Mezzomorto Hüszejn pasa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mezzomorto Hüszejn pasa
Hüszejn pasa mellszobra a mersini Tengerészeti Múzeumban
Hüszejn pasa mellszobra a mersini Tengerészeti Múzeumban
Született 17. század
Meghalt 1701
Párosz
Sírhely Khíosz
Állampolgársága oszmán
Nemzetisége oszmán-török
Ország Oszmán Birodalom
Fegyvernem haditengerészet
Szolgálati ideje 1688–1701
Rendfokozata kapudán pasa
Egysége Dunai flotta, Égei-tengeri flotta
Csatái moreai háború (1686)
balkáni hadjárat (1690–91)
moreai háború (1692–99)
androszi tengeri csata (1696)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mezzomorto Hüszejn pasa témájú médiaállományokat.

Mezzomorto Hüszejn pasa, törökül: Mezomorto Hüseyin Paşa († Párosz, 1701. július 21.); az Oszmán Birodalom szolgálatában álló kalózkapitány, háborús hajóraj- és flotillaparancsnok, 1684–89 között Algír oszmán helytartója (bejler-bej), 1689–90 között és 1695-től haláláig az Oszmán Haditengerészet (Osmanlı Donanması) főkapitánya (törökül: kaptan-ı derya), főparancsnoka, „nagyadmirálisa”, a kapudán pasa (törökül: Kaptanpaşa). Kalózkapitányként harcolt a franciák ellen, az Oszmán Birodalom kapitányaként részt vett a Velencei Köztársaság ellen folytatott tengeri háborúkban. Az 1690–91 között a Habsburg Birodalom ellen vívott balkáni hadjáratokban a dunai török flottát vezényelte.

Neve többféle formában előfordul: Husszein, Hüszejin, Hasszán, Mesemorta Huszajn, Hadzsi Husszein Mezzomorto (törökül: Hacı Hüseyin Mezomorto). Olasz gúnynevét, a Mezzomortót vagy Mezzomortét (a.m. félig holt) velencei ellenségei ragasztották rá, miután egy küzdelemben súlyos sebesülést szerzett, és „félholtan” vitték el a harctérről.

Életpályája[szerkesztés]

Kalózkapitányból algíri beglerbég[szerkesztés]

Hüszejn (Hasszán) kapitány születési helye és ideje bizonytalan. Egyes források török származásúnak,[1] más szerzők muzulmánná áttért mallorcai keresztény renegátnak[2] írják le. Neve először 1674-ben jelent meg az Oszmán Birodalom szolgálatában harcoló kalózkapitányok sorában.

Duquesne tengernagy hajói Algírt bombázzák, 1682.

Hüszejn kapitány az 1680-as évek elején szerzett hírnevet. 1680 októberében a Földközi-tenger nyugati medencéjében portyázó muzulmán kalózok több francia hajót elfogtak, személyzetüket rabszolgaságba hurcolták Algírba. 1681 októberében Baba Hasszán algíri bejler-bej (helytartó) hadat üzent XIV. Lajosnak annak ellenére, hogy az Algíri vilajet (Cezayir-i Garp Eyaleti) az Oszmán Birodalomnak, Franciaország de facto szövetségesének hűbéres tartománya volt. Az algíri kalózflotta kifutásának hírére XIV. Lajos 1682-ben büntető expedíciót küldött ki Abraham Duquesne ellentengernagy parancsnoksága alatt. Jean Le Vacher atya, algíri francia konzul eredménytelenül próbált közvetíteni Duquesne és a bej között. A francia flotta tüzérséggel lövette Algírt, de a viharos idő miatt elhajózott.[3] A francia flotta távozása után szeptemberben Hüszejn kapitány hajóival vakmerő rajtaütéseket hajtott végre Provence és Languedoc partjain.[4]

Duquesne flottája Algír előtt. Le Vacher francia konzul kivégzése (1683)

1683 júliusában Duquesne flottája ismét tüzérségi tűz alá vette Algírt, hogy kikényszerítse a keresztény foglyok kiadatását. Sok ház, hajó és mecset kigyulladt. Baba Hasszán egyezkedni akart. Hüszejn kapitányt elküldte a franciákhoz, hogy személye biztosítékul szolgáljon a tárgyalások idejére. Hüszejn azonban palotaforradalmat robbantott ki, megölette a helytartót,[5] majd elfogatta az összes algíri franciát. Le Vacher atyát és társait (alaptalanul) árulással vádolta. Hüszejn parancsára Le Vachert 22 társával együtt 1683. július 26-án a francia flotta szeme láttára a tengerre néző bronzágyúk csövébe tuszkolták, és az ágyúkat elsütve kivégezték.[5][6]

A lázadó Hüszejn kapitány saját magát nevezte ki Algír helytartójává, bejler-bejjé (beglerbéggé). 1684 áprilisában a meggyilkolt Baba Hasszán hívei a tuniszi bej titkos támogatásával merényletet szerveztek ellene, de Hüszejn sikeresen leverte a lázadást. Amikor Duquesne flottája ismét bombázta a várost, Hüszejn már bejként irányította a védelmet és maga tárgyalt az admirálissal. „Száz évre szóló”, előnyös politikai egyezményt kötött vele. A szultán – valószínűleg szolgálatainak elismeréseként – utóbb megerősítette Hüszejnt helytartói méltóságában.[2][7] 1686-87 között Hadzsi Mezzomorte Hüszejn pasa, beglerbég, volt Algír helytartója.

