Merops superciliosus

Merops superciliosus
	Sikeres vadászat
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Coraciimorphae;
Csoport:	Eucavitaves;
Csoport:	Cavitaves;
Rend:	Szalakótaalakúak (Coraciiformes);
Család:	Gyurgyalagfélék (Meropidae);
Nem:	Merops;
Faj:	M. superciliosus;
Tudományos név
	Merops superciliosus; Linnaeus, 1766
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Merops superciliosus témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Merops superciliosus témájú médiaállományokat és Merops superciliosus témájú kategóriát.

A Merops superciliosus a madarak (Aves) osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban.^[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Afrikában Angola, Botswana, Burundi, a Comore-szigetek, Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Kenya, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Madagaszkár, Malawi, Mayotte, Mozambik, Namíbia, Ruanda, Szomália, Dél-Szudán, Szudán, Tanzánia, Uganda, Zambia és Zimbabwe területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, száraz erdők, szavannák és cserjések, édesvizű mocsarak és tengerpartok, valamint ültetvények, szántóföldek, vidéki kertek és városi régiók. Vonuló faj.^[4]

Alfajai[szerkesztés]

Merops superciliosus alternans - a nyugati alfaj
Merops superciliosus superciliosus - a keleti, déli és szigeteki alfaj^[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 23-26 centiméter, a farktollai további 7 centiméter. A hím és tojó között nincs nemi kétalakúság. A felnőtt tollazata bronzos-zöld színű. Olívazöld fejtetővel és sárgás-fehér homlokkal, szem fölötti réssel, pofával és torokkal. A faroktő környéke és farktollak kékek. Az evezőtollai feketék.^[6]

Életmódja[szerkesztés]

Kelet-Afrikában és Madagaszkáron a nyílt füves puszták lakója, míg Angolában a partokon is megtalálható.^[7]

Csak kis mértékben vonuló madár. A költést főleg a területeinek a délebbi részén végzi, míg a száraz évszakban északabbra vonul.

Szaporodása[szerkesztés]

A költési időszaka az esős évszak elején kezdődik. Fészkét üregekbe készíti. A fészekalj általában 4 tojásból áll. A fiókák december elején kelnek ki.^[8] Más gyurgyalagoktól eltérően, e madárfaj fiókáit kizárólag a szüleik etetik. A kis madár, körülbelül 19 naposan válik röpképesé.^[9]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. május 31.)
↑ Fry, H.: Olive Bee-eater (Merops superciliosus). Handbook of the Birds of the World Alive. Lynx Edicions, Barcelona, 2016. (Hozzáférés: 2016. október 16.)
↑ Kingfishers, Bee-eaters and Rollers. Bloomsbury Publishing, 273. o. (2010). ISBN 978-1-4081-3525-9
↑ Range map. IUCN. (Hozzáférés: 2016. október 16.)
↑ Madagascar Bee-eater, Olive Bee-eater. Biodiversity Explorer. Iziko. [2012. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 16.)
↑ Langen, Tom A. (2000). „Prolonged offspring dependence and cooperative breeding in birds”. Behavioral Ecology 11 (4), 367–377. o. DOI:10.1093/beheco/11.4.367.

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
Idre.hu - magyar neve

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Olive bee-eater című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

Képek az interneten a fajról
Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
Olive bee-eater - Species text in The Atlas of Southern African Birds.
Systema Naturae ed. 12: 183.
Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. június 3.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. június 3.)

[E-3] Avibase. (Hozzáférés: 2020. június 3.)

[C-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. május 31.)

[HBWA-5] Fry, H.: Olive Bee-eater (Merops superciliosus). Handbook of the Birds of the World Alive. Lynx Edicions, Barcelona, 2016. (Hozzáférés: 2016. október 16.)

[Fry-6] Kingfishers, Bee-eaters and Rollers. Bloomsbury Publishing, 273. o. (2010). ISBN 978-1-4081-3525-9

[7] Range map. IUCN. (Hozzáférés: 2016. október 16.)

[8] Madagascar Bee-eater, Olive Bee-eater. Biodiversity Explorer. Iziko. [2012. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 16.)

[9] Langen, Tom A. (2000). „Prolonged offspring dependence and cooperative breeding in birds”. Behavioral Ecology 11 (4), 367–377. o. DOI:10.1093/beheco/11.4.367.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]