Meir ben Báruk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Meir ben Báruk
Életrajzi adatok
Született 1215/1220 körül
Worms
Elhunyt 1293. május 2.
(kb. 70–80 évesen)
Wasserburg am Inn
Nemzetiség zsidó
Pályafutása
Szakterület teológia
Jelentős munkái • Tószafót
• Misna-kommentár
• Responzumok
• Vallásos költemények
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Meir ben Báruk témájú médiaállományokat.

Meir ben Báruk (héberül: מאיר בן ברוך מרוטנבורג), vagy Rothenburgi Meir (Worms, 1215/1220 körül – Wasserburg am Inn, 1293. május 2.) középkori zsidó hittudós, aki a Német-római Birodalom területén működött.

Valószínűleg Worms városában látta meg a napvilágot. Mestere Sámuel Falaise volt. Tanulmányai elvégzése után ő maga is tanítani kezdett több német városban, így Rothenburgban, Konstanzban, Wormsban, és Mainzban. Később el akarta hagyni a Császárság területét, azonban egy lombardiai városban felismerte őt egy zsidó hitehagyott, és elárulta I. Rudolf német királynak. Rudolf 1286-ban fogságba vetette Meirt, hogy szabadon engedése ürügyén megsarcolhassa a zsidó hitközségeket. A hittudós azonban maga tiltakozott kiváltása ellen, hogy az eset nehogy később ürügyül szolgáljon hasonló tettekre. Meir a börtönben hunyt el 1293-ban, és csak 1307-ben helyezték rendes körülmények közt nyugalomra testét, amikor Süsskind Wimpfen drága pénzen mégis csak megvásárolta az engedélyt.

Meirt a zsidó irodalom történetében „Máór” ('a Világító') névvel tartják számon (ez egyben szójáték is a nevével), mert bámulatosan termékeny életművével, és az európai zsidóság egészre ható tekintélyével mintegy beragyogta korát. Tószafótja kiterjed a 12 traktátusra, néhányhoz külön novellákat is írt. Kommentárt írt a Misna Tohorót című részéhez, és a Talmudnak két széderjéhez. Összefoglalásokat készített a halácha egyes tárgyköreiről, így például a benedikciókról, a gyásztörvényekről, a templomi szokásokról, a házassági törvényekről, a maszóráról stb. Responzumai is fennmaradtak, amelyek tartalmazzák a régi zsidó hittudósok fejtegetéseit is, és jellemzőjük a szabatos nyelv, illetve a világos előadás, valamint a német zsidó tudósokra kevéssé jellemző helyes, tiszta stílus. Meir vallásos költeményei ugyancsak jelentősek, ezek egyike – az 1242. évi talmudégetésre írt elégia – később a zsidó liturgia részévé vált. Több tanítványa (Meir Hakónén, Simsón ben Cádók) később maga is jelentős hittudós lett. Simsón készítette el Széfer Tasbéc címen Meir műveinek kompediumát.

Rothenburgi Meir sírja Wormsban

Magyar nyelvű fordítások[szerkesztés]

Meir teljes életműve mindezideig nem rendelkezik magyar nyelvű fordítással. Műveiből szemelvények jelentek meg:

  • Frisch Ármin: Szemelvények a Biblia utáni zsidó irodalomból, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1906 (reprint kiadás: Auktor Könyvkiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-7780-24-6, 413 p), 280–281. oldal
  • Scheiber Sándor: A feliratoktól a felvilágosodásig – Kétezer év zsidó irodalma (Zsidó irodalomtörténeti olvasmányok), Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1997, ISBN 963 85697 4 3, 219–221. o.

Forrás[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]