Mikeás könyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Mikeás könyve, vagy Mikeás próféta könyve az Ószövetségben található úgynevezett tizenkét kisprófétákhoz tartozó protokanonikus könyv. Tartalmát tekintve, a zsidó nép vezetői ellen való prófétálásról és a nép számára eljövendő üdvösségről szól.

A szerző személye és kora[szerkesztés]

A hagyomány szerint a könyvet Mikeás próféta írta, amely a Mikajah(u) név rövidítése. Mikeás neve héberül: Héberül: מיכה – ’míkáh’. Neve jelentése: kicsoda hasonló Jahvéhoz? Hírneve alapján „az ítélet prófétája” névvel is szokták illetni.[1]

Moreset-Gátból származott, mely Jeruzsálemtől mintegy 3 és fél kilométerre feküdt délnyugati irányban. Az érintett települést, a júdai dombvidéken található mai Tell el-gehudeide-val azonosítják.[2]

A Kr. e. 8. század végén prófétált, Jótám (Kr. e. 756-741), Akház (741-725) és Ezékiás (725-697) uralkodása idejében, nagyjából Ésaiás prófétával (Ézsaiás) egyidőben.

Származását tekintve a szabad parasztoknak a csoportjához tartozhatott, akik az új gazdasági berendezkedés következtében a nyomorba süllyedtek. Hozzá hasonlóan Ámósz próféta is ebből a csoportból származott. Ámósszal több hasonlóság is van közöttük, mindketten Jeruzsálemben tevékenykedtek az adott időben és a szociális beállítódásuk is azonos volt, így a könyveik hasonlóságokat mutatnak.[3] Ez a hasonlóság a felhasznált képeken kívül a nyelvezetben is megnyilvánul.[4] Mikeás valószínűleg Filisztea asszír inváziója miatt ment Jeruzsálembe és hagyta el otthonát, Moreset-Gátot, ahol egyes kutatók szerint akár vezetői (nemzetségfő, vagy „vén”) pozíciót is betölthetett.[5]

Mikeás nem nevezi magát prófétának, nem beszél elhívásról, így elzárkózik a többi foglalkozásszerűen tevékenykedő jeruzsálemi prófétától. Függetlennek tartja magát minden politikai csoporttól.[1] Ezek ellenére fellépését és igehirdetését áthatja az Isten általi meghatalmazottság tudata, emiatt tekinthetünk rá úgy, mint prófétára.[5]

Nem tévesztendő össze azzal a Mikeással, aki a Királyok könyvében találhatunk meg (1Kir 22,8) és korábban élt.

Egyes kutatók feltételezése szerint létezhetett egy Deutero-Mikeás (második szerző, aki az ő nevében egészítette ki a könyvet), aki a fogság után írt hozzá részeket a már meglévő szöveghez. Az ezen az állásponton lévő kutatók a 4. résztől kérdőjelezik meg a könyv azon hitelességét, hogy az tényleg a móreseti Mikeástól származik, mivel olyan utalások jelennek meg, amelyek a Kr. e. 8. században még nem voltak jellemzőek.[6]

A könyv szerkezete[szerkesztés]

  • I: 1 – 3 Prófétálás Szamária/Samária, Júda és Jeruzsálem ellen
  • II: 4 – 5 Prófétálás Sion jövőbeli üdvösségéről
  • III. 6,1 – 7,7 Izrael elleni prófétálás
  • IV: 7,8 – 20 Az eljövendő üdvösség[7]

A könyv tartalma[szerkesztés]

I.

A könyv elején, (1,2–7) Izráel királysága ellen prófétál Mikeás, majd Júdára is átvetíti azt. Ezt a részt Júda siratóéneke követi (1,8–16). A következő két részben (2–3) az ítélet indoklásáról esik szó, ahol a gazdagok, a próféták ellenségei, az igazságtalan bírók és a hamis próféták ellen intézi szavait. A 3. rész végén megjelenik, hogy Istennek az a szándéka, hogy a jeruzsálemi templomot lerombolják. A 2,12–13 kivételt képez ebben a szövegkörnyezetben, mivel itt nem ítéletről, hanem Izráel száműzött és szétszóródott gyermekeinek az összegyűjtéséről esik szó.[8]

II.

A 4–5. részben ígéretek jelennek meg. Mikeás elmondja, hogy a diszpóra, a száműzött zsidóság vissza fog térni Jeruzsálembe, ahol majd megalakul Isten Királysága. Szó esik arról, hogy ezt megelőzően el fogják pusztítani az ellenséget, Babilóniát. Az ellenség elpuszítása mellett fel fogják számolni a mágiát és a szinkretista kultuszt is az országban. Megjelenik Bethlehem városának a neve, illetve a „maradék” gondolata is, olyan értelemben, hogy Isten Jákób maradékának ígérte a győzelmet.[9]

III.

