Miloševo (Čelinac)
| Miloševo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Čelinac |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 330 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 37,1 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 8,89 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 44′ 10″, k. h. 17° 17′ 10″44.736111°N 17.286111°EKoordináták: é. sz. 44° 44′ 10″, k. h. 17° 17′ 10″44.736111°N 17.286111°E | |
 | |
Miloševo (szerbül: Милошево), település Bosznia-Hercegovinában, a Bosanska Krajina keleti részén, Čelinac községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 10, közúton 15 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 2, közúton 4 km-re nyugatra, a Vrbanja-folyó bal partján, 200-650 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Miloševo négy faluból áll: Dragojevići, Marjanovići, Dolina és Džombe. Jelenlegi nevét Miloš Dujićról kapta.[3]
Népessége
[szerkesztés]A település népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[4] |
Népesség 2013[4] |
|---|---|---|
| Szerb | 350 | 323 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 2 | 0 |
| Jugoszláv | 7 | 1 |
| Egyéb | 0 | 6 |
| Összesen | 359 | 330 |
Története
[szerkesztés]A Vrbanja-folyó bal partja felett állt egykor Zmajevac vára, az egykori Donja Krajina egyik legfontosabb erődítménye. A várat feltehetően az illírek építették, majd tőlük a rómaiak foglalták el és tovább építették. A Római Birodalom bukása után is használatban maradt és a középkorban fontos szerepet játszott Bosznia ezen részének védelmében és ellenőrzésében. Nem tudni, hogy mikor rombolták le.[5]
A töröknek, annak ellenére, hogy Bosznia legnagyobb része már 1463-ban török kézre került, csak 1519, a Vrbanja völgyén való áttörés és a kotori erőd eleste után sikerült meghódítnia ezt a vidéket. A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 54 háztartást, 370 ortodox és 3 muszlim lakost találtak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a településnek 413 ortodox lakosa volt.[7] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Čelinac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Kultúra
[szerkesztés]Milosevóban található a „Maslište” hely, ahol a régió szerbeinek régi szokásai szerint júniusi „fehér pénteken” ételt hoztak felajánlásul a jobb termésért. Korábban Petrov fáklyáinak és vajjának égetésének szokásait tartották, ma már csak istentiszteletet tartanak, amelyet a Szerb Ortodox Egyház papja vezet.[3]
Oktatás
[szerkesztés]A településen a „Miloš Dujić” Általános Iskola működik.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Milosevóban találhatók Zmajevac középkori várának maradványai.[3] A középkori vár egy stratégiailag fontos helyen épült a Vrbanja folyó felett, ma a régiót alakító viharos idők és történelmi változások tanúja. Zmajevac nem csak egy hely, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környékre, hanem a különböző korszakokban kulcsfontosságú katonai és közigazgatási központ is volt. Az illír hegyi erődítményből római erődítmény lett, majd a középkori Zmajevac fontos szerepet játszott Bosznia ezen részének védelmében és ellenőrzésében. A középkorban Zmajevac a betolakodók elleni védekezés egyik központi helye és a bajba jutott helyi lakosok gyülekezőhelye volt. Zmajevac ma nemzeti műemlék, romjai értékes betekintést nyújtanak az egykori erődépítés építészeti képességébe és stratégiájába.[8]
- A várhoz egy legenda is fűződik. Eszerint Zmajevac nevét arról kapta, amely szerint élt egyszer itt egy sárkány (zmaj), aki tudta, hogyan kell ellopni a szüzeket a közeli falvakból, bevinni az udvarába, és megtenni velük azt, amit a szüzekkel szoktak tenni. A sűrűn benőtt erdőben ma is láthatók a romvár falmaradványai. A falak a terepviszonyokhoz igazodnak, 40-80 centiméter vastagok, faragatlan kövekből épültek. A vár régen elpusztult. Nem tudni, ki bontotta le az egészet, de feltételezhető, hogy többször is lebontották és újraépítették. A huszadik század elején az osztrákok a Banja Luka - Čelinac - Maslovare keskeny nyomtávú vasút építésekor a több mint 2000 éves várfalak köveiből töltést építettek a Vrbanja folyón. Azonban nem csak az osztrák megszállók hordták el a köveket. Kéz a kézben a szerbek is használták épületek építésére, így ma már csak az alapok maradtak meg belőle.[9]
- A Čoban-patakon korábban hét vízimalom működött, de most csak egy van.[3]
- Szent György nagyvértanú tiszteletére szentelt ortodox temploma a temetőben áll.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20648
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20648
- ↑ a b c d Огњишта: Милошево (szerb nyelven). Радио-телевизија Републике Српске, 2011. március 8. (Hozzáférés: 2011. április 12.)
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Čelinac (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. április 20.)
- ↑ Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2025. április 27.)
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 154. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 134. o.
- ↑ Stari Grad Zmajevac. krajinatour.ba. (Hozzáférés: 2025. április 27.)
- ↑ Petnaest kilometara sasvim običnog puta. hodoljub.wordpress.com. (Hozzáférés: 2025. április 27.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Милошево (Челинац) című szerb Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]