1686-tól kezdve Hüszejn pasa az algériai hajóhadat a Velence ellen vívott moreai háborúba vezette (Ekkoriban szerezhette a Mezzomorte melléknevet). A szultán a Földközi-tengerre rendelte, hogy hajóival válogatás nélkül csapjon le kereskedelmi hajókra. Mezzomorte a francia hajókkal sem tett kivételt.[4]

A kalózakciók felborították a Duquesne-nel 1684-ben megkötött szerződést. 1688-ban XIV. Lajos a teljes algériai flotta megsemmisítését rendelte el. A francia flotta ismét felvonult Algír előtt, ezúttal Jean d’Estrées marsall parancsnoksága alatt. Hüszejn pasa erre elfogatta az új francia konzult, André Piolle-t, és őt is abból a Baba Merszug nevű ágyúból lövette ki, amellyel 1683-ban Le Vachert is kivégeztette. Megtorlásul D’Estrées tüzérséggel lövette Algírt. Mezzomorte erre ugyanilyen szörnyű módon kivégeztette Montmasson pápai vikáriust és további 30 francia fogoly tengerészt. Válaszul D’Estrées lovag a saját hajói fedélzetén megöletett 17 magas rangú török tisztviselőt és minden algériai foglyot. Holttestüket egy bárkán halomba rakatta, és a kikötő előtt hagyta elrettentésül. Ezután hajóágyúival felgyújtotta Algírt, majd visszatért Toulonba.[4] D’Estrées távozása után Mezzomorte kalózai újabb rajtaütéseket hajtottak végre Dél-Franciaország partvidékén.

Az előző év véres előzményei ellenére Mezzomorto Hüszejn pasa 1689-ben új békeegyezményt tudott kötni a franciákkal.[4] Ugyanebben az évben a Porta kinevezte őt kapudán pasává, az oszmán haditengerészet főparancsnokává. A szultáni rendelet megérkezett Algírba, de Hüszejn pasa – közelebbről nem ismert okokból – kincseit összeszedve Tuniszba menekült. Az algíri bej méltóságát Sabán Ahmed pasa vette át. Egy hónap múlva Hüszejn pasát leváltották a kapudán pasa tisztségéből (vagy lemondott), utódja Miszirlizáde (Mısırlıoğlu) Ibrahim pasa lett.[8]

A dunai oszmán flotta parancsnoka (1690–91)[szerkesztés]

Mezzomorto Hüszejn Pasa

Köprülü Musztafa nagyvezír balkáni hadjáratai során 1690-től Mezzomorte Hüszejn pasa a dunai oszmán flottillát irányította. Ebben az évben Thököly erdélyi hadjáratának sikereire támaszkodva Mezzomorte – aki egy forrás szerint a ruméliai pasa tisztségét is viselte[9] – kombinált szárazföldi és vízi hadművelettel előrenyomult a Duna völgyében. Először a császáriak által gyengén védett Vidint vette ostrom alá. A ruméliai pasa 15 000 embere a szárazföld felől, Mezzomorte dunai hajóhada a vízről támadta a várat, amelyet Hompesch ezredes, várparancsnok öt napi ostrom után, augusztus 29-én feladott. A pasa ezután a Duna vizén és partján felfelé haladva sorra visszafoglalta a császáriaktól az elégtelenül védett Kladovót, Orsovát, Galambócot és Ram erődjét, helyreállítva az oszmán hatalmat az Al-Dunának e szakaszán.[9] Mezzomorte sikere segítette Köprülü Musztafa nagyvezírt, aki szeptember 24-én rohammal bevette Szendrőt, majd október 8-án ostrommal bevette Belgrádot.

1691-ben Badeni Lajos őrgróf hadjárata során a Belgrád felé vonuló Habsburg-haderőt a Dunán szállított utánpótlás kísérte. Július végén Mezzomorto pasa 50 hajóból álló flottillája megtámadta a 30 sajkából és dereglyéből álló császári hajórajt, amelynek Péterváradra kellett visszahúzódnia.[10] Három héttel később, a szalánkeméni csata közben Mezzomorto és flottillája ismét támadta és eredményesen szétszórta a császáriak hajóit, amelyek Badeni Lajos jobbszárnyának Dunára támaszkodó végét biztosították. A hadművelet révén Mezzomorte hajói megerősítették az oszmán arcvonal balszárnyának helyzetét, és végképp elvágták az őrgróf utolsó visszavonulási lehetőségét is, a Dunán keresztül.[11] A válságba jutott ütközetet Badeni Lajos vakmerő lovasrohama fordította győzelemre.

