Morgan Tsvangirai
| Morgan Richard Tsvangirai | |
 | |
| Tsvangirai 2009-ben | |
| Zimbabwe 2. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2009. február 15. – 2013. szeptember 11. | |
| Előd | Robert Mugabe (1987-ben) |
| Utód | poszt megszüntetve |
| Született | 1952. március 10. Gutu, Dél-Rhodesia |
| Elhunyt | 2018. február 14. (65 évesen) Johannesburg, Dél-afrikai Köztársaság |
| Párt | MDC |
| Házastársa | Susan Tsvangirai (1978 – 2009. március 6.) |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Harvard Egyetem |
| Halál oka | vastagbélrák és végbélrák |
| Vallás | kereszténység |
 | |
| Morgan Richard Tsvangirai aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Morgan Richard Tsvangirai témájú médiaállományokat. | |
Morgan Richard Tsvangirai (Gutu, Dél-Rhodesia, 1952. március 10. – Johannesburg, Dél-afrikai Köztársaság, 2018. február 14.) zimbabwei politikus, 2009 és 2013 között az ország miniszterelnöke. Az általa alapított Mozgalom a Demokratikus Változásért (Movement for Democratic Change – MDC) elnevezésű párt vezetőjeként Robert Mugabe államelnök legnagyobb politikai ellenfele volt évtizedeken át.
Magánélete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A karanga sona származású Tsvangirai kilenc gyermekes gazdálkodó szülők legidősebb gyermekeként született 1952-ben. Iskolái elvégzése után a bányaiparban helyezkedett el. Első felesége Susan Mhundwa volt, akivel 1978-ban házasodtak össze.[1] Hat gyermekük született. A pár 2009-ben, Tsvangirai miniszterelnökké történő megválasztása után nem sokkal, súlyos autóbalesetet szenvedett, amely során az asszony életét vesztette.[1] Tsvangirai 2012 szeptemberében feleségül vett egy háromgyermekes elvált nőt, Elizabeth Macheka-t, akitől egy gyermeke született.[2]
Politikai pályafutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Miután 1980-ban Zimbabwe hosszas harcok után elnyerte függetlenségét, lebontva az addigi apartheid-rendszert, a 28 éves Tsvangirai tagja lett a kormányzó Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) pártnak. Ekkor még Mugabe miniszterelnök elkötelezett támogatójának számított,[3] s fokozatosan haladt előre a párthierarchiában.[4] Párttagként a bányaszakszervezet tevékenységét felügyelte, amelynek később elnökeként működött. 1989-ben a Zimbabwe Congress of Trade Unions (ZCTU) nevű szakszervezeti-konföderáció főtitkára lett. Vezetése alatt a ZCTU fokozatosan eltávolodott az állampárt irányvonalától, és Tsvangirai a Mugabével szembeni kritikus hangok legnagyobb szószólója lett.[5] Tsvangirai már az 1980-as évek közepén hevesen ellenezte a gukurahundit, amely során a kormánypárt által feltüzelt milíciák etnikai tisztogatásokat hajtottak végre az ndebele közösségek ellen.[6]
Tsvangirai 1997-ben vezető szerepet vállalt a megalakuló Nemzeti Alkotmányozó Gyűlés (NDC) civilszervezet munkájában, amely az állampárttal szemben kritikus értelmiséget és ellenzékieket fogta össze.[7] 1999-ben megalapította a Mozgalom a Demokratikus Változásért (MDC) nevű formációt, amely a következő években a Mugabe-rezsim legfőbb ellenzéki pártjává nőtte ki magát. Tsvangirai és pártjának jelentős szerepe volt abban, hogy Mugabe nem tudta keresztülvinni azt az alkotmánymódosítást, amely törvényesen felhatalmazta volna a kormányt a fehér farmerek által birtokolt földek kárpótlás nélküli államosítására. A 2000 februári népszavazás bukása nagy kudarc volt a diktátor számára. A 2002-es elnökválasztáson Tsvangirai volt az MDC jelöltje: 42%-ot ért el, erre Mugabe 1980-as országlása óta egy ellenjelölt sem volt képes. A Brit Nemzetközösség, valamint számos szakértő és ellenzéki politikus csalásokkal vádolta a kormányt.[8]
Ahogy egyre fontosabb szereplő lett az ellenzéki térfélen, Tsvangirai-nak számos letartóztatással és hatósági eljárással kellett szembenéznie; először nem sokkal a 2000-es népszavazási kudarc után rabosították államellenes cselekmények vádjával,[9] majd 2003 májusában egy Mugabét kritizáló nyilatkozata miatt került a rács mögé néhány nap erejéig.[10] 2004-ben hamisan megvádolták, hogy az elnök ellen merényletet tervezett a 2002-es elnökválasztások második fordulójának napján. A vádak alól felmentették. Védelmét olyan nemzetközileg ismert emberjogi ügyvédek látták el, mint George Bizos és Walter Sisulu. 2007 márciusi letartóztatása már nemzetközi visszhangot keltett: Tsvangirai-t rabosítása után súlyosan bántalmazták, a sérüléseiről kiszivárgott felvételek bejárták a világsajtót.[11] Szabadon engedése után nem sokkal az MDC pártszékházát is megromahozta a hararei rendőrség, és mások mellett ismét letartóztatták, megakadályozva a tervezett nemzetközi sajtótájékoztató megtartását.[12]
