Megyei város (tanácsrendszer)

A megyei város a magyar tanácsrendszerben 1971 és 1990 között létező kiemelt városi jogállás volt. A kategóriát az 1971. évi I. törvény, a harmadik tanácstörvény hozta létre az 1954 és 1971 között működő megyei jogú városi jogállás megszüntetésével. A megyei városi jogállás a legnagyobb és térségi jelentőségű vidéki városok tanácsi rendszerben betöltött sajátos helyzetét fejezte ki.

A jogállást 1971-ben öt város kapta meg: Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs és Szeged. A korábbi négy megyei jogú város — Debrecen, Miskolc, Pécs és Szeged — mellett Győr újonnan került a kiemelt tanácsi városok közé. 1989-ben Kecskemét, Nyíregyháza és Székesfehérvár is megyei várossá vált, így a tanácsrendszer megszűnésekor nyolc megyei város volt Magyarországon.

A tanácsrendszeri megyei város nem azonos sem az 1930 és 1950 közötti polgári kori megyei várossal, sem az 1990 után létrejött megyei jogú várossal. A megyei város 1971 és 1990 között a szocialista államszervezet helyi-területi igazgatási rendszerébe illeszkedő tanácsi kategória volt. A mai megyei jogú város ezzel szemben a helyi önkormányzati rendszerben működő települési önkormányzat sajátos jogállása.

Előzményei

A magyar közigazgatásban a nagyobb városok kiemelt jogállása több korszakban is megjelent, de eltérő tartalommal. A polgári korban a városok között megkülönböztették a vármegyékkel azonos szintű törvényhatósági jogú városokat és a vármegyei szervezetbe tartozó városokat. Az 1929. évi XXX. törvénycikk alapján az addigi rendezett tanácsú városok elnevezése 1930-tól megyei városra változott. Ez az elnevezés arra utalt, hogy e városok — a törvényhatósági jogú városokkal szemben — valamely vármegyéhez tartoztak.

A tanácsrendszer 1950-es bevezetése megszüntette a korábbi polgári kori települési és törvényhatósági kategóriákat. Az 1950. évi I. törvény alapján a helyi tanácsok a demokratikus centralizmus elve szerint egymás alá és fölé rendelt állami szervekként működtek. A korábbi önkormányzati jellegű városi jogállások helyét a tanácsi szervezet városi, járási, megyei és fővárosi szintjei vették át.

Az 1954. évi X. törvény, a második tanácstörvény már külön kategóriaként ismerte a megyei jogú várost. E jogállású városok a megyékkel azonos szinten álltak, nem tartoztak a megyei tanács alá, és tanácsaik a saját területükön a megyei tanácsokhoz hasonló jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeztek. A megyei jogú városok köre 1954 és 1971 között nem változott: Debrecen, Miskolc, Pécs és Szeged tartozott ide.

A harmadik tanácstörvény e korábbi megyei jogú városi jogállást megszüntette, és helyette a megyei városi kategóriát alakította ki. A változás lényege az volt, hogy a kiemelt vidéki nagyvárosok továbbra is különleges helyzetben maradtak, de már nem a megyéktől teljesen elkülönült területi egységként, hanem a megyei tanácsi rendszerbe illeszkedve.

Jogi alapjai

Az 1971. évi I. törvény szerint tanács működött a községben, a városban, a fővárosi kerületben, a fővárosban és a megyében. A városi tanácsok között a törvény külön nevesítette a megyei városi tanácsot. A megyei várossá nyilvánításról a Népköztársaság Elnöki Tanácsa dönthetett.

A törvény nem határozott meg részletes, számszerű vagy intézményi feltételeket arra, hogy mely város válhat megyei várossá. A kategória kialakítása a korszak településhálózat-fejlesztési és igazgatásszervezési politikájához kapcsolódott. A szakirodalom szerint a megyei városi jogállás létrehozása összefüggött az 1971-ben elfogadott Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepcióval, amely az ország legfontosabb vidéki regionális központjai közé sorolta az ekkor megyei várossá tett településeket.

A megyei város tanácsa a tanácsrendszer általános szabályai szerint működött. Testületi szervként tanácsüléseket tartott, végrehajtó bizottságot választott, szakigazgatási szerveken keresztül államigazgatási és hatósági feladatokat látott el, valamint részt vett a településfejlesztési, intézményfenntartási, közszolgáltatási, gazdasági és kulturális feladatok szervezésében.

