Memo Morales
| Memo Morales | |
 | |
| Született | Guillermo Enrique Morales Portillo 1937. április 6.[1] Maracaibo |
| Elhunyt | 2017. január 1. (79 évesen)[2] Caracas |
| Álneve | Memo Morales |
| Állampolgársága | venezuelai |
| Foglalkozása | énekes |
| Halál oka | szívinfarktus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Memo Morales témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Memo Morales, Guillermo Enrique Morales Portillo (Maracaibo, 1937. április 6. – Caracas, 2017. január 1.) venezuelai énekes.
Élete[szerkesztés]
Morales zenészcsaládba született, így már gyermekként rádiós énekversenyeken vett részt. 1945-ben Caracasban részt vett a "Proarte infantil" versenyen, ahol a "Princesita rubia" előadásával első díjat nyert.[3]
1953-ban kezdte zenei pályafutását, mint a Garrido y sus Solistas zenekar énekese. 1954-ben költözött Caracasba és ekkor kezdett Juanito Artetával és zenekarával dolgozni. 1958-ban Carlos Torres zenekarának az énekese lett. 1959-60-ban a Larraín zenekar, 1961 és 1964 között a Pedroza y sus Caciques és a Hermanos Salani zenekarok tagja volt. 1964-ben csatlakozott a Billo's Caracas Boys zenekarhoz[4] akikkel olyan neves előadókkal dolgozott együtt mint Cheo García (El Guarachero de América) és José Luis Rodríguez (El Puma). Többek között a "Ni Se Compra, Ni Se Vende" és a "Viva España" dalokkal népszerűsítették a pasodoble-t. További slágerei voltak ebben az időszakban a "Se Necesitan Dos", a "Rumores", a "Parece Mentira", az "El Tunante", a "Dámele Betún", a "Juanita Bonita", a "Qué Tienes Tú", az "Eva", és a "La Rubia y la Trigueña".
1976-ban sikeres koncertsorozatot tartott az Egyesült Államokban. Fellépett New Yorkban, Los Angelesben, San Franciscóban és Miamiban. 1981-ben Luisín Landaezzel megalakította a La Nuestra együttest. Később ismét csatlakozott hozzájuk Cheo García és 1984-től La Gran Orquesta de Cheo y Memo néven zenéltek. García 1994-ben bekövetkezett halála után a zenekar feloszlott.
2016. december 31-én szilveszterekor a caracasi katonai kórházban adott koncertet majd éjfél után a Hermandad Gallegában újévi koncert közben szívrohamot kapott és kórházba szállítás közben elhunyt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)
- ↑ Falleció Memo Morales durante un concierto de fin de año
- ↑ Memo Morales, una voz que trasciende generaciones. globovision.com , 2015. március 6. [2017. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 27.)
- ↑ Memo Morales y Estelita del Llano rendirán homenaje a Billo Frómeta. Contrapunto.com , 2015. november 9. [2018. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 27.)
