Mikes János (főrend)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mikes János
Született1804. november 9.[1]
nem ismert
Elhunyt1880. október 1. (75 évesen)[2][1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1848. július 10. – 1849. augusztus 13.)
  • a magyar főrendiház tagja (1875 – 1880. október 1.)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (29-1-2)
A Wikimédia Commons tartalmaz Mikes János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zabolai Mikes János, gróf (1804. november 9.[3] – Budapest, 1880. október 1.) politikus, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, mecénás.

Származása, családja[szerkesztés]

Gróf Mikes János születési helye egyelőre nem ismert. Apja, idősebb zabolai Mikes János gróf (?–1815. február 14.) császári és királyi kamarás, főkormányszéki tanácsos, aki a 18. század elején elágazott (1693-tól bárói, 1696-tól grófi rangú) ősi székely Mikes család Ferenc ágának szülötte volt. Anyja, gróf Mikes Rozália (meghalt 1821. augusztus 9.) ugyancsak a Mikes család leszármazottja, de ő a 18. század elejei István ágból származott.[4]A népes családban ifjabb Mikes Jánosnak két fiútestvére (egyik már 1819-ben elhunyt) mellett nyolc, később férjezett leánytestvére is volt, akik megérték a felnőttkort.[5]

Pályafutása[szerkesztés]

Jogi tanulmányait 1821–1823 között a kolozsvári királyi líceumban végezte, majd a kor szokása szerint külföldi tanulmányutakon szélesítette látókörét. Fő tevékenysége a több megye területén fekvő birtokok ügyeinek intézése mellett 1824-től a reformkori erdélyi országgyűléseken való megjelenés volt, ahol is a liberális párt elveit fogadta el, s tevékenyen részt vett a támogatók és a párt érdekeinek szervezésében, olyannyira, hogy kortársai a „tutor” nevet ragasztották rá.[6] Mikes János az 1834–35. évi kolozsvári erdélyi diétán Doboka vármegye, az 1837–38. évi nagyszebeni országgyűlésen pedig Kolozsvár egyik követeként vett részt. Az 1841–43-as, az 1846–1847 közötti és az 1848. május–júliusi erdélyi diétákon a királyi hivatalosok között kapott meghívást.

„Nagy Iván szerint Mikes »1848 előtt színház, conservatorium s minden művészeti egylet elnöke, pártfogója, ellenzéki tag, s 1848-ban a kolosvári nemzetőrség főparancsnoka« volt.”[7][8]

Az 1833. június 3-án Kendeffy Ádám gróf házában megalakult kolozsvári kaszinó egyik alapítója volt, s céljuk szerint egy muzeális anyagokból álló gyűjteményt is létre szándékoztak hozni, mely 1837-re egyre gyarapodva, a későbbi Erdélyi Múzeum csíráját hordozta magában. A kolozsvári „muzsikai Conservatorium” elnöke volt, s az erdélyi állandó magyar színjátszás megteremtésében is részt vett az erdélyi országgyűlés által 1843. január 7-én megszavazott országos színházi bizottság tagjaként, amely a szentesítés késedelme miatt a törvényjavaslat végrehajtása mellett döntött, így ez is az erdélyi magyar nemzeti színjátszás kezdetét jelenti.

De nem csak a kultúra, hanem a gazdaság előmozdítása is szívügye volt. Részvényesként jelentkezett a kolozsvári cukorgyár alapításához, 1845. december 14-én a Kolozsvári Iparegylet elnökének választotta. Kolozsvár városképének alakításában is tevékenyen részt vett, tagja volt pl. a sétatér kialakítását tervező bizottságnak 1838-ban.

1848-ra készült el végleg a kortársak által Kolozsvár legszebb épületének tartott háza, ahol 1845-ben Vörösmarty is megszállt, s a kulturális és szabadelvű politikai élet egyik központja volt.

1848 áprilisában, májusában jelentős politikai sikert ért el, az uzoni katonai lázadás lecsendesítésével. Zeyk Károllyal[9] együtt, mint kinevezett erdélyi főkormányszéki biztosok az erdélyi cs. kir. főhadparancsnokság április 25-i parancsát (mely a háromszéki 15. – 2. székely – határőr-gyalogezred négy századát kiindította, és a határőrök által leadott körülbelül 1500–1700 kovás lőfegyvert Brassóba akarta szállíttatni) elmagyarázták és biztosítékokat adtak, hogy a háttérben nem a lefegyverzés, hanem a modernebb lőfegyverekre váltás – amint az később meg is történt –, illetve nem az itáliai hadszíntérre vezénylés – ami a lázongás fő indítéka volt –, hanem a császáriak által szított román mozgalmak miatt forrongó Torda és Nagyenyed biztosítása.[6]

Már 1848. március 20. körül elindult a pesti forradalom hírére Kolozsvár önvédelmének szervezése, s ennek élére ezredesi rangban Mikes Jánost állították. Májusra 10 gyalog-, 1 vadász- és 1 lovasszázadból álló városi nemzetőrséget sikerült felállítania mintegy 1000 lőfegyverrel, s kiképzésüket, ellátásukat is megoldotta. Majd a május 30-án kimondott Unió után a honvédtoborzás irányításával megbízott háromfős bizottságnak is tagja volt, főként a pénzügy és az élelmezés területe tartozott hozzá. Elégedetten vehette tudomásul, hogy a legnagyobb sikerrel a 11. kolozsvári honvédzászlóalj felállítása járt.

