinger és Franz X. Kohla vezetésével, amelyekről nálunk egyáltalán nem vettek tudomást. Bakay 1997.
  6. Conversio Bagoariorum et Carantanorum http://epa.oszk.hu/00800/00861/00015/2000_3-05.html
  7. Bakay 1997.
  8. Váczy 1938 224. o.
  9. Váczy 1938 226. o.
  10. Váczy 1938 227. o.
  11. Váczy 1938 228. o.
  12. RónaTasHonfoglaló 203. o.
  13. CsorbaÁrpádNépe 56. o.

Források[szerkesztés]

További tudnivalók[szerkesztés]