A harmadik tanácstörvény a tanácsokat „népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervekként” határozta meg, de ez nem jelentette a mai értelemben vett helyi önkormányzati autonómiát. A tanácsok az egységes államszervezet helyi szervei voltak, működésüket a központi állami irányítás, a felettes tanácsi szervek és a pártállami politikai vezetés keretei határozták meg.

A megyei várossá nyilvánítások

A megyei városi jogállás 1971. április 25-én, az 1971. évi I. törvény hatálybalépésével jött létre. Ekkor öt város vált megyei várossá: Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs és Szeged. Közülük Debrecen, Miskolc, Pécs és Szeged 1954 és 1971 között megyei jogú városként működött, Győr viszont újonnan kapott kiemelt tanácsi városi jogállást.

Város	Megye	A megyei városi jogállás kezdete	Megjegyzés
Debrecen	Hajdú-Bihar megye	1971. április 25.	1954 és 1971 között megyei jogú város volt.
Győr	Győr-Sopron megye	1971. április 25.	1971-ben újonnan került a kiemelt tanácsi városok közé.
Miskolc	Borsod-Abaúj-Zemplén megye	1971. április 25.	1954 és 1971 között megyei jogú város volt.
Pécs	Baranya megye	1971. április 25.	1954 és 1971 között megyei jogú város volt.
Szeged	Csongrád megye	1971. április 25.	1954 és 1971 között megyei jogú város volt.
Kecskemét	Bács-Kiskun megye	1989. április 1.	Az Elnöki Tanács 15/1989. (II. 5.) NET számú határozata alapján.
Nyíregyháza	Szabolcs-Szatmár megye	1989. április 1.	Az Elnöki Tanács 15/1989. (II. 5.) NET számú határozata alapján.
Székesfehérvár	Fejér megye	1989. április 1.	Az Elnöki Tanács 15/1989. (II. 5.) NET számú határozata alapján.

Az 1971-ben kijelölt öt város mindegyike százezer főnél népesebb volt, és társadalmi, gazdasági, politikai, igazgatási, oktatási vagy kulturális szerepköre túlnyúlt saját megyéje határain. A szakirodalom e városokat a korszak regionális vagy részleges regionális központjaiként írja le.

Az 1989-es bővítés során Kecskemét, Nyíregyháza és Székesfehérvár kapott megyei városi címet. E három város népessége ekkorra elérte a százezres nagyságrendet, és jelentős megyei, illetve térségi központi funkciókat látott el. A bővítés közvetlen jogalapja az Elnöki Tanács 15/1989. (II. 5.) NET számú határozata volt.

Jogállása a tanácsrendszerben

A megyei város sajátossága az volt, hogy a városi tanácsok általános szabályaihoz képest szélesebb feladat- és hatásköri keretben működött. A megyei városi tanács a település nagyvárosi és térségi központi szerepéből következően több olyan közszolgáltatási, igazgatási és intézményfenntartási feladatot látott el, amely más városokban nem vagy kisebb súllyal jelentkezett.

A megyei város az 1954 és 1971 közötti megyei jogú várossal ellentétben nem alkotott a megyétől elkülönült, azzal egyenrangú területi egységet. A megyei város a megye területéhez tartozott, és a megyei tanácsi rendszerbe illeszkedett. Ugyanakkor a megyei városok helyzete a többi városénál erősebb volt: fejlesztési és gazdálkodási szempontból kiemelten kezelték őket, továbbá hatósági ügyeik jelentős részét saját tanácsi szerveik intézték el.

A megyei városi tanács a tanácsrendszer általános gazdálkodási szabályai szerint anyagi eszközeivel önállóan gazdálkodott. A tanács középtávú és éves tervet, valamint költségvetést határozott meg, irányította ezek végrehajtását, döntött pénzeszközei felhasználásáról, és rendelkezett a kezelésébe adott állami tulajdonnal.

A megyei városi jogállás tehát nem helyi autonómiát jelentett a mai önkormányzati jog értelmében. A megyei városi tanács a tanácsrendszerben működő állami szerv volt, amelynek döntési mozgásterét jogszabályok, felettes szervek, tervgazdasági keretek, költségvetési kötöttségek és politikai irányítás határozták meg.

