Millió dolláros pont

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Millió dolláros pont
Vanuatu Scuba Diving - Million Dollar Point (7354473778).jpg
Ország Vanuatu
Elhelyezkedése
Millió dolláros pont (Vanuatu)
Millió dolláros pont
Millió dolláros pont
Pozíció Vanuatu térképén
d. sz. 15° 31′ 33″, k. h. 167° 14′ 45″Koordináták: d. sz. 15° 31′ 33″, k. h. 167° 14′ 45″

A millió dolláros pont (Million Dollar Point) Espiritu Santo partjainál található. Ez a hely napjainkban a világ egyik legfelkapottabb merülőhelye, ahol a mélyben teherautók, buldózerek roncsai fekszenek.

Története[szerkesztés]

Espiritu Santo a csendes-óceáni Vanuatu szigetcsoport főszigete. Az Új-Hebridákhoz tartozó terület 1906 óta brit–francia közös fennhatóságú terület, gyarmat volt.

A második világháborúban a pearl harbori eseményeket követően az amerikai kormányzat egy támaszpontot épített fel a térségben.

A japánok pearl-harbori rajtaütését követően offenzívába kezdtek a környező szigetvilágon is. Az amerikai haderő ennek a japán törekvésnek ellenállva jókora haderőt csoportosított a még szabad szigetekre, így Vanuatura is. A helyi hatvanezres populációhoz képest is hatalmas, százezres létszámmal települt az amerikai hadsereg a szigetre 1942-ben.[forrás?] Voltaképpen a katonai konfliktus a térségben nem sokáig, nagyjából fél évig tartott, ezt követően a fronthatárok messzire távolodtak a szigettől. Mégis, ez a katonai jelenlét komoly változásokat indított el a szigeten.

Az amerikaiak megérkezésük után egy teljesen más kapcsolatot kezdtek kialakítani a helyiekkel, mint ők azt a kolonizáció során megszokták. Sokkal közelebb kerülhettek a fehérekhez, gyakorlatilag hirtelen egyenrangú partnerré emelkedhettek, a kölcsönös segítségnyújtás a mindennapok részéve vált. Segítettek táborokat és létesítményeket építeni, cserébe élelmet, cigarettát, gyógyszert és ajándékokat kaptak.

A britek ezt a közeledést akadályozni próbálták, a helyieket még akkor is megbüntették, ha azok a katonák szemetéből emeltek el valamit, ami számukra hasznos lehetett. Mindent, amit az amerikaiaktól kaptak, megpróbálták elkobozni tőlük. Az amerikaiak a helyi adminisztrációt is együttműködésre alkalmatlannak ítélték, így gyakorlatilag azzal párhuzamos struktúrát (bürokráciát, rendfenntartást) alakítottak ki maguknak, és egy komplex igazságügyi rendszert, melyet egy, a spanyol király által kijelölt semleges bíró vezetett.[forrás?]

A háború után[szerkesztés]

A háború végén közel kilencmillió tonna felszerelés maradt a szigeten, nagyjából négy milliárd dollár értékben.[forrás?] Mivel a visszaszállítás Amerikába költséges lett volna, és már csak néhány katona maradt a szigeten, és a felszerelés is már évek óta ott porosodott a szigeten, a hadvezetés úgy ítélte meg, hogy nem éri meg mindezt hazaszállítani.

Egyik olvasat szerint az amerikaiak ezek után a készletet felajánlották a sziget közigazgatásának kilogrammonként tíz cent felvásárlási értéken.[forrás?] Azok ezt az ajánlatot elutasították, mert feltételezték, hogy az amerikaiak visszavonulása után az elhagyhatott felszereléshez fizetés nélkül is hozzájuthatnak. Ehelyett az amerikaiak elpusztították a felszerelést.

Az amerikai vélekedés szerint ők érzékelték a folyamatos ellenérzést irányukba a gyarmatosítók részéről, és tisztában voltak azzal, hogy ha az értékeiket hátrahagyják, azzal nem a helyieket, hanem egy idejétmúlt struktúrát erősítettek volna, ezért kivonulásukkor inkább a megsemmisítés mellett döntöttek.[forrás?]

Ezt a döntésüket megerősítette az a tény, hogy a gyarmati kormányzat a készletek „diszkont-áron” való felvásárlási lehetőségét is elutasította.[forrás?]

A megsemmisítés[szerkesztés]

A készletek megsemmisítését az amerikai hadsereg 1945. augusztus és 1947. december között végezte el. Az utazásait megörökítő író, Thurston Clarke így írta le a jelenetet:

„A tengerészek egy tengerparti rámpát építettek, és nap mint nap teherautókkal, terepjárókkal, mentőautókkal, buldózerekkel és traktorokkal hajtottak onnan a csatornába, úgy, hogy a kerekeket szabadon futóra hagyva csak az utolsó pillanatban ugrottak ki a járművekből. A motorblokkok a vízbe éréskor megrepedtek és a járművek sziszegve süllyedtek a mélybe. Néhány tengerész sírt. A vanuatu-iak, akik tanúi voltak a vagyon elpusztításának, melyre egyébként a szigetüknek igencsak szüksége lett volna az újraépítéshez, úgy gondolták, hogy az amerikaiak megőrültek.”[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Archibald, Sasha: Million Dollar Point (angol nyelven). cabinetmagazine.org. (Hozzáférés: 2019. augusztus 15.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]