Az Égei-tengeren (1692–99)[szerkesztés]

Az 1690–91-es dunai hadműveletek után Mezzomorte Hüszejn pasát ismét a moreai háború hadszíntereire küldték. A Fekete-tengeren át az Égei-tengerre hajózott, hogy elhárítsa a velencei hajóhad támadásait. Egy 36 gályából álló kötelék élén Mütiléné mellett négy órán át tartó ütközetet vívott Daniele Dolfin (Delfino) velencei flottájával. Még 1691-ben erős oszmán flottát vezetett harcba a Girolamo Corner által irányított velencei flotta ellen. Úgy tartották, Hüszejn pasa ebben az évben nem is tette a lábát szárazföldre, minden idejét hajóin töltötte.[4]

1692-ben kinevezték Rodosz szandzsákbégjévé (szultáni kormányzójává), parancsnoksága alá kerültek a birodalmi flotta galeonjai (kalyoni). 1693-ban súlyos harcokat vívott Francesco Morosini dózse flottájával. 1694 januárjában az idős Morosini meghalt Nauplionban. Utódja, Antonio Zeno újabb támadást indított. Tisztjeinek tanácsa ellenére rajtaütéssel elfoglalta a török partok közvetlen közelében fekvő Khíoszt. Hüszejn pasa gyors és elsöprő ellenoffenzívát indított. 1695. február 9-én és 19-én az Oinusz-szigetek mellett két egymást követő nagy csatában Hüszejn flottája súlyos vereséget mért a velenceiekre, akik 1600 emberüket veszítették a harcban. A velencei csapatokat kivonták a szigetekről, az oszmánok visszafoglalták magát Khioszt is. Zeno főparancsnokot a velencei hadbíróság börtönbe vetette.[4]

1695 májusában Hüszejn pasát a szultán másodszor is kinevezte kapudán pasává, a teljes oszmán haditengerészet főparancsnokává, egyben megtette őt az Égei-tengeri vilajet (Cezayir-i Bahr-i Sefid Eyaleti) pasájává. (Ez a vilajet az Égei-tenger szigetvilágát, a görög félszigetet és Anatólia nyugati partvidékét foglalta magában, urává leggyakrabban a kapudán pasát nevezték ki.)

Hüszejn pasa a háború végéig irányította a teljes oszmán haditengerészetet, maga vezette harcba flottáját az 1696 augusztusában lezajlott androszi tengeri csatában is.[2][12]

Utolsó évei[szerkesztés]

A karlócai békekötés (1699) után Mezzomorte Hüszejn pasa – II. Musztafa szultán és Amcazade Hüszejn pasa nagyvezír ösztönzésére – fontos reformokat dolgozott ki az oszmán haditengerészet korszerűsítésére. Javaslatait Kánnunnáme (törökül: Bahriye Kanunnamesi) c. könyvében foglalta össze, de megvalósításukhoz már nem maradt ideje. Röviddel a mű megjelenése után, 1701 júliusában Párosz szigetén elhunyt. Khíoszon temették el. Utódjául augusztusban Abdul Fatah pasát nevezték ki.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. İsmail Hâmi Danişmend: Osmanlı Devlet Erkânı, Türkiye Yayınevi, Istanbul, 1971. 172... oldalak.(törökül)
  2. a b c Daniel Panzac: La Marine ottomane. De l’apogée à la chute de l’Empire (1572-1923), 179-180.old. (franciául)
  3. http://www.histoire-fr.com/bourbons_louis14_6.htm
  4. a b c d e f Mezzomorto Hassan - Corsari di Mediterraneo Archiválva 2015. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben (olaszul)
  5. a b Giraud, Victor. VI: L’œuvre de la Mission, Saint Vincent de Paul. Bonne Presse (1945). Hozzáférés ideje: 2013. április 17. 
  6. Autour de la Géographie Orientale... Et Au-Delà: En L'Honneur de J. Thiry. Peeters Publishers (2006). ISBN 978-90-429-1799-6. Hozzáférés ideje: 2013. április 17. 
  7. Daniel Panzac: Les esclaves et leurs rançons chez les barbaresques (fin XVIIIe - début XIXe)
  8. Safwet: Kapudan Mesemorta Husayn Pasha, Istanbul, 1909.
  9. a b Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), 1463. old.
  10. Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), 1471. old.
  11. Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), 1472. old.
  12. Chios History – The Turks Domination[halott link]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]