Michael Morris
| Michael Morris | |
.jpg) | |
| Született | 1914. július 30.[1][2][3][4][5] London |
| Elhunyt | 1999. április 25. (84 évesen)[1][2][3][4][5] Dublin[6][7] |
| Állampolgársága | ír[7] |
| Házastársa | Mary Sheila Cathcart Dunlop (1945. december 17. – )[8] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Dora Maryan Hall George Henry Morris |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Galway |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Michael Morris témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Michael Morris, Killanin 3. bárója (London, 1914. július 30. – Dublin, 1999. április 25.) ír újságíró, szerző, sporttisztviselő volt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hatodik elnöke. Az Egyesült Királyság főnemesi tagja lett 1927-ben, mint nagybátyja örököse, így 21 évesen bekerült a Lordok Házába, mint Lord Killanin.
Fiatal évei[szerkesztés]
Morris Londonban született, George Morris alezredes és Dora Wesley Hall gyermekeként. Édesapját a franciaországi Villers-Cotterêts közelében ölték meg, amikor a brit hadsereg gyalogos alakulatait vezette. Családja tagja volt annak a 14 családnak, amelyek a "Galway-i törzset" alkották. Középfokú tanulmányait az Eton College-ban végezte, majd a Sorbonne-on, illetve a Cambridge-i Magdalene College-ban tanult, utóbbiban elnöke volt a híres Footlight drámai klubnak. Az 1930-as évek közepén újságíróként kezdett el dolgozni, a Daily Express-nek, a Daily Sketch-nek, később a Daily Mail-nek. 1937-1938-ban haditudósítóként dolgozott a második kínai–japán háború idején.
Család[szerkesztés]
Lord Killanin Sheila Cathcart Dunlop-ot 1945-ben vette feleségül, három fiuk: George, Michael, John, és egy lányuk, Deborah született.[10][11]
Katonaként[szerkesztés]
1938 novemberében Killanint kinevezték a Brit Hadsereg egyik területi egységéhez, mint toborzót, azzal a feladattal, hogy újságíró társait, illetve zenész és színész barátait hívja be a hadseregbe. Hamarosan elérte az őrnagyi fokozatot, és lehetősége nyílt részt venni a D-day megtervezésében és a normandiai csatában, a 79. páncélos hadosztály 30. páncélos alakulatában, amelyért megkapta a Brit Birodalom Érdemrendjét. Leszerelése után Írországba távozott, és 1951-ben lemondott megbízatásáról.
A NOB elnöke[szerkesztés]
1950-ben Killanin az Ír Olimpiai Tanács elnöke lett, 1952-től ő képviselte hazáját a NOB-ban. 1968-ban alelnök lett, majd 1972-ben Avery Brundage örökébe lépett, közvetlenül a müncheni olimpia előtt.[12] Elnöksége alatt az olimpiai mozgalom nehéz időszakon ment át, megbirkózott az 1976-os montreali olimpia szervezésével kapcsolatos pénzügyi botránnyal, és az 1980-as olimpia bojkottjával. Egyedüli indulóként Lake Placid és Los Angeles városa lett „kiválasztva” az 1980-as téli, illetve az 1984-es nyári olimpia helyszínéül, más kandidáló város nélkül. Lord Killanin közvetlenül a moszkvai olimpia előtt lemondott, helyét Juan Antonio Samaranch vette át.
Egyéb posztok[szerkesztés]
Killanin Monaco tiszteletbeli írországi konzuljaként szolgált 1961 és 1984 között.
Filmek[szerkesztés]
Killanin számos vállalat igazgatója volt, és megfordult a filmiparban is, együttműködve barátjával, John Forddal, például A nyugodt férfiban, mely két Oscar-díjat nyert, illetve számos film producereként is dolgozott.
Halála[szerkesztés]
Killanin dublini otthonában hunyt el 84 éves korában, a családi kriptában helyezték örök nyugalomra Galway-ben.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ a b Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. január 12.)
- ↑ p38693.htm#i386930, 2020. augusztus 7.
- ↑ BOE-A-1976-19970
- ↑ Double blow to Gold Cup trainer. Sunday Independent, 2007-03-04. Hozzáférés ideje:: 2010-10-23.
- ↑ Haughey in tribute to Lord Killanin. Irish Independent, 1999-04-30. Hozzáférés ideje:: 2010-10-23.
- ↑ (1972. október 1.) „Olympic Review” N59, 355. o. [2011. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 17.)
Források[szerkesztés]
- Lord Killanin. My Olympic Years, autobiography. HarperCollins (1983). ISBN 0-688-02209-X
- Lord Killanin. Olympic Games 1988. Penguin Group (1988). ISBN 0-7181-2391-3
- Lord Killanin, Michael V. Duignan. Shell Guide to Ireland. Gill & Macmillan (1989). ISBN 0-7171-1595-X
