Metro (együttes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Metro
Zorán és a Metro együttes (1969)
Zorán és a Metro együttes (1969)
Információk
Eredet Budapest
 Magyarország
Aktív évek 19601972
1992
2001
2006
Műfaj Rock, Pop
Kiadó MHV
Hungaroton
Korábbi tagok
Sztevanovity Zorán
Sztevanovity Dusán
Frenreisz Károly
Schöck Ottó
Brunner Győző
A további tagok neve a Tagok című fejezetben látható.

A Metro az 1960-as évek egyik legjelentősebb magyar beategyüttese.

Az együttes története[szerkesztés]

A Zenithtől a Metróig (1960-1962)[szerkesztés]

A Metro elődje, a Zenith együttes 1960-ban alakult Sztevanovity Zorán vezetésével. Kezdetben a Nyugati pályaudvar Hangulat nevű bárjában (a mai McDonald’s alsó szintjén) léptek fel, ahol hétvégente ifjúsági klub üzemelt. A következő évben az együttes megkötötte első szerződését a Metró klubbal. Az együttesben ekkor Sztevanovity Zorán énekes-szólógitáros, fivére, Sztevanovity Dusán ritmusgitáros, Rudas András zongorista, Elekes Zoltán szaxofonos, Maka Béla bőgős és Bálint István dobos játszott.

A Zenith ismert külföldi együttesek, például a Shadows, Roy Orbison, Duane Eddy és a Ventures dalait adta elő. Ez a fajta zene akkoriban ritkaságszámba ment Magyarországon, mivel külföldi előadók albumait akkoriban még nem adták ki idehaza. A dalokat általában külföldi rádióadásokban hallották és az alapján játszották el. A Metró klubban jelent meg a kor divatos tánca, a twist, ami elsöprő sikert aratott. A klub vezetője tánctanárt szerződtetett, aki rövid idő alatt megtanította a fiatalokat „kulturáltan” twistelni.

Az együttes hamarosan felvette klubja nevét: 1961-ben már Metro együttesként zenéltek a Budai Parkszínpadon a Bergendy, a Kék Csillag és a Scampolo társaságában. Indulnak az első Ki mit tud?-on is, ám a döntőben technikai problémák következtében három erősítőjük leégett, így az együttesnek fel kellett adnia a küzdelmet. A Ki mit tud? szabályai értelmében olyan együttes nem indulhatott, mely már korábban szerepelt a versenyen. Ezért 1962-ben Zorán szólóénekesként indult „kísérőzenekarával”, a Metróval. George Gershwin Summertime című dalának magyar változatával hatalmas sikert aratott és megnyerte a versenyt. A győztesek a Szovjetunióba utazhattak, ahol több városban és a helyi televízióban is felléphettek.

A külföldi slágerek időszaka (1962-1966)[szerkesztés]

Az 1960-as évek első felében a Metró klub helyszíne folyamatosan változott: először az Irányi utca-Egyetem utca sarkán álló épületben, később rövid ideig a Petőfi Sándor utcában, majd a Rákóczi úton volt, végül 1965-ben költözött a legendássá váló Dohány utca 22. szám alatti saroképületbe, amely feloszlásáig a Metro törzshelye maradt. Az együttes felállása is megváltozott: Brunner Győző dobolt, Zentay Antal szaxofonozott, és Bokány Ferenc basszusgitározott. Egy-egy estére ismert énekesnők is csatlakoztak az együtteshez, például Kovács Kati, Koncz Zsuzsa vagy Zalatnay Sarolta és Wittek Mari.

A Metro ekkor még kizárólag angol és amerikai dalokat játszott. Repertoárjukban Roy Orbison, a Shadows, a Kinks, Duane Eddy, Del Shannon, a Spotnicks, Chris Andrews, a Rolling Stones, Cliff Richard, a Honeycombs, John Leiton, a Manfred Mann, Elvis Presley, a Beatles és a Ventures felvételei szerepeltek.