Szervezete és feladatai

A megyei városi tanács szervezete a tanácsrendszer általános szerkezetét követte. Fő szervei a tanácstestület, a végrehajtó bizottság, a bizottságok és a szakigazgatási szervek voltak. A tanácstestület hozta a fontosabb döntéseket, a végrehajtó bizottság pedig a tanács ülései között általános végrehajtó és szervező szerepet töltött be.

A megyei városi tanács feladatköre a város népességéhez, intézményrendszeréhez és térségi szerepéhez igazodott. A tanács gondoskodott a település fejlesztéséről, a lakosság szükségleteinek kielégítéséről, különösen a művelődésügyi, egészségügyi, szociális, lakás-, kommunális, kereskedelmi és egyéb szolgáltatási feladatokról. Részt vett vállalatok és intézmények létrehozásában, a településrendezési feladatokban, valamint a helyi és térségi ellátó funkciók megszervezésében.

A megyei városokban működő tanácsi intézményrendszer a városokon túlmutató feladatokat is ellátott. A nagyvárosi kórházak, középfokú oktatási intézmények, kulturális intézmények, közlekedési, kommunális és ellátó szervezetek gyakran nemcsak a város lakosságát, hanem a környező települések, sőt esetenként több megye lakosságát is szolgálták.

A tanácsi szakigazgatási szervek hatósági feladatokat is elláttak. Ezekben az ügyekben a megyei városi szervezet egyik sajátossága az volt, hogy a legtöbb ügy két fokon is a megyei város tanácsi szervezetén belül maradt: első fokon a megyei városi kerületi hivatal vagy később a megyei városi hivatal, másodfokon pedig a megyei városi tanács végrehajtó bizottságának megfelelő szakigazgatási szerve járt el.

Kerületi beosztás és megyei városi hivatalok

Az 1971 előtti megyei jogú városok belső kerületi tagolása a megyei városi jogállás létrejötte után részben tovább élt. Debrecen, Miskolc, Pécs és Szeged 1983-ig továbbra is három-három városi kerülettel rendelkezett. Az 1971-es átszervezéssel azonban a korábbi kerületi tanácsok megszűntek, és a kerületekben már csak hivatalok működtek.

E hivatalok elsőfokú hatósági ügyeket intéztek, és a megyei városi tanács végrehajtó bizottságának alárendeltségében működtek. Győrben, bár a várost nem osztották kerületekre, ugyanilyen feladatokra külön hivatalt hoztak létre; ennek elnevezése szintén megyei városi kerületi hivatal volt.

1984-ben minden megyei városban megszűntek a kerületek, és egységes elsőfokú hivatal vette át a korábbi kerületi hivatalok helyét. Ezt a szervtípust megyei városi hivatalnak nevezték. A megyei városi hivatal elsőfokú hatóságként működött, míg a másodfokú hatásköröket jellemzően a megyei városi tanács végrehajtó bizottságának megfelelő szakigazgatási szervei gyakorolták.

Ez a szervezeti megoldás különbözött a kisebb városok és községek ügyintézési rendjétől. A megyei városokban a hatósági ügyintézés jelentős része a városi tanácsi szervezeten belül maradt, és csak azok az ügyek kerültek a megyei tanácsi szervekhez, amelyek első fokon nem a megyei városi hivatalnál vagy korábban a megyei városi kerületi hivatalnál indultak.

Viszonya a megyéhez

A megyei város és a megye viszonya a kategória egyik legfontosabb sajátossága volt. A megyei város nem vált ki a megyéből, vagyis nem volt olyan különálló területi egység, mint az 1954 és 1971 közötti megyei jogú város. A megyei város a megye része maradt, ugyanakkor a többi városnál erősebb jogállást és szélesebb igazgatási mozgásteret kapott.

A megyei tanács és a megyei városi tanács kapcsolata nem a mai települési önkormányzat és vármegyei önkormányzat viszonyának felelt meg. A tanácsrendszerben a megyei tanács a területén működő tanácsok felettes szerve volt, és a tanácsi hierarchia részeként irányítási, ellenőrzési, tervezési és elosztási szerepet töltött be. A megyei város ebbe a hierarchiába sajátos, kiemelt városi egységként illeszkedett.

