Magyar kőhúr
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 5 000 Ft[1][2] | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Minuartia frutescens Kitaibel Pál és Waldstein Ádám[4] | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Minuartia hirsuta[2] | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Magyar kőhúr témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar kőhúr témájú kategóriát. |
A magyar kőhúr (Minuartia frutescens) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe, ezen belül a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó faj.
Latin nevében a minuartia kis termet-et, a frutescens bokrosodó-t jelent.[3]
A magyarkőhúros szilikátsziklagyep (Minuartio-Festucetum pseudodalmaticae) a Bükk hegység vulkanikus eredetű szikláinak szilikát sziklagyepei, melynek egyik névadó növénye ez a kárpáti-pannon endemikus faj.[5][6]
A magyarországi hat kőhúr faj közül csak egyetlen, a magyar kőhúr védett.[7]
Előfordulása[szerkesztés]
A sziklafelszínt megszakító, vulkáni eredetű szilikát sziklagyep talajfoltokon, a szikla repedéseiben felhalmozódó talajon nőnek.[8] Ritkábban szilikát-lejtősztyepréten is előfordul. Ezeken a szélsőségesen napos, száraz élőhelyeken a növényzet csak hézagosan, kis területeken borítja a felszínt.
Magyarországon előfordul: Balaton-felvidék, Bükk: Saskő,[9] Füzéri várhegy,[10] Szarvaskő (itt találhatóak a legszebb állományok),[11] Zemplén, Mátra (Gyöngyöstarján: Világos-hegy), Börzsöny (Központi-Börzsöny, Ipolytölgyes), Börzsöny (hegység),[12][13] Cserhát, Visegrádi-hegység, Velencei-hegység).[8]
Nyerges-tető (Románia) nyílt sziklagyepjein is megtalálható.[14]
Mindenhol ritka növény.[11]
Megjelenése[szerkesztés]
_(20947192201).jpg)
Évelő, alacsony termetű, 15–20 cm magas, bokrosodó félcserje.[3]
Gyöktörzse[szerkesztés]
Kisujj vastagságú, fásodó, melynek elágazásai sarjtelepeket képeznek, sűrű levelű gyepecskékké fejlődve, úgy tűnve mintha apró bokrok lennének.[3] A gyöktörzsből akár 100 éven keresztül is, évről évre 10–15 cm-es hajtások fejlődhetnek.[12]
Levelei[szerkesztés]
Pálhátlanok, szálasak, mint minden szegfűfélénél a levélpárok keresztben átellenesek, körbeölelik a szárat. A tőnél a levelek a szárleveleknél keskenyebbek, páronként 1–2 mm hosszúságban összenőttek egymással és fűszerű levélkék is nőnek rajtuk.[11][15]
Virágai[szerkesztés]
A vékony szár végén, egyesével nyílnak, kettős-bogas, mirigyszőrös, öttagú virágzatot alkotva. Öt keskeny, fehér színű, tojásdad alakú sziromlevele és szintén öt, zöld színű, lándzsa alakú, vékony, hártyás szegélyű csészelevele van, melyen 5-7 hosszanti ér fut végig. A csészelevelek a szirmoknál kisebbek. A virágokban három bibeszál van. A porzók vége halványlila. Termése sokmagvú tok, mely a magházból három foggal nyílik.[11]
Virágzás: május-június.[12]
Érdekességek[szerkesztés]
- A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) feladata a magyarországi ritka fajok állapotának nyomonkövetése, adatgyűjtés és a létrejövő változások okainak megkeresése. I. projektjének tevékenysége a védett és veszélyeztetett fajok monitorozára. Az I/a. alprojekt keretében 42 növényfajnak, 113 helyszínen való megfigyelése folyik, a magyar kőhúré is.[16]
- A tápiószelei Növényi Diverzitás Központban (NöDiK) található a Pannon Magbank, mely a Magyarországon vadon élő őshonos növények 800 fajának begyűjtését és tárolását valósította meg, köztük a magyar kőhúrét is. Az aktív tárolóban a magmintákat nem csak gyűjtik, de csíráztatják, vizsgálják is, az adatokat pedig egy saját fejlesztésű adatbázisban rögzítik, ahol később is felhasználhatóak, kiértékelhetőek lesznek. A minták duplikátumait (másodpéldányait) Tápiószelén és Vácrátóton 0 °C-os-, Tápiószelén és Bódvarákón -20 °C-os tárolókban őrzik. A teljes biztonság érdekében, az esetleges környezeti kockázatoktól megkímélve, a bázistároló duplikátumait az Aggteleki Nemzeti Park területén található Esztramos hegyben lévő hajdani ércbánya-járatban raktározzák. Az őrzött magminták alkalmasak a fajok megmentésére, melyet visszatelepítési kísérletekkel is igazoltak.[17]
Hasonló fajok[szerkesztés]
A hat kőhúr fajból négytől könnyen megkülönböztethető, mivel ezek szirmai a csészeleveleknél kisebbek.
A hozzá legjobban a tavaszi kőhúr (Minuartia verna) hasonlít, de ennek vékony, nem fás szára van, csészelevelei csak három erűek, és levelei alig összenőttek. A sziklai kőhúr (Minuartia setacea) virágainak csészelevelei fehér színűek, 2 zöld csíkkal.[12]
 |
 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A védett terület élővilága. lithosphera.hu. (Hozzáférés: 2017. február 12.)
- ↑ a b 13/2001.(V.9.) KöM rendelet – 1. melléklet Védett és fokozottan védett növények. termeszetvedelem.hu. (Hozzáférés: 2017. február 13.)
- ↑ a b c d Suba János: A Bükk növényvilága. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2002. 98. oldal. ISBN 963-9358-52-5
- ↑ Kitaibel Pál kora, élete és munkássága. kitaibelia.unideb.hu, 1996. május 1. (Hozzáférés: 2017. február 13.)
- ↑ A Bükk hegység éghajlata és növényzeti képe. bnpi.hu, 2005. október 19. [2016. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 13.)
- ↑ Sziklagyepek. pene.hu. [2017. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 15.)
- ↑ Nyalábos kőhúr. novenyhatarozo.info. [2017. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 12.)
- ↑ a b Magyarország növénytársulásai. tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2017. február 16.)
- ↑ Fátlan társulások. oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. február 16.)
- ↑ Füzér - Több évszázados álmából kelt új életre a romantikus erődítmény. zaol.hu. [2017. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 16.)
- ↑ a b c d Suba János: A Bükk növényvilága Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2002. 99. oldal. ISBN 963-9358-52-5
- ↑ a b c d Magyarország védett növényei (Szerkesztő: Farkas Sándor) Budapest, Mezőgazda Kiadó, 1999. 261. oldal.ISBN 963-9239-13-5
- ↑ Adatok a Börzsöny-hegység flórájához. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
- ↑ A védett terület élővilága. lithosphera.hu. (Hozzáférés: 2017. február 16.)
- ↑ Magyar kőhúr. novenyhatarozo.info. [2017. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 15.)
- ↑ Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR). anp.nemzetipark.gov.hu. (Hozzáférés: 2017. február 12.)
- ↑ A Projekt bemutatása, fő célkitűzések. pannonmagbank.hu. [2017. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 13.)
