Miro Gavran

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miro Gavran
Miro Gavran 2008-ban
Miro Gavran 2008-ban
Született 1961. május 3. (56 éves)[1]
Zágráb
Állampolgársága horvát
Foglalkozása
Írói pályafutása
Jellemző műfajok regény, dráma

Miro Gavran (Gornja Trnava, 1961. –) horvát regény-, dráma- és ifjúsági író.

Színpadi népszerűsége[szerkesztés]

Az elmúlt tizenöt év egyik legsikeresebb horvát hazai és külföldi drámaírója. Műveit 25 nyelvre fordították le.

Eddig több mint 130 színházi premierje volt világszerte: Zágrábtól kezdve Rotterdamban, Marburgban, Washingtonban, Párizsban, Krakkóban, Szófiában, Bombayben, Buenos Airesben, Ljubljanában, Pécsett, Pozsonyban, Waterfordban, Athénben, Szarajevóban, Újvidéken, Podgoricában, Mostarban, Bécsben, Budapesten stb.

Előadásait több mint másfél millió néző látta. Szlovákiában 2003 óta rendszeresen megrendezik az ún. Gavranfestet, ahol kizárólag Miro Gavran műveit adják elő.

Drámái[szerkesztés]

Legkiemelkedőbb drámái, nyers magyar címmel:

  • Kreontova Antigona – Kreon Antigonéja
  • Noć bogova – Az istenek éjszakája
  • Ljubavi Georgea Washingtona- George Washington szerelmei
  • Čehov je Tolstoju rekao zbogom – Csehov Tolsztojnak azt mondta, hogy viszlát
  • Najduži dan Marije Terezije – Mária Terézia leghosszabb napja
  • Kraljevi i konjušari – Királyok és lovászok
  • Shakespeare i Elizabeta – Shakespeare és Elisabeth
  • Pacijent doktora Freuda – Doktor Freud páciense
  • Muž moje žene – A feleségem férje
  • Kad umire glumac – Amikor meghal a színész/Mikor hal meg a színész
  • Zaboravi Hollywood – Felejtsd el Hollywoodot
  • Sve o ženama – Minden a nőkről
  • Vozači za sva vremena – Minden idők vezetői
  • Hotel Babilon – Babilon Hotel
  • Kako ubiti predsjednika – Hogyan öljük meg az elnököt
  • Zabranjeno smijanje – Tilos a nevetés
  • Nora danas – Nóra manapság

Díjai[szerkesztés]

Gavran több mint húsz horvát és külföldi irodalmi és színházi díjat nyert, köztük a legjobb közép-európai írók életművéért járó Central European Time díjat 1999-ben Budapesten, továbbá írásaiban az európai értékek erősítéséért járó Európai Kör díjat 2003-ban.

A Večernji list horvát napilap kétszeres díjazottja „Az én jó apám” és „A medvementés” novellákért. 

A Horvát Kulturális Minisztérium Marin Držić drámai-díjának négyszeres nyertese az alábbi szövegekért: „Amikor a színész meghal“, „Tilos a nevetés“, „Mai Nora“ és „A világ legőrültebb előadása“

„Kafka barátja“ című regényéért 2012-ben elnyerte a Horvát Művészeti és Tudományos Akadémia díját.

„Az elfelejtett fiú“ című regényét 2002-ben beválogatták a bázeli (Svájc) Ibby Hour List-be, míg „Az álomtanárnő“ különdíjat nyert a Szófiai Nemzetközi Irodalmi Fesztiválon (Bulgária). 

Gyermekkönyvei közül kettő jelentős horvát irodalmi díjat nyert: a „Mindenféle gondolatok a fejemben“ Ivana Brlić Mažuranić-díjat, a „Boldog napok“ és az „Emlékezetes nyár“ pedig Mato Lovrak-díjat.

Televíziós filmjelenteket is írt: „A nagyszülők elválnak“ és „Tilos a nevetés“. Vilniusban (Litvánia) a „Papucsok“ című vígjátéka alapján 2013-ban bemutatták a „Hogyan raboljuk el a feleséget“ című litván nyelvű filmet, melynek az első hónapban többszázezer litván nézője volt.

Egyike azon ritka európai drámaíróknak, aki 1999-ben részt vett saját drámája premierjén a legjelentősebb amerikai színházban az Eugene O'Neill Theater Center-ben, Waterfordban. Ez volt a „Királyok és lovászok“.

A német Anton Hiersemann Stuttgart Kiadó, ami az elmúlt hatvan évben a Bécsi Egyetem Színművészeti Intézményével háromévente közösen kihirdeti a világ legjobb drámaíróit, 2007 tavaszán egyszerre három Gavran-szöveget válogatott be, amelyeknek címe: „Kreón Antigonéja”, „George Washington szerelmei“ és „Az istenek éjszakája”.

2013-ban Miro Gavrant kivenezezték a horvát Mali Lošinj díszpolgárává.

2014 áprilisában Moszkvában az Orosz Irodalmi Akadémia tagjává, ugyanezen év májusában a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia munkatársává választották. 2016 novemberében Gavrant a Szláv Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották, székhelye Várnában található (Bulgária).

2016-ban az Andersen-díj horvát jelöltje volt, mely a legjelentősebb gyermekirodalmi díj. Januárban a horvát-szlovák színházi és irodalmi együttműködésben való többéves tevékenységért elnyerte Szlovák Köztársaság külügyi és Európa-ügyi minisztériumának ezüstérmét. Ugyanezen év augusztusában a horvát irodalom bel- és külföldi népszerűsítéséért a horvát elnökasszony Branimir fejeledelem-rendjellel tüntette ki. (forrás: http://www.mirogavran.com/awards)

Regényei[szerkesztés]

Hét regényt írt. Az utóbbi három az ún. bibliai trilógia.

  • Zaboravljeni sin – Az elfeledett fiú
  • Kako smo lomili noge – Hogy törtük a lábainkat
  • Klara – Klára
  • Margita – Margit/Margitta
  • Judita – Judit
  • Krstitelj – A Keresztelő
  • Poncije Pilat – Poncius Pilátus

Gyerek- és ifjúsági regényei[szerkesztés]

  • Svašta u mojoj glavi – Mindenféle gondolatok a fejemben
  • Oproštajno pismo – Búcsúlevél
  • Kako je tata osvojio mamu – Hogy hódította meg apu anyut
  • Zaljubljen do ušiju – Fülig szerelmes
  • Sretni dani – Boldog napok
  • Pokušaj zaboraviti – Próbáld meg elfelejteni
  • Porfesorica iz snova – Az álomtanárnő

Egyéb[szerkesztés]

Írt egy forgatókönyvet, melynek címe: "Nagyapa és nagymama elválnak" (Djed i baka se rastaju).

1990 óta több mint harminc drámaíró iskolát vezetett.

Az utóbbi tizenhárom évben Zágrábban él és dolgozik, mint professzionális író.

Színésznő feleségével, Mladenával 2002-ben megalapította a Teatar GAVRAN-t (Gavran Színház).

Források[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Miro Gavran című horvát Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Hivatalos weboldal (angolul)
  1. SNAC, 2017. október 9., w6qv5td5, Miro Gavran