Menin Gate-emlékhely
| Menin Gate-emlékhely | |
| Menin Gate Memorial | |
 | |
| Közigazgatási adatok | |
| Ország | Belgium |
| Település | Ypres |
| Szobrász | William Reid Dick |
| Készítés ideje | 1927 |
| Felhasznált anyagok |
|
| Elhelyezkedése | |
 Menin Gate-emlékhely
Pozíció Belgium térképén
| |
 é. sz. 50° 51′ 08″, k. h. 2° 53′ 30″Koordináták: é. sz. 50° 51′ 08″, k. h. 2° 53′ 30″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Menin Gate-emlékhely témájú médiaállományokat. | |
A Menin Gate-emlékhely azoknak az első világháborús nemzetközösségi katonáknak állít emléket a belgiumi Ypres keleti oldalán, akik hősi halált haltak a városért és a környéken folyó harcokban, és ma ismeretlen helyen nyugszanak.
Története[szerkesztés]
A Menin Gate (Menin kapu) a belgiumi csatákban elesett és azóta ismeretlen helyen nyugvó nemzetközösségi katonák előtt tisztelgő négy emlékhely egyike, az ypres-i kiszögellésben hősi halált haltak előtt tiszteleg. A kiszögellés 1914 október-novemberében, az első ypres-i csata idején alakult ki, amikor brit csapatok még a tél beállta előtt biztosították Ypres-t, és a németeket visszaszorították a Passchendaele-hegyhátig. A második ypres-i csata 1915 áprilisában kezdődött, amikor a németek először vetettek be mérges gázt a várostól északra védekező antant-egységek ellen. A szövetséges erők hátrébb vonultak, és új állásokat vettek fel. A harmadik ypres-i csata 1917 júniusában indult, amikor a britek támadást indítottak a déli francia vonal tehermentesítésére. Az akció novemberben, Passchendaele elfoglalásával zárult.[1]
A háború után azért választották a Menin Gate területét emlékhelynek, mert a város keleti kijáratán (Porte de Menin) több százezer katona vonult át rajta a csatatérre. 1914-ben nem állt ott épület vagy hivatalos városkapu, csak egy átkelő volt a vizesárok felett az óváros erődítményeiből.[2] Az emlékműre 54 896 ausztrál, kanadai, indiai, dél-afrikai és brit katona nevét vésték fel. A britek közül, néhány kivétellel, azok szerepelnek, akik 1917. augusztus 16. előtt haltak hősi halált. A később elhunyt britek, valamint az új-zélandiak nevét a Tyne Cot katonai temetőben örökítették meg. Az 1917. augusztus 16. előtt elesett és jeltelen sírban pihenő új-zélandi katonák neve a Buttes-temetőben és a Messines-hegyhát temetőben olvasható.[1] Az emlékművet Sir Reginald Blomfield tervezte, a szobrokat Sir William Reid-Dick készítette. A kaput Herbert Pulmer tábornagy leplezte le 1927. július 24-én.[1]
Az emlékművön megnevezett hősi halottak közül Charles Fitzclarence dandártábornok a legmagasabb rangú. A főtiszt elévülhetetlen szerepet játszott Gheluvelt falu visszafoglalásában 1914. október 31-én. November 12-én halt meg egy tanya közelében, amelyet később Fitzclarence Farmként tüntettek fel a brit lövészárok-térképeken. Fitzclarence korábban harcolt a búr háborúkban, hősies helyetállásáért Viktória Keresztet kapott.[2]
Az utolsó őrség[szerkesztés]
A kapu előtt haladó forgalmat minden este 20 órakor megállítják, amíg a Last Post Association kürtöse be nem fejezi az elesetteket búcsúztató Last Post (Az utolsó őrség) dallamait. A szokást 1928-ban vezették be. A Last Post Associationt a város lakosai alapították.[3][4]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Last Post: Last Post. Tourism Ieper. Hozzáférés ideje: 2021. november 29.
- ↑ Last Post 2: The salute to the fallen. Last Post Association. Hozzáférés ideje: 2021. november 29.
- ↑ CWGF: Ypres (Menin Gate) Memorial. Commonwealth War Graves Foundation. Hozzáférés ideje: 2021. november 29.
- ↑ TGW: The Menin Gate Memorial, Ypres, Belgium. The Great War. Hozzáférés ideje: 2021. november 29.