Mihail Vasziljevics Pletnyov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mihail Vasziljevics Pletnyov
Életrajzi adatok
Született1957. április 14. (67 éves)[1][2][3][4]
Arhangelszk[5]
Iskolái
Pályafutás
Műfajokklasszikus zene
Hangszerzongora
Díjak
  • A Haza Szolgálatáért érdemrend 3. fokozata
  • Lenin Komsomol Prize
  • A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze
  • a Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Érdemes Művésze
  • 1st prize of the Tchaikovsky International Competition (1978)
  • A Haza Szolgálatáért érdemérem 2. fokozata
  • az Oroszországi Föderáció Állami Díja
  • Glinka State Prize of the RSFSR
  • Prize of the President of the Russian Federation
Tevékenységzongorista, karmester, zeneszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Vasziljevics Pletnyov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mihail Vasziljevics Pletnyov (oroszul Михаил Васильевич Плетнёв; Arhangelszk, 1957. április 14. –) szovjet-orosz zongoraművész, karmester, zeneszerző.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Mihail Pletnyov a Szovjetunióban, Arhangelszk városában született 1957. április 14-én. Apja bajanon (harmonika) játszott és tanította is a hangszert, anyja zongorista volt.[6][7] Először a kazanyi konzervatórium zeneiskolájában Kira Saskinánál,[8] majd tizenhárom éves korától a moszkvai központi zeneiskolában, Jevgenyij Tyimakin irányításával tanult. 1974-től a Moszkvai Állami Csajkovszkij Konzervatóriumban folytatta tanulmányait Jakov Flier és Lev Vlaszenko osztályában. 1978-ban, 21 évesen megnyerte a VI. Csajkovszkij Nemzetközi Versenyt, ami ráirányította a nemzetközi sajtó figyelmét az ifjú zongoravirtuózra.[9] Ennek következtében a következő évben bemutatkozhatott az Egyesült Államokban,[10] de a Szovjetunió afganisztáni bevonulása miatt a nemzetközi kulturális kapcsolatok leálltak, emiatt karrierje kibontakozása is késedelmet szenvedett.[7]

1990-ben – Mihail Gorbacsov támogatásával – megalapította az Orosz Nemzeti Zenekart, 1917 óta az első nem állam által támogatott zenekart, aminek természetesen első karmestere lett. Az 1990-es évek végén karmesterként távozott a zenekartól, de a művészeti vezető státuszt megtartotta.[11] A zenekarral számos felvételt készített a Deutsche Grammophon és a Pentatone kiadónál, de más hanglemezcégekkel (Virgin, Melogyija, Philips, Erato, Decca stb.) is dolgozott. Felvételei elsősorban orosz szerzők műveiből állnak, de 2007-ben felvette Beethoven minden szimfóniáját is. A Csajkovszkij 1. szimfóniáját tartalmazó hangfelvétele komoly kritikai elismerést kapott.[12] Zongora-repertoárja széles, Domenico Scarlatti szonátáitól, Csajkovszkij Évszakokján keresztül az Egy kiállítás képeiig (Muszorgszkij) terjed, emellett számos mű, például A diótörő és a Csipkerózsika zongoraátiratát is elkészítette. Saját szerzeményei között zenekari művek, versenyművek és szólódarabok vannak.

Pletnyovot 2010 júliusában a thaiföldi hatóságok letartóztatták pedofília vádjával. A zenész tagadta a vádakat, és csak óvadék ellenében engedték szabadon.[13]. Végül a vádakat szeptember 28-án visszavonták.[14] Ezt követően Pletnyov folytatta koncertjeit, 2020 januárjában például Budapesten is fellépett (először 1987-ben járt a fővárosban).[15]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • 1973 – A Párizsi Nemzetközi Ifjúsági Zongoraverseny nagydíja
  • 1977 – A Leningrádi Szövetségi Zongoraverseny első díja
  • 1978 – Első díj a moszkvai Csajkovszkij Nemzetközi Versenyen
  • 1978 – A Lenini Komszomol díja
  • 1982 – Az Orosz Föderáció Glinka állami díja
  • 1989 – Az Orosz Föderáció népművésze
  • 1995 – Az Orosz Föderáció Állami díja
  • 1997 – A Hazáért érdemrend 4. fokozata
  • 1999 – Az Echo Klassik díja Szkrjabin-lemezéért
  • 2002 – Az Orosz Föderáció Állami díja
  • 2005 – Grammy-díj Martha Argerich-csel közös kamarazenei felvételéért
  • 2005 – Európai karmesterdíj
  • 2005 – Triumf-díj
  • 2006 – Az Orosz Föderáció Állami díja
  • 2007 – A Hazáért érdemrend 3. fokozata

