Mesangiospermae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Mesangiosperms szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Mesangiospermae
Primula hortensis
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: központi helyzetű zárvatermők, Mesangiospermae
Szinonimák
  • Core angiosperms
Csoportok
A központi zárvatermők közé tartozó Liriodendron tulipifera virága

A Mesangiospermae vagy központi helyzetű zárvatermők (core angiosperms) a zárvatermő növények rendszertani kládja, amit angol nyelvterületen „mesangiosperms”-nek is hívnak. A zárvatermők két fő csoportjának egyike (a másik az alapi helyzetű zárvatermők). A PhyloCode filogenetikus nevezéktan szerint kapta a nevét.[1] A központi helyzetű zárvatermők közé mintegy 350 000 faj tartozik.[2] A kládba tartozik a zárvatermők mintegy 99,95%-a, feltételezve, hogy a kívül eső fajok száma 175 körüli,[3] a közéjük tartozóké pedig 350 000.[2] Bár hasonló leírású klád már az APG II-rendszerben is létezik, ott nem kapott formális nevet.[4]

Törzsfa[szerkesztés]

A központi helyzetű zárvatermők melletti zárvatermő-csoportok az Amborellales, Nymphaeales és az Austrobaileyales. Együtt egy parafiletikus evolúciós fokozatot alkotnak, az alapi helyzetű zárvatermőkét. Az -ales végű rendek nevét itt a rendszertani szint figyelembe vétele nélkül használjuk, bár ezek a csoportok csak 1-1 rendet tartalmaznak.

A Mesangiospermae-t a következő kládokra szokás felosztani:

Kladogram: A központi zárvatermők helyzete a zárvatermőkön belül, az APG IV (2016) szerint[5]
zárvatermők

 Amborellales 




 Nymphaeales 




 Austrobaileyales 






 magnoliids 



 Chloranthales 





 monocots 




 Ceratophyllales 



 eudicots 









basal angiosperms
core angiosperms

Név[szerkesztés]

A Mesangiospermae csoport általában olyan rendszertani osztályozásokban szerepel, melyek a csoportokhoz nem rendelnek rendszertani rangot. A Mesangiospermae név a filogenetikus nevezéktan egy leszármazási ág-módosított, csomópont-alapú neve.[6] Definíciója szerint az a legnagyobb koronacsoport, ami tartalmazza a Platanus occidentalis-t, de nem tartalmazza az Amborella trichopoda, Nymphaea odorata és Austrobaileya scandens egyikét sem.[7] Néha a klád nevét úgy írják le, hogy /Mesangiospermae, bár ezt a PhyloCode nem teszi kötelezővé; a kezdő perjel arra utal, hogy a kifejezést filogenetikailag meghatározott értelemben használják.[1]

Leírása[szerkesztés]

A molekuláris filogenetikai kutatásokban a Mesangiospermae mindig erősen támogatott mint monofiletikus csoport.[8] Nem ismert olyan szünapomorfia (közös új jelleg), ami az összes kifejlett Mesangiospermae-ben megtalálható, de egyetlen alapi helyzetű zárvatermőben sem. Ennek ellenére a központi helyzetű zárvatermők már embrionális fejlődésük legkorábbi fázisaiban jól felismerhetőek.[3][9] A magkezdemények olyan, embriózsáknak is nevezett makrogametofitont tartalmaznak, melyek bipolárisak és 8 sejtmagjuk van. Az ellenlábas sejtek perzisztensek, az endospermium triploid.

Története[szerkesztés]

A legrégebbi ismert zárvatermő-maradványok a kréta időszak hauterivi korszakából származó, központi helyzetű zárvatermők fosszíliái.[10]

DNS-szekvenciák molekuláris óra-alapú összehasonlításai alapján a központi helyzetű zárvatermők megjelenése a kréta kor kezdetéhez közel, 140–150 Mya (millió évvel ezelőttre) tehető.[11] Ez kb. 25 millió évvel azután volt, hogy a zárvatermők megjelentek volna a jura közepén.[12]

Mindegy 135 millió évvel ezelőttre 5 csoportba terjedtek szét: ezek a Chloranthales, Magnoliids, az egyszikűek, Ceratophyllales és a valódi kétszikűek.[12] Ez a radiáció valószínűleg mintegy 4 millió évet vett igénybe.

