Mocsári vattafarkúnyúl

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Mocsári vattafarkúnyúl
Marsh Rabbit.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Nyúlalakúak (Lagomorpha)
Család: Nyúlfélék (Leporidae)
Nem: Sylvilagus
Tudományos név
Sylvilagus palustris
(Bachman, 1837)
Elterjedés
Marsh Rabbit area.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mocsári vattafarkúnyúl témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mocsári vattafarkúnyúl témájú médiaállományokat és Mocsári vattafarkúnyúl témájú kategóriát.

A mocsári vattafarkúnyúl (Sylvilagus palustris) az Egyesült Államok délkeleti, tengerparthoz közeli részein honos nyúlfaj. Jól úszik és mindig vízközelben él. Hasonlít a vele azonos területen élő floridai üreginyúlhoz, de kisebb nála és lábai, fülei rövidebbek.

Megjelenése[szerkesztés]

Rajza a fajt leíró tudományos közleményben (1837)

A mocsári vattafarkúnyúl kis termetű nyúlfaj, a felnőtt állatok súlya sem haladja meg az 1,6 kg-ot. A Floridai-félszigeten élő nyulak ennél is kisebbek, általában 1-1,2 kg-osak. A floridai nyulak teljes testhossza 43 cm, a kontinensen élőké pedig 44 cm.[1]

Szőrzete a hátán fekete szálakkal kevert szürkés- vagy vörösesbarna.[2] Évszakonként némileg változhat a színezete: tavasszal és nyáron a fekete szőrök tompaszürkékkel cserélődnek; ősszel inkább vöröses, télen pedig visszafeketedik. A floridai állatok jellemzően vörösebbek és sötétebb árnyalatúak. A hasa valamivel világosabb piszkosszürke vagy barnásszürke; a Floridán kívüli nyulak esetében fehéres is lehet.[3] Fülei elülső széle feketével szegélyezett. A fiatal nyulak jóval sötétebb és tompább színezetűek, mint a felnőttek.[3]

A mocsári vattafarkúnyúl sajátossága, hogy a farka alsó oldala nem fehér, hanem barnásszürke. Dél-Floridában melanikus, teljesen fekete nyulak is előfordulnak; az ő színük nem változik az évszakokkal.[1]

A többi vattafarkúnyúltól és a mocsári nyúltól láthatóan rövidebb fülei, farka és lábai is megkülönböztetik.[1]

Három alfaja ismert

  • karolinai mocsári vattafarkúnyúl (Sylvilagus palustris palustris) – Floridától északra, a kontinensen
  • floridai mocsári vattafarkúnyúl (Sylvilagus palustris paludicola) – kisebb termetű és Floridában él
  • Lower Keys-i mocsári vattafarkúnyúl (Sylvilagus palustris hefneri) – súlyosan veszélyeztetett alfaj,[1][4] amely a félsziget déli partjai mentén elhelyezkedő Florida Keys szigetcsoport egyes tagjain található

Elterjedése[szerkesztés]

Az Egyesült Államok délkeleti részén honos. Északkeleten Virginia államig, délnyugaton az alabamai Mobile-öbölig terjed élettere. Édes- vagy brakkvizű mocsarakban, folyók mentén él, a tengertől csak ritkán található 50–60 km-nél messzebb.[5] Dél-Floridában homokos talajú szigeteken és mangrovemocsarakban is megtalálható.[1] Néha a dagály által elöntött sós mocsarakba is bemerészkedik, de többnyire a magasabb fekvésű részek közelében marad, ahová visszavonulhat a dagály elől. Mindig vízközelben él.

Életmódja[szerkesztés]

Sylvilagus palustris from Lake Woodruff National Wildlife Refuge - Flickr - Andrea Westmoreland.jpg

Növényevő, a mocsári növények - gyékények, kákák, sások, füvek, stb. - leveleit és gyöktörzsét fogyasztja. A többi nyúlhoz hasonlóan álkérődző. Kétféle ürüléke van, kemény és puha. A puha bogyókat újra elfogyasztja és megemészti a benne maradt tápanyagokat.