1965-ben az együttes a Budai Parkszínpadon Rejtő Jenő Láthatatlan légiójának zenés változatában működött közre. A Metró nagy sikert aratott, a darab mégis kemény kritikákat kapott. Bokány Ferencet még abban az évben behívták katonának, helyére Frenreisz Károly került, a billentyűs hangszereknél pedig Schöck Ottó foglalt helyet.

Az első magyar nyelvű dalok (1966-1968)[szerkesztés]

Nikolits Ottó és Boros János szerzeménye, az 1966-os Táncdalfesztiválon bemutatott Mi fáj hónapokig vezette a slágerlistát a Metro előadásában. Ugyanebben az évben jelent meg az együttes harmincöt magyar nyelvű kislemeze közül az első, az Édes évek. Ettől kezdve a Metro főleg saját dalait vette fel. Eleinte az együttes mindegyik tagja próbálkozott szövegírással, azonban Dusán bizonyult a legtehetségesebbnek, így ő lett a Metro állandó szövegírója. Az Arany Gitár díjat és az 1966-os „Év Beategyüttese” címét az Illés nyerte, a Metro nem sokkal lemaradva, második helyezettként az Ezüst Gitárt kapta meg.

1967-ben Banovich Tamás Ezek a fiatalok című filmjében az Illés, az Omega, Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sarolta mellett a Metro is feltűnt. Ebben a filmben játszották el a Gyémánt és arany című dalt, amely sokáig szerepelt az Ifjúsági Magazin slágerlistáján, és felkerült az első magyar beatalbumra is. Tavasszal Frenreisz Károly, majd Brunner Győző is Nyugat-Európába szerződött egy vendéglátós zenekarba. Helyüket Rédey Gábor basszusgitáros és Veszelinov András dobos vette át. Másfél év után a „kivándorlók” hazatértek és visszakerültek korábbi helyükre.

A csúcson (1968-1971)[szerkesztés]

1968-ban Zorán lehetőséget kapott, hogy a Nemzetközi Koncertigazgatóság és a Concerttour Promotions megállapodása alapján Londonba utazhasson, stúdiókba és koncertekre látogathasson el. A Marshall cég egy akkoriban hihetetlenül modernnek számító erősítőt ajándékozott a Metro együttesnek.

Az együttes minden évben részt vett a Táncdalfesztiválon. 1968-ban Fényes Szabolcs és S. Nagy István Fehér sziklák című dalát, 1969-ben Dusán és Schöck Ottó Régi kép, szobrok című szerzeményét énekelte Zorán.

1969-ben az együttes megjelentette első albumát, a Metrót, melyen több slágerük hallható, például a Citromízű banán, a Mária volt és az Ülök egy rózsaszínű kádban. 1970-ben kiadták az első magyar koncertalbumot Egy este a Metro Klubban… címmel. A felvételek egy, a zongorán lévő UHER riportermagnóval készültek; maga az album hatalmas sikert aratott, a Kócos kis ördögök című dal a megjelenés után rögtön sláger lett. Ugyanekkor alakult ki a „klasszikus” Metro utolsó felállása: Schöck Ottó helyére Fogarasi János érkezett.

A Metro válsága (1971-1972)[szerkesztés]

1971-ben Frenreisz Károly Presser Gáborral, Laux Józseffel és Barta Tamással megalapította a Locomotiv GT-t. Egy skandináv turné, majd egy kisstadionbeli Atlasz–Metró–Tolcsvay-koncert után Dusán is kivált, mivel nem szerette a folyamatos turnézást.

Az utolsó évben rengeteg zenész fordult meg a Metro-együttesben: Szigeti Béla dobos, a régi-új Elekes Zoltán, Novák András énekes, Hanka Péter szólógitáros, Tihanyi Gyula basszusgitáros és Tóth Béla harsonás. Később Mogyorósi László gitáros, Póka Egon basszusgitáros és Brunner Győző is csatlakozott. Ezek a formációk azonban már nagyon rövid életűek voltak, az együttes 1972 nyarán feloszlott.

