Moša Pijade

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Moša Pijade
(Моша Пијаде)
Moša Pijade (1).jpg
Született 1890. január 4.[1]
Belgrád
Elhunyt 1957. március 15. (67 évesen)[1]
Párizs
Állampolgársága
Foglalkozása
  • politikus
  • újságíró
  • műkritikus
  • műfordító
  • politikai tiszt
  • festő
Kitüntetései
  • National Hero of Yugoslavia (1953. november 27.)
  • Order «For Merit to the People»
  • Order of Brotherhood and Unity
  • Order of the Partisan Star
  • Order of the People's Liberation
  • Order of the People's Hero
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Moša Pijade témájú médiaállományokat.

Moša Pijade (szerbül: Мoшa Пиjaдe, ejtsd: mosa pijade; Belgrád, 1890. január 4.Párizs, 1957. március 15.), becenevén Čiča Janko (Чича Јанко), szefárdi zsidó származású jugoszláv kommunista politikus.

Élete[szerkesztés]

Belgrádban született és tanult, festő lett belőle, de ebből nem tudott megélni, ezért újságírással kezdett foglalkozni, majd Ohridban rajztanár lett.

Az első világháborúban szobafestőként és pincérként is dolgozott. 1919-ben saját lapot indított, amely azonban egy éven belül megszűnt, 1920-ban tagja lett a Jugoszláv Kommunista Pártnak, egyre magasabb tisztségeket töltött be.

A két világháború között többször bebörtönözték, 1925-ben 20 év börtönre ítélték, mert illegális nyomdát működtetett. A börtönben a kommunisták eszmei képzésén dolgozott, így került szoros kapcsolatba Titoval, akinek egyik szellemi atyja lett. A börtönben Marx műveit fordította. Elvtársai kiemelték róla, hogy fáradhatatlanul dolgozó "húzóerő" volt. Tito tisztelte benne egyetemi végzettségét, olvasottságát.

A második világháborúban a montenegrói felkelést készítette elő, majd a partizán főparancsnokságon gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A Fočai előírások nagyrészt az ő műve volt, és a majdani alkotmány létrejöttében is fontos a szerepe. Sokat publikált a Borbában, írásaiban rendre találhatók voltak uszító tartalmak.

A világháború után minden jelentősebb kitüntetést megkapott, és a FNRJ (Jugoszláv Föderatív Népköztársaság) alelnöki tisztjéig is eljutott. Mindvégig Tito kedvence volt, azonban a szó szoros értelmében kiöregedett a politikából, (pl. elbóbiskolt az elhúzódó üléseken). Betegsége miatt később sok időt töltött Párizsban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb12749301t

Források[szerkesztés]

  • Enciklopedija Jugoslavije. Izdanja i naklada Jugoslavenskog Leksikografskog Zavoda, Zagreb MCMLXV. 6. kötet.