Mexikói csónakfarkú

Mexikói csónakfarkú
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Csirögefélék (Icteridae);
Alcsalád:	Agelaiinae;
Nem:	Quiscalus;
Faj:	Q. mexicanus;
Tudományos név
	Quiscalus mexicanus; (Gmelin, 1788)
Elterjedés
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Mexikói csónakfarkú témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Mexikói csónakfarkú témájú médiaállományokat és Mexikói csónakfarkú témájú kategóriát.

A mexikói csónakfarkú (Quiscalus mexicanus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1788-ban, a Corvus nembe Corvus mexicanus néven.^[3]

Alfajai

Quiscalus mexicanus nelsoni (Ridgway, 1901) - az USA délkeleti része és Északnyugat-Mexikó
Quiscalus mexicanus graysoni (P. L. Sclater, 1884) - Mexikó keleti része
Quiscalus mexicanus obscurus (Nelson, 1900) - Mexikó délnyugati része
Quiscalus mexicanus monsoni (A. R. Phillips, 1950) - az USA középnyugati részétől Közép-Mexikó északi feléig
Quiscalus mexicanus prosopidicola (Lowery, 1938) - az USA középkeleti része és Északkelet-Mexikó
Quiscalus mexicanus mexicanus (Gmelin, 1788) - Közép-Mexikó, Guatemala, Salvador és Nicaragua
Quiscalus mexicanus loweryi (Dickerman & A. R. Phillips, 1966) - a Yucatán-félsziget és Belize
Quiscalus mexicanus peruvianus (Swainson, 1838) - Costa Rica, Panama, Kolumbia, Venezuela, Ecuador, Peru és Bolívia^[2]

Előfordulása

Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, Mexikó, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Salvador, Bolívia, Ecuador, Kolumbia, Peru és Venezuela területén honos.

Természetes élőhelyi a mérsékel övi erdők, szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, füves puszták, folyók, patakok és mocsarak környékén, valamint legelők, szántóföldek, vidéki kertek és városi környezet. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése

Testhossza 33-43 centiméter, szárnyfesztávolsága 58 centiméter.^[5]

Életmódja

Mindenevő, gerinctelenekkel, kisebb gerincesekkel, bogyókkal, gyümölcsökkel és magvakkal táplálkozik.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2026. március 12.)
1 2 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2026. március 12.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2026. március 12.)
1 2 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2026. március 12.)
↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2026. március 12.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2026. március 12.)

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2026. március 12.)

[B-2] 1 2 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2026. március 12.)

[C-3] Avibase. (Hozzáférés: 2026. március 12.)

[D-4] 1 2 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2026. március 12.)

[E-5] Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2026. március 12.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]