Éjszakai életmódot folytat, nappal általában rejtekhelyén (sűrű bozót, gyékénycsomók, odvas fatörzs, esetleg más állatok által vájt föld alatti vacok) pihen.[6] A mocsári sűrű növényzetben kijárják a saját csapásaikat, amelyeket a rajtuk elpotyogtatott nyúlbogyókról lehet felismerni.[1]

A mocsári vattafarkúnyúl sajátossága, hogy más nyúlfajoktól eltérően nem ugrálva közlekedik, hanem váltott lábbal sétál (mint pl. a macska). Bár ugrálni is tud, a sűrű vegetációban a sétáló módszerrel gyorsabban halad.[1][4] A többi nyúltól abban is eltér, hogy lábujjait jobban szétterpeszti.[7]

Mindig vízközelben él (ellentétben pl. a mocsári nyúllal, amely erdőkben is előfordul). Kiváló úszó és habozás nélkül beveti magát a vízbe. Hátsó lábain a szőr rövidebb és a körmök hosszabbak, mint a többi vattafarkúnyúlnál; feltehetően ez segíti az úszásban.[1] Szükség esetén a vízben rejtőzik, ilyenkor füleit hátracsapja és csak a szemei és orrlyukai látszanak ki.[7] Rövid hátsó lábai miatt nem fut túl gyorsan, a ragadozókat gyors irányváltoztatásokkal igyekszik kicselezni. Főleg az amerikai uhu és a kékes rétihéja vadászik rá, de az aligátorok, nagyobb kígyók, rókák, hiúzok, prérifarkasok is elkaphatják.[1]

A mocsári vattafarkúnyulak egész évben párzanak. A nőstény 30-37 napos vemhesség után 2-4 utódot hoz a világra. Évente akár hatszor is szaporodhat, így egy nőstény egy év alatt 15-20 kisnyúllal is növelheti a populációt.[4] Utódai számára száraz füvekből, levelekből szőrrel kibélelt fészket készít, amelyet a sűrű növényzetbe rejt, többnyire nehezen hozzáférhető, vízzel körülvett helyre.[7]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Marsh Rabbit NPSPhoto, R. Cammauf (9255116503).jpg

Az Egyesült Államokban rendszeresen vadásznak rá, egyes esetekben felgyújtják a száraz növényzetet, hogy kihajtsák búvóhelyéről. Dél-Karolinában a vadászidény november 27-től március 2-ig tart és napi öt nyúl elejtése engedélyezett.[8] Rágásával kisebb károkat okozhat a mezőgazdasági területeken, bár a dél-floridai cukornádültetvényeken pusztítása jelentős is lehet.[1][4]

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nagy elterjedési területe és népes populációi miatt nem veszélyeztetett státusszal szerepel. A S. p. hefneri alfaj azonban kritikusan veszélyeztetett.

Források[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j Mammals of the Eastern United States, 3rd, Cornell University Press, 178–187. o. (1998). ISBN 0-8014-3475-0 
  2. Wild Mammals of North America: Biology, Management, and Conservation, 2nd, Johns Hopkins University Press, 101–125. o. (2003). ISBN 0-8018-7416-5 
  3. a b Nelson, E. W. (1909). „The Rabbits of North America” (pdf). North American Fauna 29, 265–270. o, Kiadó: U.S. Dept. of Agriculture, Bureau of Biological Survey. DOI:10.3996/nafa.29.0001.  
  4. a b c d IUCN / SSC Lagomorph Specialist Group; Chapman, J. A.; Flux, J. E. C. (eds). Rabbits, Hares and Pikas: Status Survey and Conservation Action Plan. IUCN, 106. o. (1990). ISBN 2-8317-0019-1 
  5. Mammal Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, 3rd, Johns Hopkins University Press, 211. o. (2005). ISBN 0-8018-8221-4 
  6. Peterson Field Guide to Animal Tracks, 3rd, Houghton Mifflin, 40–42. o. (2005). ISBN 0-618-51742-1 
  7. a b c (1918. január 1.) „{{{title}}}”. The National Geographic Magazine 33, 391–392. o.  
  8. Marsh Rabbit. ACE Basin Species Gallery. South Carolina Department of Natural Resources, 2006. október 11. [2012. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 4.)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Marsh rabbit című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.