Morbus hungaricus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A rickettsia (Rickettsia prowazekii) sejtparazita[1] ma a bioterroristák eszköze is

A Morbus hungaricus latin kifejezés, jelentése magyar betegség, magyar kór. Az elnevezést eredetileg Johannes Eichmann Dryander (15001560) marburgi orvos használta az 1556-ban Magyarországon állomásozó császári katonák között pusztító betegségre, bár más források szerint már egy 1547-ben megjelent művében is használta az elnevezést. Ez a kór pedig a ruhatetű, a szennyezett ivóvíz és egyéb fertőző anyagok által terjedő élősködő, a rickettsia sejtparazita (Rickettsia prowazekii) okozta járvány, a kiütéses tífusz volt. A későbbiekben azonban egy másik betegség, a gümőkór, vagyis a tuberkulózis (TBC) elnevezéseként volt használatos. A 19. század végétől a második világháború végéig az akkori Magyarország területén a szegénység, a demográfiai mozgások, a nyers tej fogyasztása és a háborúskodás kedvezett tuberkulózis terjedésének. Az alattomosan lappangó kór népbetegségként jelentkezett, és sok embert megfertőzött. Ekkor honosodott meg a Morbus hungaricus elnevezés mint a gümőkór szinonimája. Ezt a tényt Győry Tibor orvos, orvostörténész (18691938)[2] tisztázta 1900-ban megjelent Morbus hungaricus című munkájában[3].

A szocialista korszakban bevezetett rendszeres tüdőszűréssel, valamint a BCG védőoltással sikerült felszámolni a betegséget. Napjainkban a BCG védőoltás használatát már csak specifikus csoportoknak ajánlják orvosi vélemény alapján, például gyerekek és a fertőzésnek kitett orvosoknak.[4] A gümőkór a szegénység betegsége, az úgynevezett gulyáskommunizmus a javuló élelmezéssel nagyban hozzájárult a betegség visszaszorításához. 1953 és 1985 között az új betegek száma 370:100 000-ről 36:100 000-re, tehát egytizedére csökkent, így az 1980-as évek elejére a tuberkulózis Magyarországon elvesztette népbetegség-jellegét.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]