A 6. résztől Isten vád- és védőbeszéde olvasható, amelyet saját népe perében mond el. A védő és a vád funkcióján túl a bírót is Jhwh, egyedül, egy személyben képviseli a perben. Ebben a részben jelen van a szövetség gondolata, amely Isten és a kiválasztott nép között áll fenn. Megjelenik továbbá Izráel népének a kapzsisága és becstelensége is. Ennek a szerkezeti pontnak a végén a 7,1-6-ban pedig a nép romlottságáról esik szó panasz formájában.[10]

IV.

Zárásként egy „prófétikus liturgia” olvasható, amelyben üdvösség ígéret van jelen.[10] Mindez egy párbeszéd formájában jelenik meg, amelyben Izráel fiaival folytatott vita és Úrhoz szóló bizalmas imádság váltakozik.[11]

A könyv teológiai összefoglalása[szerkesztés]

A szerzőt felháborította Szamaria/Samária és Jeruzsálem társadalmának bűnei, igazságtalanságai, a nép és az előkelők romlottsága. Súlyos képeket használva lép fel ellenük és ítéletet hirdet. Erkölcsi feddésében az Isten előtti alázatot, a szeretetet és az erkölcsi elveket hangsúlyozta. A bűnösöket szókimondóan megnevezi, vezetők, bírák, papok és próféták. Ők hamis biztonságérzetet táplálnak. Úgy gondolja, hogy a gazdagok csak a vagyonuk gyarapítására törekszenek, így mindannyian megvesztegethetőek, illetve a prófétákat és a papságot is csak az anyagi haszonszerzés érdekli. Ezen túl nem tartják meg Isten törvényét sem.[12]

Szamaria/Samária vesztét mint intő példát állítja Júda elé, és azzal figyelmeztet, hogy Júda városaira, ezen belül Jeruzsálemre is hamarosan megérkezik az ítélet, melynek szerzője Jhwh, végrehajtója pedig Asszíria.[13]

Mikeás egy elkerülhetetlen ítéletet vázol fel, nem esik szó könyvében megtérésre vagy bűnbánatra hívásról. Viszont megjelenik az ítélet utáni új kezdet lehetősége. A könyv közepén Dávid-hagyományt említi, és egy eljövendő uralkodót jövendöl, aki Betlehemből fog származni és Jahvét fogja képviselni, illetve Jahve választottja lesz. Az Ő erejével fog uralkodni, a béke megtestesítője lesz, amely új kezdet lesz.[14] Ez a béke pedig nem csupán a harcok megszűnését jelenti, hanem a jólét, az egészség, az Isten és ember közötti rendezett kapcsolat létrejöttét, amelyben megjelenik az élet teljessége.[15] Ennek az igazságos korszaknak a vezetése, Jeruzsálemből, Sion várhegyéről fog létrejönni.[16]

Mikeásnak ezt a próféciáját végidőbe mutató messiási jövendölésnek nevezhetjük.[17]

Források[szerkesztés]

  • krisztus.ro
  • katolikus.hu
  • Bevezetés a kisprófétákhoz, Biblia, Szent István Társulat 2008.
  • Dér K. – Horváth P.: Bibliaismeret, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999, 127–128.
  • Laberge, L.: Mikeás Jövendölése, in: Thorday Attila (szerk.): Jeromos Bibliakommentár I. – Az Ószövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest, 2002, 395–402.
  • Komesz M.: Mikeás próféta könyve, in: Pecsuk O. (szerk.): Bibliaismereti Kézikönyv, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 2004, 368–376.
  • Rózsa, H.: Az Ószövetség Keletkezése, Szent István Társulat, Budapest, 2002, 122–132.
  • Soggin, J. A.: Bevezetés az Ószövetségbe, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 1999, 287–292.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. a b Laberge: Mikeás jövendölése (2002), 395.
  2. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 122; Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 287.
  3. Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 287.
  4. Komesz: Mikeás (2004), 369.
  5. a b Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 122.
  6. Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 289–290.
  7. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 124–125.
  8. Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 288.
  9. Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 288–289.
  10. a b Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 290.
  11. Komesz: Mikeás (2004), 373.
  12. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 129.
  13. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 130.
  14. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 130–131.
  15. Dér-Horváth: Bibliaismeret, (1999), 127.
  16. Komesz: Mikeás (2004), 368.
  17. Dér-Horváth: Bibliaismeret (1999), 128.