Mixophyes fasciolatus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mixophyes fasciolatus
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Mixophyes
Parker, 1940
Faj: M. fasciolatus
Tudományos név
Mixophyes fasciolatus
Günther, 1864
Szinonimák
  • Mixophyes fasciolatus Günther, 1864
  • Hyla fenestrata De Vis, 1884
  • Mixophyes fasciolatus fasciolatusLoveridge, 1933
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mixophyes fasciolatus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mixophyes fasciolatus témájú kategóriát.

A Mixophyes fasciolatus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Mixophyes nembe tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Queensland állam középső-keleti részén fekvő Clarke Range-től az Új-Dél-Wales államban húzódó Blue Mountains-ig honos, parti vagy hegyvidéki esőerdőkben. Elterjedési területének mérete hozzávetőleg 214 700 km².[1]

Megjelenése[szerkesztés]

Nagytestű, akár a 10 cm testhosszúságot is elérő békafaj.[2] Háta rézbarna, sárgásbarna vagy barna színű, középen több sötétebb folt található, amelyek néha egy összefüggő csíkot alkotnak, a csík a szemek között Y-alakban kezdődik. Orrlyukától a szeme mögötti területig egy fekete csík húzódik, orra hegyén pedig egy fekete háromszög alakú folt található. Oldala világosbarna vagy krémszínű, fekete foltokkal. A hasa fehér. Pupillája függőleges elhelyezkedésű, a szivárványhártya sötétbarna. A lábakon és a karokon sötét vízszintes sávok vannak. Mellső lábainak ujjai között nincs úszóhártya, a hátsókon háromnegyed részig úszóhártya van; ujjai végén nincsenek korongok.[2][3]

Életmódja[szerkesztés]

A faj megtalálható az emberi tevékenység által zavart és mezőgazdasági területeken található. Napközben a levélaljba ássa magát, és éjszaka bújik elő. A környező növényzetben nagy máretű gerinctelen állatokra leselkedik. Hangja mély, durva, torokból jövő "waark" hanghoz hasonlít.[4] Tavasztól őszig, eső után szaporodik. A petéket a nőstény lábával kilöki a vízből, így azok a patakmedrek melletti iszapos partokon és sziklafalakon ragadnak meg.[1] Az ebihalak a kikelés után a vízbe pottyannak. Hosszuk elérheti a 8,5 cm-t, színük aranybarna vagy szürkésbarna. Gyakran a víztestek alján maradnak, és körülbelül 12 hónapig tarthat, amíg békává fejlődnek.[2][3]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil,[1] több védett területen is megtalálható.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]