Monmouthi csata (1233)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Monmouthi csata
A romos monmouthi vár
A romos monmouthi vár

Időpont 1233. november 25.
Helyszín Monmouth
Eredmény Richard Marshal győzelme
Szemben álló felek
angolok
walesiek
angolok
flamandok
Parancsnokok
Richard Marshal III. Balduin, Guînes grófja
Szemben álló erők
? ?
Veszteségek
? ?
Térkép
Monmouth (Wales)
Monmouth
Monmouth
Pozíció Wales térképén
é. sz. 51° 48′ 38″, ny. h. 2° 43′ 12″Koordináták: é. sz. 51° 48′ 38″, ny. h. 2° 43′ 12″

A monmouthi csata 1233. november 25-én, Alexandriai Szent Katalin ünnepnapján zajlott a III. Henrik angol királyhoz hű csapatok valamint Richard Marshal, Pembroke 3. grófjának (earl) csapatai között, aki szövetséget kötött a walesi herceggel, Llywelyn ap Iorwerthszel és annak támogatójával, Owain ap Gruffuddal, a deheubarthi Rhys ap Gruffydd unokájával.

Előzmények[szerkesztés]

Richard Marshal, William Marshal, Pembroke első grófjának második fia vezette a III. Henrik angol király hatalmának és befolyásának növekedését megakadályozni próbáló bárókat. Ugyanakkor ellenséges viszonyban állt a király külföldi (elsősorban francia) szövetségeseivel, névlegesen Peter de Rivaux-val és Peter des Roches-val. 1233 augusztusában Marshal nem volt hajlandó részt venni a király gloucesteri udvari gyűlésén ezért III. Henrik hazaárulónak nyilvánította. Ezt követően Marshal visszavonult a chepstowi várába, miközben a király seregei nyugati irányba, Abergavenny felé vonultak. Látva a király seregeinek mozgását, Marshal csatlakozott a rebellis Owainhoz. Miután elfoglalták Cardiff és Newport várait Abergavenny és Grosmont felé vonultak. A király ekkor visszavonult Gloucesterbe.[1][2]

A csata és következményei[szerkesztés]

Roger of Wendover krónikás Flores Historiarum (magyarul: A történelem virágai) című műve szerint Marshal és néhány lovagja ezt követően titokban Monmouth alá vonult, felmérni a helyzetet a város ostroma előtt. Érkezésüket azonban a monmouthi várban székelő III. Balduin, Guînes grófja észrevette. Balduin flamand grófot a király bízta meg a város és a vidék védelmével. Szolgálatában vegyes, flamand és francia csapatok álltak. A város akkori helyi ura, John of Monmouth nem vett részt a csatában.[3] Balduin viszont rosszul mérte fel a helyzetet és azt hitte, hogy Marshalnak kevés a követője. Kilovagolt a városból és csapataival üldözőbe vette Marshalt. Pembroke grófja viszont hamarosan fordított a helyzeten. Roger of Wendover krónikájában a következőképpen írta le az eseményeket:[4]

Marshal távol tartotta őket magától, kardját jobbra és balra suhogtatta és lesújtott arra, aki közelébe került, vagy véget vétve életüknek vagy pedig bénító ütést mérve rájuk. S noha egyszerre kellett szembeszállnia tizenkét ellenféllel, mégis hosszú ideig sikerült megvédenie magát. Ellenségei, miután nem merték megközelíteni, lándzsáikkal leszúrták lovát, de Marshal, aki rendkívül képzett volt a francia háborús módszerekben, lábánál fogva elkapta az egyik, őt támadó lovagot, lerántotta a lováról és felpattant helyére a nyeregbe és tovább folytatta a harcot... Ilyen körülmények között... Marshal egyik íjásza, látva, hogy ura élete veszélyben forog, kilőtte nyilát és mellkason találta Balduint. Az íj átszúrta a gróf páncélját, aki a földre zuhant abban a tudatban, hogy halálos sebet kapott... Mindeközben az összecsapás híre elérte Marshal táborát is. A csapatok azonnal segítségére siettek és megfutamították támadóit. A visszavonulók azonban nem tudtak bemenekülni a várba, mert az oda vezető úton álló híd el volt romolva. Sokan közülük a folyóba ugrottak és lovastól belefulladtak. A többiek nagy részét Marshal seregei lemészárolták, egyeseket foglyul ejtettek. Csak nagyon kevesen menekültek meg...

Balduin túlélte a csatát, távozott a városból, amelynek vezetését John of Monmouth vette át. Marshal pedig Írországba utazott csapatokat toborozni az angol király ellen. 1234-ben sikerült békét kötnie III. Henrikkel. Nem sokkal később, a curragh-i csatában halálosan megsebesült.[1]

A csata helyszíne[szerkesztés]

A Glamorgan-Gwent Régészeti Társaság (angolul: Glamorgan-Gwent Archaeological Trust) véleménye szerint a csata az egykori, úgynevezett Castle Field-en (magyarul: vár mezeje) zajlott le, a Monnow folyó nyugati partján.[5] A mezőt ma Vauxhall Fields néven ismerik. Más vélemények szerint a csata a várostól délnyugatra zajlott le és valószínűsítik, hogy a krónikában említett híd a Monnow híd lehet, amely abban az időben valóban sérült és használhatatlan volt. Ezt a véleményt arra alapozzák, hogy egy 1234-es rendelet szerint harminc tölgyfát vágtak ki a közeli Dean-erdőből a St. Thomas the Martyr-templom javítására, ami a híd lábánál állott és valószínűleg a csatában sérült meg.[6][7]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Arthur Clark, The Story of Monmouthshire, Vol. 1, Christopher Davies, 1962, pp.99-100
  2. Raymond Howell, A History of Gwent, Gomer Press, 1988, ISBN 0863833381, p.79
  3. Kissack, Keith. Mediaeval Monmouth. The Monmouth Historical and Educational Trust, 25. o (1974) 
  4. Roger of Wendover, Flowers of History: the history of England from the descent of the Saxons to A.D. 1235. vol.2, pp.575-576. Accessed 6 January 2012
  5. RCAHMW: Monmouth, Site of battle. Accessed 16 December 2011
  6. M.L.J. Richards, Monnow Bridge and Gate, Alan Sutton Publishing, 1994, ISBN 0750904151, p.2
  7. History of St Thomas the Martyr. Monmouth Parishes. (Hozzáférés: 2011. december 9.)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Monmouth (1233) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.