Mercè Rodoreda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mercè Rodoreda
Rodoreda.jpg
Élete
Születési név Mercè Rodoreda i Gurguí
Született 1908. október 10.
Barcelona, Spanyolország
Elhunyt 1983. április 13. (74 évesen)
Girona, Spanyolország
Sírhely Cementiri de Romanyà de la Selva
Nemzetiség katalán
Szülei Montserrat Gurguí i Guàrdia
Andreu Rodoreda i Sallent
Házastársa Joan Gurguí (1928. október 10. – 1937, Mare de Déu de la Bonanova)
Gyermekei Jordi Gurguí i Rodoreda
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, elbeszélés, novella
Fontosabb művei A Diamant tér, Törött tükör
Kitüntetései
  • Premi d'Honor de les Lletres Catalanes (1980)
  • Gold Letter (Mirall trencat, 1976)
  • Serra d'Or Critics Award (El carrer de les Camèlies, 1967)
  • Joan Crexells award (Aloma, 1937)
  • Mestre en Gai Saber (1949)
  • Flor Natural (1947)
  • Flor Natural (1948)
  • Premi Joan Santamaria (1956)
  • Mercè Rodoreda Award (Vint-i-dos contes, 1957)
  • Premi Sant Jordi de novel·la (El carrer de les Camèlies, 1965)
  • City of Barcelona Award (Viatges i flors, 1980)
  • Serra d'Or Critics Award (War so much war, 1982)
  • Serra d'Or Critics Award (Viatges i flors, 1981)
  • Serra d'Or Critics Award (La meva Cristina i altres contes, 1968)
  • Serra d'Or Critics Award (Death in Spring, 1987)
  • Premi de la Crítica de narrativa catalana (Viatges i flors, 1981)
  • Ramon Llull Novel Award (El carrer de les Camèlies, 1969)
Irodalmi díjai Katalán Irodalmi Becsület Díj, Kritikusok Díja
Hatottak rá Virginia Woolf, Thomas Mann, Marcel Proust
Mercè Rodoreda aláírása
Mercè Rodoreda aláírása
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mercè Rodoreda témájú médiaállományokat.

Mercè Rodoreda y Gurguí (Barcelona, 1908. október 10.Girona, 1983. április 13.) a kortárs katalán próza nemzetközileg is legismertebb alakja, akinek műveit huszonhét nyelvre lefordították. Ő a szerzője a valaha legelismertebb katalán regénynek, A Diamant térnek (La plaça del diamant, 1962).

Élete[szerkesztés]

Barcelonában született 1908-ban Andreu Rodoreda és Montserrat Gurguí gyermekeként. 1928-ban nagybátyja, Joan Gurguí vette feleségül, aki 14 évvel idősebb volt nála. 1929-ben született meg egyetlen gyermeke, Jordi. Boldogtalan házassága volt.

Rodoreda fiatalon kezdett el írni, első elbeszéléseit folyóiratok közölték. Ezután négy regény következett, amelyeket azonban később ő maga „egy tapasztalatlan író” alkotásainak bélyegzett, és megtagadott. Aloma című művét, amiért később Crexells Díjat kapott, többször átdolgozta, mert folyton elégedetlen volt vele. A spanyol polgárháború kitörésekor Franciaországba emigrált, majd Genfben telepedett le, és a UNESCO-nak fordított.

Második írói korszaka egy elbeszéléskötettel (Vinti-dos contes, Huszonkét elbeszélés, 1958) kezdődik, melynek novellái elsősorban a menthetetlenül kudarcba fulladó férfi-női kapcsolatokról szólnak. 1960-ban jelent meg leghíresebb regénye, a La plaça del diamant (A Diamant tér), amelyet a kritikusok a polgárháborút követő legjobb katalán regényének tartanak, 1982-ben film készült belőle, magyarul is megjelent. Szintén a genfi években született a La meva Cristina i altres contes (Az én Cristinám és más elbeszélések, 1967) című novelláskötet.

1972-ben visszatért hazájába, és vidéken, Girona közelében, Romanyà de la Selvában telepedett le, itt élt haláláig, itt alkotta utolsó műveit, a Mirall trencat (Törött tükör, 1974) című regényt, a Viatges i flors (Utazások és virágok, 1980) című novelláskötetet, és utolsó befejezett regényét, Quanta, quanta guerra… (Mennyi sok háború…, 1980) címmel.

Legutolsó művét, a La mort i la primavera (A halál és a tavasz, 1985) már nem tudta befejezni. 1980-ban a Kritikusok Díjával és a Katalán Irodalmi Becsület Díjjal tüntették ki.

Stílusát, költői, szimbólumokkal teli, személyes hangvételű prózanyelvét, amely jelentős hatással volt a későbbi katalán írónemzedékre is, többször hasonlították Virginia Woolféhoz, akit ő maga is nagyra tartott.

Művei (válogatás)[szerkesztés]

  • 1938 Aloma
  • 1958 Vinti-dos contes (Huszonkét elbeszélés)
  • 1962 La plaça del diamant (A Diamant tér)
  • 1966 El carrer de les camèlies
  • 1967 Jardí vora el mar
  • 1974 Mirall Trencat (Törött tükör)
  • 1978 Semblava de seda i altres contes
  • 1980 Quanta, quanta guerra... (Mennyi sok háború...)
  • 1985 (befejezetlen) La mort i la primavera (A halál és a tavasz)

Magyarul[szerkesztés]

  • A Diamant tér. Regény; ford. Tomcsányi Judit; Európa, Bp., 1978
  • Törött tükör; ford. Tomcsányi Zsuzsanna; L'Harmattan–Könyvpont, Bp., 2014 (Katalán könyvtár)

Emlékezete[szerkesztés]

1998-ban irodalmi díjat alapítottak a nevén, amit az év legjobbjainak ítélt novellákért, elbeszélésekért nyújtanak át.

Források[szerkesztés]