A 2008-as elnökválasztások során ismét ő volt Mugabe legfőbb kihívója. A hivatalos tájékoztató szerint Tsvangirai megnyerte az első fordulót a szavazatok 48%-ával, de mivel egyik jelölt sem érte el az abszolút többséget, második fordulót kellett tartani. Az ellenzéki pártelnök vitatta a hivatalos eredményeket; saját számításaik szerint Tsvangirai meghaladta az 50%-ot.[13] A következő hónapok súlyos visszaélésekről szóltak, mindennaposak voltak az összecsapások, a razziák és a bírósági végzés nélküli rabosítások. 2008 júniusában az elnökjelölt Tsvangirai-t szintén letartóztatták.[14] Ilyen körülmények között az MDC bojkottra szólított fel.[15] A második fordulóban Tsvangirai mindössze 9%-ot kapott, miközben Mugabe megnyerte az elnökválasztást. A nemzetközi közösség vitatta az eredmények legitimitását. Mivel az egyidejűleg megtartott parlamenti választásokon az MDC – története során – megelőzte a ZANU–PF-et az alsóház mandátumainak számában (miközben a szenátusban Mugabe megtartotta többségét), a nemzetközi szervezetek nyomás alá helyezték Mugabét, aki így tárgyalásokba kezdett Tsvangirai-val egy egységkormány létrehozása céljából Thabo Mbeki volt dél-afrikai elnök közvetítésével. 2008 szeptemberében Mugabe és Tsvangirai is aláírta a dokumentumot,[16] az egyezmény értelmében Tsvangirai számára felújították az 1987-ben megszűnt miniszterelnöki pozíciót.[17]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Stephey, M.J. (11 február 2009). "Morgan Tsvangirai". Time Magazine. 16 március 2009 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 7 március 2009.
{{cite news}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ Thornycroft, Peta (15 szeptember 2012). "Zimbabwe's Morgan Tsvangirai weds anew despite court's refusal to issue marriage permit". The Daily Telegraph. London. 24 december 2012 dátummal az eredeti címről archiválva.
{{cite news}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ "The bravery and naivety of Morgan Tsvangirai". London: Sunday Telegraph. 9 március 2002. 11 november 2012 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 13 május 2010.
{{cite news}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ "Is Tsvangirai a leader?". New Statesman. UK. 15 június 2008 dátummal az eredeti címről archiválva.
{{cite web}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ "Zimbabwe's Morgan Tsvangirai – a Profile". Voanews.com. 3 április 2008. 9 június 2008 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 17 december 2010.
{{cite web}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ "Tsvangirai tours mass graves of Gukurahundi victims for the third time". Daily News. 10 április 2001. 20 június 2007 dátummal az eredeti címről archiválva.
{{cite news}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ "NCA task force". NCA.
{{cite news}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó)CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link) - ↑ Was Zimbabwe's election fair? BBC News, 3 November 2003
- ↑ "Police consider Tsvangirai arrest". BBC. 2 október 2000. 27 március 2012 dátummal az eredeti címről archiválva.
{{cite news}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ "Morgan Tsvangirai arrested on Friday afternoon". Zvakwana. 15 február 2005 dátummal az eredeti címről archiválva.
{{cite news}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ "Unbowed Tsvangirai urges defiance". BBC News. 14 március 2007. 14 április 2009 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 13 május 2010.
{{cite news}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ "Zimbabwe Opposition Leader Seized". The New York Times. Associated Press. 2007. március 28. 2008. május 12. dátummal az eredeti címről archiválva.
{{cite news}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ "Zimbabwe announces poll results". BBC News. 2 május 2008. 30 szeptember 2009 dátummal az eredeti címről archiválva.
{{cite news}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ "Report: Zimbabwe releases opposition leader" Archiválva 2008. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben., MSNBC, 4 June 2008
- ↑ Angus Shaw, "Zimbabwe opposition leader pulling out of election Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben.", Associated Press, 22 June 2008.
- ↑ Chris McGreal, Africa correspondent (12 szeptember 2008). "guardian.co.uk, Zimbabwe deal gives power to Tsvangirai". The Guardian. UK. 2 szeptember 2013 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 17 december 2010.
{{cite news}}:|author=has generic name (súgó); Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ "Tsvangirai sworn in Zimbabwe PM". BBC News. BBC. 11 február 2009. 14 február 2009 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 11 február 2009.
{{cite news}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó)