Michael Hesemann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Michael Hesemann
MichaelHesemannFotoThalerTamas.jpg
Született 1964. március 22. (54 éves)
Düsseldorf, Németország
Állampolgársága német
Nemzetisége német
Foglalkozása történész,
író,
dokumentumfilmes,
újságíró

Michael Hesemann az IMDb-n

Michael Hesemann (1964. március 22-én született Németországban, Düsseldorfban) német történész, író, dokumentumfilmes és újságíró, fő szakterülete a keresztény vallás- és egyháztörténet.

Élete[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait Göttingenben végezte, ahol történelmet, kultúrantropológiát, irodalmat és újságírást hallgatott. Düsseldorfban és Rómában él, eddig 32 könyve 14 nyelven és több mint 2 millió példányban jelent meg. Hesemann számos nemzetközi konferencián és világszerte több mint 30 egyetemen - köztük a Pápai Lateráni Egyetemen is - tartott előadást. 2008-tól Hesemann a Pave The Way Foundation szervezet német képviselője, amely a vallások közötti közeledést és különösen a keresztények és zsidók közötti megbékélést szolgálja.[1]

Keresztfelirat[szerkesztés]

1998-ban Hesemann a Pápai Tudományos Akadémia engedélyével Jézus feltételezett keresztfeliratának ereklyéjét vizsgálta, amely a római Santa Croce in Gerusalemme templomban található. Hét izraeli összehasonlító paleográfus a héber, görög és latin felirat keletkezését az I. századra tette, ezután a kutatás eredményeit egy magánkihallgatás keretében átnyújtotta II. János Pál pápának. A Pápai Lateráni Egyetemen 1999-ben rendezett konferencián mutatta be az eredményeket a nyilvánosságnak, és egy évvel később megjelent a „Die Jesus-Tafel” (A Jézus-tábla) című könyve, amely magyar nyelven még nem jelent meg. Carsten Peter papirológus és Maria-Luisa Rigato római egyháztörténész is megerősítette Hesemann tanulmányát. Újabb radiokarbonos kormeghatározással végzett vizsgálatok azonban megkérdőjelezték a fatábla Kr.u. I. századi keletkezését: a szénizotópos kormeghatározással végzett vizsgálatok a fatábla korát a Kr.u. X. és XII. század közé teszik. Hesemann az adatok mérését a vizsgált anyag szennyezettségére vezeti vissza - hasonlóan, mint a torinói lepel esetében. Ennek értelmében érvelt az ereklye hitelessége mellett 2009 májusában az Universidad CEU San Pablo madridi egyetemen rendezett konferencián. Rigato szerint viszont a római ereklye az elveszett eredeti tárgy pontos mása.

Fátima[szerkesztés]

II. János Pál pápa személyes meghívására Hesemann részt vett a 2000-es jubileumi Szentév római megnyitásán és lezárásán, és a pápa kíséretében Lengyelországba, a Szentföldre és Fátimába, Portugáliába utazott. Figyelemmel kísérte a Fatimai Harmadik Titok nyilvánosságra hozatalát és interjút készített a Római Kúria több magas rangú tagjával.

Keresztény ereklyék[szerkesztés]

A 2000-es Szentévben kiadták "Die stummen Zeugen von Golgatha" ("A Golgota néma tanúi") című könyvét, amely az első átfogó tanulmány Krisztus szenvedéstörténetének ereklyéiről. 2001-ben a könyvet személyesen mutathatta be II. János Pál pápának. Számos nemzetközi konferencián tartott előadást a torinói lepel témájában, valamint az oviedoi lepelről ("Sudarium") is, amelyet Hesemann egy kiegészítő ereklyének tart. Kutatásai során a Jordán folyó partján felfedezett egy Kr. u. V. századi barlangkolostort, amelyben éppen ez az ereklye volt látható és szerepelt Kr. u. VI. századi zarándokok leírásában is.

A Szent Grál[szerkesztés]

A „Die Entdeckung des Heiligen Grals” („A Szent Grál felfedezése”) című könyvében Hesemann a Szent Grált a valenciai „Santo Caliz”-zal (Szent Kehely) azonosítja, amelyet a XI. és XIV. század között bizonyíthatóan San Juan de la Peña pireneusi kolostorban - mint az "Utolsó Vacsora Szent Kelyhét" - őrizték és tisztelték. Hesemann szerint a Mons Salvatoris nevű hegy lábánál fekvő apátság topográfiai és építészeti részletei Wolfram von Eschenbach Parsifal című művében bemutatott „Monsalvat” grál-lovagvár leírásával egyezik meg. Ugyanezen logika mentén a grálkirály Anfortas pedig I. Aragóniai Alfonznak (1104-34) (akit az okcitán nyelvben „Anforts”-nak hívtak), „Parszifál” pedig Rotrou Perche de Val francia lovagnak feleltethető meg. A Valenciai Érsekség felkérésére Hesemann részt vett egy a „Santo Caliz”-ról szóló interdiszciplináris tanulmány elkészítésében, amelyet XVI. Benedek pápa 2006 júliusi látogatásának időpontjában hoztak nyilvánosságra. 2008 novemberében a Valenciai Katolikus Egyetem meghívására részt vett a „Santo Caliz”-ról szóló első nemzetközi konferencián,[2] ahol előadta azt a tézisét, hogy a „Parsifal” valós történelmi eseményeken alapszik.

