Mikrofotográfia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Mikrofotográfia (Kislexikon.hu) tulajdonképpen a mikroszkóp által megnagyított képek fotografálása. Ide sorolhatjuk még nagy tárgyaknak, tájképeit is, minőket rendesen apró emléktárgyakra használnak fel s melyek a porosz-francia háborúban, 1870-71. nevezetes szerepet játszottak. Mikrofogográfiák készítésére minden jobb szerkezetű mikroszkóp alkalmas, ha vele egy megfelelő hosszúságra kihúzható közönséges fotográfiai kamerát kapcsolunk össze. Legkényelmesebb oly szerkezetű mikroszkóp, melynek optikai tengelyét vízszintesre állíthatjuk, s melynek lencséi már fotográfiai célra vannak szerkesztve (apokromátok).

A készülék összeállítása és a követendő eljárás röviden: A fotografálandó tárgyat az asztalkára helyezve, kellő helyzetbe hozzuk és a mikroszkópot egy közönséges lencsével beállítjuk, erre ha a mikroszkópot vízszintesre hajlítani lehet, valami szilárd asztalra (vagy ha csak függőlegesen használható, valami alkalmas állványon) a fotográfiai kamerát helyezzük el úgy, hogy a mikroszkóp optikai tengelye derékszög alatt álljon a fotográfiai lemezre. A mikroszkóp csöve s a kamera nyílása teljesen fényzáróan kötendő egybe, úgy azonban, hogy az összekapcsolás a kamera és mikroszkóp szabad mozgását ne akadályozza. A fotografálandó kép nagyságát a kamera hosszúsága határozza meg; minél hosszabbra vesszük azt, annál nagyobb lesz a kép. Ha gyenge nagyítást akarunk elérni, úgy a mikroszkópba hosszabb gyújtótávú tárgylencsét teszünk (70–35 mm.). Minden további optikai segédeszköz közbekapcsolása nélkül addig állítjuk a mikroszkóp finom állítását, míg a kép a homályos üvegen a legélesebben jelenik meg. Erősebb nagyításnál rövid gyújtótávolságú (F = 4–16 mm.), esetleg olaj-imerziós objektivet választunk. Ez esetben a szemmel való beállítás (a fotografálandó tárgy felkeresése) után a közönséges lencsét eltávolítjuk s helyébe alkalmas projekciós lencsét helyezünk s ennek a fotográfiai lemez felé eső lencséjét addig toljuk ki-be, míg a kép a homályos üvegen a legélesebb lesz. E művelet megkönnyítésére rendesen osztás van a mikroszkóp csövén. A legfinomabb, végső beállítás hosszú kulcs segítségével a mikrometer-sróffal történik.

Ha az optikai megfigyelésre készült műszerrel dolgozunk, tekintettel kell lennünk az úgy nevezett fókusz különbségre, mely a szemre, illetve a fotográfiai lemezre legerősebben ható színek fókusza között létezik. Míg a szemre sárga és a sárgászöld színek hatnak legerősebben, addig a fotográfiai lemezre a kék, ibolya s ibolyán túli színek hatása a legerősebb. Ezen különböző színek gyújtótávolsága között fél méter kamera-hosszúságnál több (4–5 cm.) a különbség, az előbbieké annyival hosszabb. Így ha a szemmel élesen látjuk is a képet a homályos üvegen, a helyébe tett fotográfiai lemez teljesen elmosódott képet ad. E körülmény alapján, ha azon síkban akarjuk a fotográfiai képet élesíteni, ahol a szemmel is élesen látjuk, külön szerkezetű optikát kell használnunk, mely a különböző színű, törékenységű sugarakat mind egy síkban egyesíti. Ezeket apokromátoknak nevezzük s ezek a fókusz-különbözetből származó hibától mentesek. Lehet azonban teljesen éles képeket a szemmel való megfigyeléshez szánt optikával is nyerni, ha a sárga, sárgászöld színre érzékeny, úgynevezett ortokromatikus lemezeket használunk a feltételekre s a megvilágításra használt fényből, megfelelő szűrőkkel mind azon kék, ibolya sugarakat visszatartjuk, melyeknek gyújtó-síkja a szemre legerősebben ható sugarakéval össze nem esik. Szűrő pikrinsav-oldat vagy a Zettnow-féle szűrő (200-500 víz, 0,5 kénsav, 44 rézszulfid, 4,3 kálibikromát) lehet. A szűrő a megvilágításra használt fényforrás s a fotografálandó tárgy között alkalmazandó. Bizonyos esetekben, p. nagyon erős nagyításnál célszerű a legfinomabb részletek fotografálására kék vagy ibolya színű sugarakat használni, ilyenkor megfelelő szűrőkkel a kevésbé törékeny sugarak zárandók ki.

A tárgynak, melyet fotografálni akarunk, megfelelő módon s erővel való megvilágítása nagyon fontos a jó képek készítésénél. Fényforrásul a nap-, elektromos, mész, zirkon, Auer-fény, esetleg jó petroleum-fény alkalmazandó. Lehetséges pillanatnyi mikrofotókat is készíti, ehhez külön pillanatnyi záró s igen erős megvilágítás szükséges. Alkalmas e célra a magnézium-porból készített villanó keverék is. Ha a mikroszkópba megfelelő polarizáló eszközt vagy spektroszkópba megfelelő polarizáló eszközt vagy spektroszkópot alkalmazunk, amint Így szemmel eszközölhetünk polarizálási és spektroszkópiai tanulmányokat, úgy lehetséges ezen jelenségeket fotografálni is.

További információk[szerkesztés]

Mikroformátumú dokumentumok: Azok a szöveges vagy képi információkat tartalmazó dokumentumok, amelyek olyan erős kicsinyítéssel készülnek, hogy szabad szemmel már nem lehet olvasni a rajtuk lévő szöveget. Alapanyaguk lehet: film vagy papír, formájuk pedig tekercs, vagy lap. Olvasásukhoz mikrofilmolvasó szükséges.

John Dancer angol tudós (1839) – a mikrofotográfia atyja – elgondolásait felhasználva készültek azok a mikrofilmre vett üzenetek, amelyeket postagalambok vittek a porosz védelmi vonalakon keresztül Párizsba az 1870-1871-es francia-porosz háborúban. Az 1920-as években Amerikában a bankok alkalmazták sikerrel a mikrofilmtechnikát. John Dancer élete

A dokumentumok archiválására a 30-as évektől kezdték alkalmazni a mikrofilmet, amely kb. 95 %-os helymegtakarítást tett lehetővé. A II. világháborúban hírszerzési és katonai célokra is használták a mikrofilmeket.

Cikk még a témában[szerkesztés]

NIKON's small world 2009-es év Nikon mikrofotó versenyének győztesei