A megyei városok kiemelt kezelése a tervgazdasági és területfejlesztési rendszerben is megjelent. A városok fejlesztési feladatai, intézményi és infrastrukturális szükségletei, valamint költségvetési és gazdálkodási kérdései a megyei tervezési keretek között, de elkülönítetten is megjelentek. A tanácsok gazdálkodási szabályait az 1980-as években módosították: az 1985. évi IV. törvény már hangsúlyosabban utalt a tanácsok önállóságára, döntési jogosultságára és a helyi erőforrások feltárására.

A mai önkormányzati rendszertől való eltérései

A megyei város tanácsrendszeri kategória volt, ezért a mai megyei jogú várossal csak történeti értelemben rokonítható. A tanácsrendszerben a tanácsok az egységes államhatalom helyi szervei voltak. A tanácsok választott testületekként működtek ugyan, de döntéseik a felettes tanácsi szervek, a központi állami irányítás, a tervgazdasági keretek és a pártállami politikai vezetés rendszerébe illeszkedtek.

A mai megyei jogú város ezzel szemben települési önkormányzat. Saját képviselő-testülete közgyűlésként működik, helyi közügyeket intéz, önkormányzati rendeletet alkot, önkormányzati vagyonnal rendelkezik, és törvényben meghatározott esetekben megyei önkormányzati jellegű feladatokat is ellát. A tanácsrendszeri megyei városnak nem volt ilyen alkotmányos értelemben vett önkormányzati autonómiája.

A különbség a választási és szervezeti logikában is megjelent. A tanácsrendszerben a tanácsválasztások nem a mai többpárti helyi önkormányzati választásoknak feleltek meg. A tanácselnök, a végrehajtó bizottság és a szakigazgatási szervezet a tanácsi hierarchia részeként működött. A mai rendszerben a polgármester, a közgyűlés és a jegyző más alkotmányos és közigazgatási környezetben látja el feladatait.

A mai megyei jogú város elnevezése ezért nem a tanácsrendszeri megyei városi kategória közvetlen folytatása. A névváltozás mögött rendszerváltás állt: 1990-ben a tanácsi államszervezeti modell megszűnt, és helyette a helyi önkormányzatok rendszere jött létre.

Megszűnése

A megyei városi jogállás a tanácsrendszerrel együtt szűnt meg 1990-ben. Az 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról új alapokra helyezte a helyi közhatalom gyakorlását, és létrehozta a helyi önkormányzati rendszert. A megyei városok az 1990-es önkormányzati választások napján elveszítették tanácsrendszeri jogállásukat.

A nyolc korábbi megyei város — Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged, Kecskemét, Nyíregyháza és Székesfehérvár — az új önkormányzati rendszerben megyei jogú várossá vált. Ez azonban nem a tanácsrendszeri jogállás változatlan továbbélése volt, hanem új közjogi kategória létrejötte az önkormányzati rendszerben.

Az 1990 utáni megyei jogú városok köre a korábbi megyei városokénál szélesebb lett. Az eredeti törvényhozási elképzelés a százezer főnél népesebb, regionális szerepkörű városokra épült volna, de a törvény vitája során az ötvenezer lakosnál népesebb városok számára is megnyílt a lehetőség a megyei jogú városi cím megszerzésére. Ennek következtében 1990 végére húsz város lett megyei jogú város.

Források

• 1950. évi I. törvény a helyi tanácsokról.
• 1954. évi X. törvény a tanácsokról.
• 1971. évi I. törvény a tanácsokról.
• 1985. évi IV. törvény a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosításáról.
• Az Elnöki Tanács 15/1989. (II. 5.) NET számú határozata.
• Cseh Gergely: Az önkormányzati feladatellátás változásai, innovatív elemei 1950-től napjainkig. JURA, 2020/2. 24–35.
• Mikó Zsuzsanna: Államszervezet és közigazgatás Magyarországon 1945-től napjainkig. Dialóg Campus, Budapest, 2018.
• Németh Sándor: A megyei városok és a megyei jogú városok a magyar közigazgatásban. Településföldrajzi Tanulmányok, 2025/1. 5–18.

Lásd még

• Tanácsrendszer (Magyarország)
• Megyei jogú város (tanácsrendszer)
• Megyei jogú város (önkormányzati rendszer)
• Megyei város (polgári korszak)
• Helyi önkormányzatok Magyarországon
• Magyar Népköztársaság