Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés az 1959. évi Polgári Törvénykönyv XXXVI. fejezetében szabályozott önálló szerződésfajta volt. Tükrözte a mezőgazdasági termelés bizonyos sajátosságait, egyben lehetőséget adott az állami beavatkozásra a mezőgazdasági termelés területén.[1]

Az 1993. évi XCII. törvény a piacgazdaság követelményeihez igazította, módosította illetve kiegészítette a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés szabályait. Eltörölte például azt a rendelkezést, hogy addig kötelező volt a késedelmi és a meghiúsulási kötbér kikötése. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adásvétel, illetőleg a vállalkozás szabályait kellett megfelelően alkalmazni.[2] Amennyiben ugyanis a termelő egyetlen kötelezettsége a termény (állat stb.) átadása volt, akkor az adásvételi elemek domináltak, viszont akkor, ha a termelő kötelezettségei közé tartozott a termék/termény előállítására irányuló tevékenység illetőleg az élőállat nevelése, úgy a vállalkozási szerződés elemei jutottak hangsúlyos helyzetbe.[3]

A hatályos Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) a mezőgazdasági termékértékesítési szerződést mint szerződésfajtát nem ismeri. Ugyanakkor az adásvételi szerződés altípusairól szóló XXXIV. fejezete két mezőgazdasági vonatkozású altípust szabályoz: a saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést [4] és a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést [5]

Sajátosságai[szerkesztés]

A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés a termelő és megrendelő között jött létre. A szerződés alapján a termelő meghatározott mennyiségű, magatermelte terményt, terméket vagy saját nevelésű, illetőleg hizlalású állatot köteles, kikötött későbbi időpontban, a megrendelő birtokába és tulajdonába (kezelésébe) adni, a megrendelő pedig köteles a terményt, terméket, illetőleg állatot átvenni és az ellenértéket megfizetni.[6]

Bár a szerződést írásban kellett megkötni, ám bármelyik fél teljesítése esetén ennnek hiányában is érvényesnek kellett tekinteni.[7]

A szerződés tárgya[szerkesztés]

A szerződés tárgya valamely terméknek meghatározott területen megtermelése, továbbá állat nevelése vagy hizlalása is lehetett.[6] Gazdálkodó szervezet a nem maga termelte termény, termék és a nem saját nevelésű, illetve hizlalású állat továbbadására is köthet mezőgazdasági termékértékesítési szerződést.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A megrendelő tipikusan felvásárló, nagykereskedelmi vállalat volt. http://real.mtak.hu/25612/1/Mezogazdasagi_termekertekesitesi_szerzodes_u.pdf
  2. 1959. évi IV. törvény 422. § (4) bek.
  3. http://real.mtak.hu/25612/1/Mezogazdasagi_termekertekesitesi_szerzodes_u.pdf 1599. old.
  4. 2013. évi V. törvény 6:232. §
  5. 2013. évi V. törvény 6:233. §
  6. a b 1959. évi IV. törvény 417. § (1) bek.
  7. Közgazdasági ABC 318. old.
  8. 1959. évi IV. törvény 417. § (3) bek.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]