Molnár Tamás (grafikus, 1955)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Molnár Tamás
Született 1955. szeptember 28. (61 éves)
Nemzetisége magyar
Foglalkozása képzőművész,
író,
publicista

Molnár Tamás (1955. szeptember 28. –) képzőművész, író, publicista.

1974-75-ben a Szolnok Városi Központi Könyvtárban könyvtáros. 1975-77-ben a Szolnok Megyei Művelődési és Oktatási Központban közművelődési előadó. Később népművelőként a városi Ifjúsági Ház és Park vezetője. 1978-ban a Szolnok Megyei Idegenforgalmi Hivatal munkatársa, reklámmenedzser. 1980-82-ben a Szolnok Megyei Moziüzemi Vállalat reklámgrafikusa. 1983-ban GRAFIC néven önálló reklám-vállalkozást alapít. 1983-85-ben a szolnoki Szigligeti Színház munkatársa. Később szabad szellemi foglalkozású ellenzékiként a város elhagyására kényszeríti a kommunista hatalom.

1978-ban az INCONNU csoport alapító tagja. 1980-tól tevékenyen részt vállal a demokratikus ellenzék illegális munkájában és szervezésében. 1985-ben politikai tevékenysége miatt országos kiállítási és munkavállalási tilalommal sújtják. Kényszerűségből Budapestre költözik, ahol szabadfoglalkozású grafikusként dolgozik. A Kulturális Fórum évében ARTERIA GALERIA néven magánlakás-galériát tart fenn, ahol 31 alkalommal művészeti és politikai eseményeket szervez. Eközben az INCONNU csoporttal közel 150 közéleti rendezvény és tüntetés gazdája. Művésztársaival 17 földalatti, ún. „szamizdat” kiadványt ad közre, miközben segíti a Beszélő és a Hírmondó folyóiratok előállítását. Aktív szerepet játszik a Los Angeles-i olimpia bojkottja elleni tiltakozásban, az erdélyi falurombolás és a nagymarosi gát elleni tüntetések előkészítésében. 1987-ben először kap útlevelet, felszólal Londonban az angol Munkáspárt kongresszusán. Hazautazását követően bevonják útlevelét, amiért társaival együtt éhségsztrájkba kezd. Ez évben tagja lesz a Magyar Reklámszövetségnek.

1988-ban felveszi tagjai sorába a Magyar Újságíró Szövetség. 1988-89-ben magán hírszolgálatot létesít INDEX néven. Külső munkatársként dolgozik az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió magyar osztályainak. A rendszerváltás éveiben alapító tagja lesz az Amnesty International és az IGMF magyarországi emberjogi szervezeteinek. 1989-90-ben társaival együtt megfaragja és felállítja a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában, a Nemzeti Sírkertben a mártírokra emlékező kopjafákat. Ez évben barátaival együtt létrehozza az Október 23. Alapítványt.

1991-94-ben a kormány sajtó-és reklámszakértője. Sajtóelemzéseket és beszédeket ír a kormány kisgazda képviselőcsoportjának. 1992-ben felveszi tagjai sorába a Nemzetközi Újságíró Szövetség. 1993-ban kitüntetik a Nagy Imre-emlékplakettel. 1994-96-ban alapítója és elnöke az óbudai hegyvidéki civil egyesületnek. 1996-2000 között a Horn-kormány idején ismét szabad szellemi és fizikai tevékenységet folytat. Javarészt munkanélküli.

2001-ben társaival együtt újraszervezi az INCONNU művészcsoportot. Tagja lesz a Lovas István által vezetett Sajtóklubnak. 2002 tavaszától társadalmi munkában segíti az Orbán-kabinet kulturális szakértői csapatát, Tóth Gy. László vezetésével. A választási vereséget követően, az év őszén barátai közreműködésével antikommunista plakátkiállítást rendez és indít országos körútra. Később beindítja a Magyar Országjáró Mozgalmat. Az év végén csatlakozik az Európai Unióba belépést ellenző Magyar Földvédő Mozgalomhoz. A Jobboldali Demokraták Társaságával kezdeményezi és koordinálja a félévente megrendezésre kerülő Visegrádi Disputa rendezvénysorozatait. Létrehozza a civil kezdeményezéseket tömörítő Párhuzamos Alapítványt.

A politikai szervezőmunka mellett rendszeresen publikál a Magyar Nemzet és a Demokrata című újságokban. Megjelenik első nyilvános kötete Spion bölcsei címen. 2003-ban az 1956-os forradalom résztvevői kitüntetik a Forradalom Hőse emlékplakettel. Tagja, később alelnöke lesz a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak. Rendszeres szerzője a Nemzetőr újságnak. Megjelenik második nyilvános kötete, Hontalanság címmel. 2004. december 5-én nyilvánosan elégeti útlevelét a Kossuth téri tömeg előtt, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca miatt. 2005-ben Első esély néven akciót kezdeményez a kommunista diktatúra felelőseinek elszámoltatása ügyében. Erőteljesen sürgeti az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát. A könyvnapokon megjelenik harmadik nyilvános kötete, Szarháziak és giccsmagyarok címmel. Az év végi nagy agrárdemonstráció során egy rakás trágyát ad át, a később megbukott földművelési miniszternek.

2006-ban nemzeti lobogót adományoz a „feledékeny” köztársasági elnöknek. Szervezi az antiliberális összefogást, és akciósorozatot indít az SZDSZ vallásellenes plakátjai ellen. Írásai rendszeresen megjelennek a Magyarok Lapjában és a kuruc.info nevű radikális hírportálon. Barátaival megalapítja a Krassó György emlékérmet. 2004-ben a MIÉP – Jobbik a Harmadik Út pártszövetség dunakanyari képviselőjelöltjeként, kisgazda és polgári körös támogatással elindul az országgyűlési választásokon. Az őszödi beszéd kirobbanását követően megválasztják a Kossuth téri tüntetések vezetésével megbízott MNB 2006 egyik ügyvivőjének és szóvivőjének. Később értelmiségi barátaival közösen megszervezi a Magyar Október Mozgalmat, majd 2007-ben alapító tagja és ügyvivője lesz az ÚDK (Új Demokratikus Koalíció) elnevezésű, parlamenten kívüli politikai pártnak.

2008-ban megjelenik negyedik nyilvános kötete, Polgárháború címmel. Jelenleg a közélettől visszavonultan él a Szentendrei-szigeten lévő tanyáján, ahol Árvalányhaj művésztanya néven alkotóközösséget és művésztelepet szervez. Hamarosan megjelenik ötödik kötete, Zuhanás címmel.

Nős, felesége: Kárpáti Klára pedagógus. Gyermekei: Ádám, Márton, Anna.

Könyve[szerkesztés]

  • Szentháromság. Játékok a félelemről; Arteria–ABC, Bp., 1986
  • Válogatás a nemzeti sajtónak és az asztalfióknak írt publicisztikákból; Megvető, Bp., 2003
  • Szarháziak és Giccsmagyarok. Válogatás a nemzeti sajtónak és az asztalfióknak írt publicisztikákból; Masszi, Bp., 2005

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]