Mobbing

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mobbing gyakran ismétlődő pszichológiai terror, - legalább egyszer egy héten és legalább fél éven keresztül - cselekedetek sorozata egy egyén vagy egy közösség részéről, amelyek egy vagy több egyén ellen irányulva azoknál mentális vagy fizikális kórtani jelenségekhez vezetnek.

Dr. Heinz Leymann német munkapszichológus nevéhez fűződik a mobbing meghatározása és problémaként való elkülönítése. Az általa megalkotott LIPT kérdőívek szerint 45 különböző aktivitás létezik, és ezeket az alábbiak szerint kategorizálhatjuk:

• A kommunikációs lehetőségek csökkenése (a menedzsment nem ad lehetőséget a kommunikációra, verbális támadás a megbízásokra vonatkozólag, stb)

• Szociális kapcsolatok fenntartásának lehetetlenné tétele (a kollégák nem állnak szóba a személlyel, ez esetleg a menedzsment által van megtiltva, a többi dolgozótól távoli szobába helyezik)

• A jó hírnév fenntartásával kapcsolatos effektusok (pletykák, gúnyolódás, tréfák gyártása etnikai hovatartozásból, tájszólásból, beszédstílusból, járásból, stb)

• Munkával kapcsolatos effektusok (munkamegbízások elmaradása, lényegtelen feladatok kiadása)

• Testi egészséggel kapcsolatos tényezők (veszélyes megbízások, fenyegetés, támadás, szexuális zaklatás, stb)

Az ellenségeskedésnek leggyakrabban nincs racionális oka. Sokkal inkább érzelmi jellegű; irigység, féltékenység, ellenszenv következményeként alakul ki.

Munkahelyen a felismerés illetve a probléma megoldása az emberi erőforrás menedzsment feladata. A pszichológusok nagyobb részben a menedzsmentet, mint kezdeményezőt, vagy okozót vádolják. Másik tapasztalat, hogy a szervezeti felépítés is meghatározó: a hierarchiamentes, nyitott struktúrákban szinte alig ismert a mobbing.

A munkahelyi zaklatások több szinten tetten érhetők: • 40%-ban a főnök, • 10%-ban a főnök és a kollégák együtt, • 30%-ban a kollégák csoportja, • 20%-ban egy kolléga a felelős.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]