Mivel az evolúciós radiáció időtartama (4 millió év) meglehetősen rövid az időbeli távolsághoz (mintegy 145 millió év) képest, ezért sokáig úgy tűnt, hogy a központi helyzetű zárvatermők csoportjai egyszerre jelentek meg. A Mesangiospermae a leszármazási fákban feloldatlan politómiaként jelentkeztek. 2007-ben két cikk foglalkozott az 5 csoport kapcsolatainak feloldásával kloroplasztisz-genomjaik nagy részének összehasonlításával.[12][13] A két cikk által meghatározott legvalószínűbb leszármazási fa megegyezett. Ebben a törzsfában az egyszikűek a [Ceratophyllales + eudicots] klád testvércsoportja. Ennek az eredménynek a támogatottsága azonban nem elég erős. A megközelítőleg torzítatlan topológiájú statisztikai próba azt mutatta, hogy az egyszikűek néhány más lehetséges elhelyezkedése is 5% fölötti valószínűséggel bír. A két tanulmány fő gyengesége a filogenetikai analízisben DNS-ükkel szereplő fajok alacsony száma volt – 45 az egyikben, 64 a másikban.[12] Ez elkerülhetetlen volt, mivel a teljes kloroplasztiszgenomok DNS-szekvenciáit csak viszonylag kevés növényfajnál határozták meg.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mesangiospermae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Philip D. Cantino, James A. Doyle, Sean W. Graham, Walter S. Judd, Richard G. Olmstead, Douglas E. Soltis, Pamela S. Soltis, and Michael J. Donoghue (2007). „Towards a phylogenetic nomenclature of Tracheophyta”. Taxon 56 (3), 822–846. o. DOI:10.2307/25065865.  
  2. ^ a b Alan J. Paton, Neil Brummitt, Rafaël Govaerts, Kehan Harman, Sally Hinchcliffe, Bob Allkin, & Eimear Nic Lughadha (2008). "Towards Target 1 of the Global Strategy for Plant Conservation: a working list of all known plant species - progress and prospects". Taxon 57(2):602-611.
  3. ^ a b Peter F. Stevens (2001 onwards). Angiosperm Phylogeny Website In: Missouri Botanical Garden Website. (see External links below).
  4. Angiosperm Phylogeny Group (2009), "An update of the Angiosperm Phylogeny Group classification for the orders and families of flowering plants: APG III", Botanical Journal of the Linnean Society 161 (2): 105–121, doi:10.1111/j.1095-8339.2009.00996.x, <http://www3.interscience.wiley.com/journal/122630309/abstract>. Hozzáférés ideje: 2010-12-10
  5. APG IV 2016.
  6. „A node-based definition that incorporates wording from branch-based definitions to include all extant organisms as internal specifiers without explicitly naming them. ”
  7. Philip D. Cantino, James A. Doyle, Sean W. Graham, Walter S. Judd, Richard G. Olmstead, Douglas E. Soltis, Pamela S. Soltis, and Michael J. Donoghue. 2007. Electronic Supplement: pages E1-E44. To: Cantino et alii. 2007. "Towards a phylogenetic nomenclature of Tracheophyta". Taxon 56(3):822-846. (lásd a További információk szakaszt).
  8. Douglas E. Soltis, Pamela S. Soltis, Peter K. Endress, and Mark W. Chase (2005). Phylogeny and Evolution of the Angiosperms. Sinauer: Sunderland, MA
  9. William E. Friedman and Kirsten C. Ryerson (2009). "Reconstructing the ancestral female gametophyte of angiosperms: Insights from Amborella and other ancient lineages of flowering plants". American Journal of Botany 96(1):129-143. doi:10.3732/ajb.0800311
  10. Else Marie Friis, K. Raunsgaard Pedersen, and Peter R. Crane (2006). "Cretaceous angiosperm flowers: Innovation and evolution in plant reproduction". Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology232(2-4):251-293. doi:10.1016/j.palaeo.2005.07.006
  11. T. Jonathan Davies, Timothy G. Barraclough, Mark W. Chase, Pamela S. Soltis, Douglas E. Soltis, and Vincent Savolainen (2004). "Darwin's abominable mystery: Insights from a supertree of the angiosperms". Proceedings of the National Academy of Sciences 101(7):1904-1909.
  12. ^ a b c d Michael J. Moore, Charles D. Bell, Pamela S. Soltis, and Douglas E. Soltis (2007). "Using plastid genome-scale data to resolve enigmatic relationships among basal angiosperms". Proceedings of the National Academy of Sciences 104(49):19363-19368. doi:10.1073/pnas.0708072104
  13. Robert K. Jansen, Zhengqiu Cai, Linda A. Raubeson, Henry Daniell, Claude W. dePamphilis, James Leebens-Mack, Kai F. Müller, Mary Guisinger-Bellian, Rosemarie C. Haberle, Anne K. Hansen, Timothy W. Chumley, Seung-Bum Lee, Rhiannon Peery, Joel R. McNeal, Jennifer V. Kuehl, and Jeffrey L. Boore (2007). "Analysis of 81 genes from 64 plastid genomes resolves relationships in angiosperms and identifies genome-scale evolutionary patterns" Proceedings of the National Academy of Sciences 104(49):19369-19374 doi:10.1073/pnas.0709121104

További információk[szerkesztés]