Az 1848. július 2-án megnyíló pesti népképviseleti országgyűlésre Kolozs vármegye gróf Mikes Jánost és Zeyk Károlyt választotta meg „ellenfelek nélkül”, s ők a 48-as kormány mellett letették hitvallásukat. Az országgyűlésen felmerült előterjesztések szavazásánál sok esetben (ma is pozitívnak ítélhető) állást foglalt.

Az önvédelmi harc megindulása után szeptember 23-án „elmenetelt engedélyeztek” számára, s Kolozsvárra hazaérve, a város nemzetőrségének parancsnokaként megszervezte a védelmet, 1400 fős gyalogságból és lovasságból álló csapatot állított össze, de a túlerővel szemben november 16-án a város végül nem vette fel a harcot. 1849-ben mindenhova követte a kormányt és az országgyűlést, majd augusztus 4-én Görgei táborába, Aradról Nagyváradra ment.

A szabadságharc leverése után hadbíróság elé került, de 1850. július 20-án amnesztiát kapott, s a rendőri megfigyelések szerint „kemencei (Nagyváradi kerület) birtokára” húzódott, és gazdálkodott. 1853 körül visszatelepedett Pestre, s a megfigyelése ellenére volt ismerőseivel felvette a kapcsolatot. Idősebb Kandó Kálmán mellett ő volt a legbensőségesebb támogatója, barátja Deák Ferencnek, amint azt a Vasárnapi Ujság írta Salamon Ferenc történészt idézve „...független önállóságát és minden gondját arra fordította, hogy az öreg mellett egy valódi édes testvér helyét pótolja, ugy, hogy a Mikes név a történelemben már mint a legönzetlenebb, önfeláldozóbb ragaszkodás példája van megörökitve.”[10] 1857-ben a marienbadi gyógyfürdőbe is elkísérte.

Mikes rendőri felügyeletét csak 1857 januárjában függesztették fel. Az utolsó erdélyi országgyűlésen 1865-ben részt vett, s az 1865–1868-as pesti főrendiházi üléseken is jelen volt. Elnyerte a valóságos belső titkos tanácsosi címet is.

Zabolai gróf Mikes János sírja a Fiumei Úti Sírkertben (29-1-2)

Feleségével, akit szintén Mikes Rózának hívtak, nem születtek leszármazottaik.[8] 1880. október 3-án helyezték végső nyugalomba.[11] Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található az 1848/49-es, illetve a szabadelvű politikusok nyughelyei mellett, a 29-es parcellában, Deák mauzóleuma körül. Sírverse Horatius közmondássá lett ódarészlete: „Integer vitae scelerisque purus.”[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
  2. ↑ Országos Széchényi Könyvtár
  3. ↑ Sírfelirata szerint
  4. ↑ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: VII. kötet [Láb - Múlyady]. Pest: Ráth Mór. 1860. 473–475. o.  
  5. ↑ Mikes Mihály és leszármazottainak genealógiája
  6. ↑ a b Süli Attila: Erdélyi arisztokrata sors s „csudák évében” A gróf Mikes család tagjainak szerepe az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban, Kriza János Néprajzi Társaság Kolozsvár, 2014. 16. oldal
  7. ↑ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: VII. kötet [Láb - Múlyady]. Pest: Ráth Mór. 1860. 476. o.  
  8. ↑ a b Idézve Pálmány Béla: Gr. Mikes János, zabolai. In: Pálmány Béla (szerk.): Az 1848–1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Magyar Országgyűlés, Argumentum, Budapest, 2002. Életrajzok 568–569. oldal
  9. ↑ Zeyk Károly, született 1810. november 19., atyja Dániel a tudományáról és ritka humanitásáról ismeretes kormányszéki tanácsos volt. Tanulmányai befejezésével a marosvásárhelyi kir. táblánál, majd a bécsi adó-kancelláriánál mint fogalmazó nyert alkalmazást, 1835-ben hazatérvén, a megyegyűléseken kezdett szerepelni. 1837-ben Kolos megye követté választotta s az erdélyi országgyűlésen a szabadelvű reformok egyik kiváló harcosa lett, amint az 1841., 1846. és 1848. országgyűléseken is. 1848-ban a pesti országgyűlésre feljővén, itt a belügyminisztériumban osztályfőnökké neveztetett ki s követte a kormányt Debrecenbe és Szegedre is. Világos után elvonultan élt. Magyar Lexikon 16. kötet, (Budapest, 1885. 307. oldal
  10. ↑ Vasárnapi Ujság, 1880-10-10. 41. szám, 672. oldal
  11. ↑ Mikes János gyászjelentése. OSZK – Pannon Digitális Egyesített Archívum
  12. ↑ Tiszta, bűntől ment szívű férfiú.Q. Horati Flacci Carminvm, Liber primvs. XXII. 1. sor

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mikes_János_(főrend)&oldid=26777182”