Az együttes utóélete[szerkesztés]

A feloszlás óta háromszor léptek színpadra együtt a Metro tagjai. Először 1992 tavaszán adtak koncertet a régi „metrósok” (Brunner-Dusán-Frenreisz-Schöck-Zorán), melynek anyagából a Metro koncert című album született. Második találkozásuk (az időközben elhunyt Schöck Ottó nélkül) az Illés–Metró–Omega Szuperkoncert keretében jöhetett létre 2001. június 2-án. 2006 decemberében, a Syma csarnokban Frenreisz Károly 60. születésnapja alkalmából Zorán, Frenreisz, Fogarasi János és Veszelinov András öt dalt játszott el. Mivel Dusán külföldön volt, helyette Szűcs Antal Gábor gitározott, aki Frenreisszel 1973-ban alapította meg a Skorpiót.

Tagok[szerkesztés]

1960–1963
  • Sztevanovity Zorán – ének, szólógitár
  • Sztevanovity Dusán – ritmusgitár
  • Rudas András – zongora
  • Mátrai Ferenc – zongora
  • Maka Béla – bőgő
  • Elekes Zoltán - szaxofon
  • Bálint István - dob, ütőhangszerek
1963–1965
1965
1965–1967[1]
1967–1968
1968–1970
1970–1971
1971
1971. ősz
–1972
  • Sztevanovity Zorán – ének, szólógitár
  • Novák András – ének
  • Hanka Péter – ritmusgitár
  • Elekes Zoltán – szaxofon
  • Tóth Béla – harsona
  • Tihanyi Gyula – basszusgitár
  • Szigeti Béla - dob, ütőhangszerek

Nosztalgiakoncertek:

  • 1992 BS

A klasszikusként számon tartott felállás (1965–67, 1968–70): Sztevanovity Zorán, Sztevanovity Dusán, Frenreisz Károly, Schöck Ottó, Brunner Győző, valamint a dalok egy részében az 1967-68 közötti dobos Veszelinov András.

  • 2001 Népstadion (Illés, Metro, Omega)

Az elhunyt Schöck Ottó helyett a második nagylemez billentyűse, Fogarasi János játszott, a többiek az 1992-es koncert résztvevői.

  • 2006 SYMA-csarnok

Frenreisz Károly 60 éves jubileumi koncertjének Metro-blokkjában Zorán, Fogarasi János és Veszelinov András játszottak. Eredetileg Dusánt is meghívták, de ő egyéb elfoglaltság miatt nem tudott jelen lenni.

Diszkográfia[szerkesztés]

Nagylemezek[szerkesztés]

Kislemezek[szerkesztés]

  • Édes évek / Álmodozom a világról (1967, Qualiton, SP 355)
  • Egy fiú és egy lány / Bábel (Qualiton, SP 467)
  • Azért is az égben járok / Törött pohár (1968, Qualiton, SP 482)
  • Valami újat szeretnék / Nelly (1968, Qualiton, SP 483)
  • Fehér sziklák / Hétköznapi semmiség (1968, Qualiton, SP 514)
  • Dohányfüstös terem / Pár csepp méz (Qualiton, SP 550)
  • Ő meg én / Kamasz kislány (Qualiton, SP 570)
  • Citromízű banán / Felmásztam egy jó nagy fára (1970, Qualiton, SP 718)
  • Édes évek / Mária volt (1977, SPS 70275)
  • Ülök egy rózsaszínű kádban / Citromízű banán (1977, SPS 70247)

Jegyzet[szerkesztés]

  1. A képen balról jobbra: Schöck Ottó, Dusán Sztevanovity, Zorán, Brunner Győző, Frenreisz Károly, a „klasszikus” Metro-felállás. [1]

Bibliográfia[szerkesztés]

  • Szabó Edit: Zorán – Az elmúlt harminc év (Hunga-Print, 1993, Bp.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]