Sötét alakok[szerkesztés]

XVI. Benedek pápát több útján is elkísérte, így követte őt Németországba 2005-ben és 2006-ban, Spanyolországba 2006-ban és Izraelbe 2009-ben. 2007-ben a pápa magánkihallgatáson fogatdta Hesemannt, amelynek során bemutatta neki a "Sötét alakok - Mítoszok, legendák és hazugságok a katolikus egyház történetéből" című legújabb könyvét. A könyv magyar nyelven 2009-ben és 2010-ben is megjelent.

Szent Pál[szerkesztés]

A Görögországban, Cipruson, Törökországban, Izraelben és Máltán folytatott kutatásai után, a 2008-2009-es Szent Pál-év kezdetén került kiadásra "Paulus von Tarsus" ("Tarzuszi Pál") című könyve. A könyv – többek között – közli Szent Pál arcának első forenzikus rekonstruálását, amelyet a németországi Észak-Rajna-Vesztfália Tartomány Kriminológiai Intézetének (Landeskriminalamt NRW) munkatársai végeztek el.

XII. Pius pápa védelmében[szerkesztés]

2008-ban jelent meg a XII. Piusz pápáról szóló, „Der Papst, der Hitler trotzte” („A pápa, aki szembeszállt Hitlerrel”) című könyve, amelyhez a kutatásokat Hesemann a Vatikáni Titkos Levéltárban végezte és közben folyamatosan konzultált a pápa boldoggá avatásának posztulátorával. Hesemann a könyvében kijelenti, hogy a pápa több mint 850.000 zsidó életét mentette meg a Holokauszt alatt. Az e tárgykörben tett legújabb felfedezése szerint Eugenio Pacelli nem csak hogy "Hitler pápája" nem volt, hanem a cionizmus korai támogatójának bizonyult[3][4] és az első világháború idején a Török Birodalomhoz tartozó palesztin területeken élő zsidók sértetlenségéért vetette latba befolyását.[5] 2010-ben pedig Hesemann olyan dokumentumokra bukkant a Vatikáni Titkos Levéltárban, amelyek azt bizonyítják, hogy Eugenio Pacelli bíboros (a későbbi XII. Piusz pápa) már az 1938 novemberi Kristályéjszaka után kétszázezer német zsidó számára kérelmezett vízumot. A felfedezés a világ érdeklődésének középpontjába került és jelentősen befolyásolta a pápa izraeli megítélését pozitív irányba.[6] A könyv 2013-ban jelent meg magyar nyelven, a Magyar Nyugat Könyvkiadó gondozásában a következő címen: A pápa, aki szembeszállt Hitlerrel. XII. Piuszról - ferdítések nélkül.

Régészet az Újszövetség nyomában[szerkesztés]

2009-ben Hesemann elkísérte XVI. Benedek pápát történelmi szentföldi zarándoklatára. Ennek nyomán kutatásokat végzett a Szentföldön az Újszövetség nyomában, amelynek eredménye két könyv lett: a "A Názáreti Jézus" és a "Maria von Nazareth" ("Názáreti Mária" – magyarul 2012-ben jelent meg). Kutatása kiterjedt – többek között – Kána és Emmausz bibliai települések helyszínének és egy a mai Názáret lakói által feltárt ókori fürdőház korának a meghatározására is. Továbbá történelmi és csillagászati tényekre alapozva Hesemann arra következtetésre jutott, hogy Jézus Kr. e. 5. márciusában született. Foglalkozott emellett a legrégebbi Mária-ikonnak tartott Maria Advocata ikonnal, amelyet Santa Maria del Rosario-ban, a domonkos-rendi apácák római kolostorában őriznek.

Magyar nyelven megjelent művei[szerkesztés]

  • (2009, 2010) Sötét alakok - Mítoszok, legendák és hazugságok a katolikus egyház történetéből, Szent István Társulat
  • (2010) A Názáreti Jézus - Régészek a Megváltó nyomában, Szent István Társulat
  • (2011) Az első pápa - Régészek Péter apostol nyomában, Szent István Társulat
  • (2012) A názáreti Mária, Szent István Társulat
  • (2013) A pápa, aki szembeszállt Hitlerrel - XII. Piuszról, ferdítések nélkül, Magyar Nyugat Könyvkiadó
  • (2013) A Szent Grál felfedezése - Egy kutatás vége, Szent István Társulat
  • (2014) II. János Pál - Örökség és karizma, Szent István Társulat

Hivatkozások[szerkesztés]

Fordítások[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Michael Hesemann című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Michael Hesemann című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]