Meisenheimer-komplex
A szerves kémiában a Meisenheimer-komplex vagy Jackson–Meisenheimer-komplex elektronszívó csoportot tartalmazó aromás szénhidrogén és nukleofil addíciós reakciója során keletkező adduktum. Az aromás nukleofil szubsztitúció reaktív köztitermékei, de stabil és izolálható Meisenheimer sók is ismertek.[1][2][3]
Felfedezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az ilyen típusú komplexek kezdeti megfigyelései a 19. század vége felé történtek. 1886-ban Janovski intenzív ibolyaszínt figyelt meg, amikor meta-dinitrobenzolt alkoholos lúgoldattal kevert össze. 1895-ben Lobry de Bruyn vizsgált egy vörös színű anyagot, amely trinitrobenzol és kálium-hidroxid metanolban végzett reakciójában keletkezett. 1900-ban Jackson és Gazzolo trinitroanizolt és nátrium-metoxidot reagáltatott, és a termékre kinoidális szerkezetet javasolt.
1902-ben Jakob Meisenheimer[4] megfigyelte, hogy a reakciótermék megsavanyításával visszanyerte a kiindulási anyagot.
A három elektronszívó csoport esetén a kinoidális modell szerint a komplex negatív töltése az egyik nitrocsoporton lokalizálódik. Kevésbé elektronszegény aromás rendszer esetén a töltés az egész gyűrűn oszlik el (az 1. ábrán a jobb oldali szerkezet).
Egy vizsgálatban[5] egy Meisenheimer-arént (4,6-dinitrobenzofuroxánt) reagáltattak egy erősen elektronküldő arénnel (1,3,5-trisz(N-pirrolidinil)benzol), melynek során ikerionos Meisenheimer–Wheland-komplex keletkezett. A σ-komplex (Wheland-komplex) ellentétes töltésű, az aromás elektrofil szubsztitúció reaktív köztiterméke.
A komplex szerkezetét NMR-spektroszkópiával igazolták.
Janovski-reakció
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Janovski-reakció 1,3-dinitrobenzol és enolizálható keton Meisenheimer-adduktumot eredményező reakciója. Felhasználható m-dinitrovegyületek kimutatására.[6]
Zimmermann-reakció
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Zimmermann-reakcióban a Janovski-adduktumot bázisfelesleggel erősen színes enoláttá oxidálják, majd ezt követően a dinitro vegyületet nitroaminná redukálják.[7] Ez a reakció az alapja a ketoszteroidok kimutatásának (Zimmermann-reakció).[8]
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ G. A. Artamkina, M. P. Egorov, I. P. Beletskaya (1982). "Some aspects of anionic σ-complexes". Chem. Rev. 82 (4): 427–459. doi:10.1021/cr00050a004.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Francois Terrier (1982). "Rate and equilibrium studies in Jackson-Meisenheimer complexes". Chem. Rev. 82 (2): 77–152. doi:10.1021/cr00048a001.
- ↑ "Meisenheimer complex". A kémiai terminológia kompendiuma – Arany könyv (internetes kiadás). International Union of Pure and Applied Chemistry.
{{cite book}}: External link in|chapterurl=|chapterurl=ignored (|chapter-url=suggested) (súgó) - ↑ Jakob Meisenheimer (1902). "Ueber Reactionen aromatischer Nitrokörper". Justus Liebigs Annalen der Chemie. 323 (2): 205–246. doi:10.1002/jlac.19023230205.
- ↑ Carla Boga, Erminia Del Vecchio, Luciano Forlani, Andrea Mazzanti, Paolo E. Todesco (2005). "Evidence for Carbon–Carbon Meisenheimer–Wheland Complexes between Superelectrophilic and Supernucleophilic Carbon Reagents". Angewandte Chemie. 117 (21): 3349–3353. doi:10.1002/ange.200500238.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Römpp vegyészeti lexikon: Második kötet F–K. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 650–651. o. ISBN 963 10 3813 0.
- ↑ Rolf Gleiter, Karl Heinz Pfeifer, Guenter Szeimies, Johannes Belzner, and Klaus Lehne (1990). "Electronic structure of [n.1.1]propellanes. PE (photoelectron) spectroscopic investigations". J. Org. Chem. 55 (2): 633–636. doi:10.1021/jo00289a044.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Römpp vegyészeti lexikon: Negyedik kötet Q–Zs. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1984. 1028. o. ISBN 963 10 4749 0.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Meisenheimer complex című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.