Felvételei[szerkesztés]

Válogatás az AllMusic listájáról.[16]

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1988 Rachmaninov: 1. zongoraverseny, Rapszódia egy Paganini-témára Philharmonia Orchestra, vez.: Libor Pešek Virgin
1990 Csajkovszkij: Zongoradarabok Melogyija
1991 Muszorgszkij: Egy kiállítás képei, Csajkovszkij: Csipkerózsika – zongora-átiratok Virgin
1991 Csajkovszkij: 1. zongoraverseny, Koncertfantázia The Philharmonia, vez.: Vlagyimir Fedoszejev Virgin
1991 Csajkovszkij: 2. és 3. zongoraverseny The Philharmonia, vez.: Vlagyimir Fedoszejev Virgin
1994 Csajkovszkij: Az évszakok, Hat zongoradarab Virgin
1995 Domenico Scarlatti: Zongoraszonáták Virgin
1996 Beethoven: Zongoraszonáták Virgin
1998 Csajkovszkij-, Ljadov- és Rachmaninov-művek Orosz Nemzeti Zenekar Deutsche Grammophon
1999 Hommage à Rachmaninov; Rachmaninov, Beethoven, Chopin, Mendelssohn zongoradarabok Deutsche Grammophon
2004 Szergej Tanyejev: Egy zsoltár olvasása Orosz Nemzeti Zenekar, Szentpétervári Állami Kamarakórus, Glinka Fiúkórus Pentatone
2006 Sosztakovics: 11. szimfónia Orosz Nemzeti Zenekar Pentatone
2009 Sosztakovics: Hamlet, 15. szimfónia Orosz Nemzeti Zenekar Pentatone
2010 Csajkovszkij: 1. szimfónia, Szláv induló, Nyitányfantázia Orosz Nemzeti Zenekar Deutsche Grammophon
2010 Rimszkij-Korszakov: Zenekari szvitek Orosz Nemzeti Zenekar Pentatone
2011 Csajkovszkij: 4. szimfónia, Rómeó és Júlia nyitányfantázia Orosz Nemzeti Zenekar Pentatone
2011 Csajkovszkij: 6. szimfónia, Olasz capriccio Orosz Nemzeti Zenekar Pentatone
2011 Rachmaninov: 1–3. szimfónia és más darabok, Szergej Tanyejev: Damaszkuszi János Orosz Nemzeti Zenekar Deutsche Grammophon
2011 Beethoven: 5. és 7. szimfónia Orosz Nemzeti Zenekar Deutsche Grammophon
2012 Carl Philipp Emanuel Bach: Zongoraszonáták, Andante con tenerezza, Három rondó Deutsche Grammophon
2012 Csajkovszkij: 1. szimfónia, Szláv induló Orosz Nemzeti Zenekar Pentatone
2012 Csajkovszkij: 2. szimfónia Orosz Nemzeti Zenekar Pentatone
2012 Csajkovszkij: 3. szimfónia, Koronázási induló Orosz Nemzeti Zenekar Pentatone
2012 Beethoven: 2. és 4. szimfónia Orosz Nemzeti Zenekar Deutsche Grammophon
2013 Dvořák: Szláv táncok Orosz Nemzeti Zenekar Deutsche Grammophon
2013 Csajkovszkij: 4. és 6. szimfónia Orosz Nemzeti Zenekar Deutsche Grammophon
2014 Csajkovszkij: Manfréd szimfónia Orosz Nemzeti Zenekar Pentatone
2015 Szkrjabin: 1. szimfónia, Le Poème de l'Extase Orosz Nemzeti Zenekar Pentatone
2015 Szkrjabin: 3. szimfónia, Le Poème de l'Extase Orosz Nemzeti Zenekar Deutsche Grammophon
2016 Csajkovszkij: Csipkerózsika Orosz Nemzeti Zenekar Deutsche Grammophon
2016 Mikhail Pletnev Live at Carnegie Hall; Bach, Balakirev, Beethoven, Chopin stb. zongoraművek Deutsche Grammophon
2016 Mozart, Beethoven: Klarinétversenyek Michael Collins, Orosz Nemzeti Zenekar Deutsche Grammophon
2018 Sosztakovics: 4. és 10. szimfónia Orosz Nemzeti Zenekar Pentatone

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  6. ↑ Fanning
  7. ↑ a b White
  8. ↑ Saskina
  9. ↑ Thiollet
  10. ↑ Greene
  11. ↑ Norris
  12. ↑ Service
  13. ↑ Válasz
  14. ↑ Higgins
  15. ↑ Müpa
  16. ↑ AllMusic

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Mikhail Pletnev című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mihail_Vasziljevics_Pletnyov&oldid=27053849”