Ugrás a tartalomhoz

Megyei jogú város (önkormányzati rendszer)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen AsgardBot (vitalap | szerkesztései) 2009. május 27., 15:14-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bot: <references /> cseréje {{források}}-ra)

A megyei jogú város olyan város Magyarországon, amely – megfelelő eltérésekkel – saját hatásköreként ellátja a megyei feladat- és hatásköröket. A megyei jogú várossá alakulás módját, valamint az azzal járó jogokat és kötelezettségeket jogszabályok írják elő.

Jelenleg, 2006. július 11. óta Magyarországon 23 megyei jogú város van: valamennyi megyeszékhely Budapestet kivéve, és öt további város.

A megyei jogú városok létezésének két időszakát kell megkülönböztetni Magyarországon. Először a második tanácstörvény hatálya alatt, 1954-től 1971-ig viselte e címet négy nagyvárosunk, később pedig 1990-ben, az önkormányzati rendszer létrejöttével több mint 20 város kapta meg azt.

Budapest a megalakulása óta különleges helyzetben van a magyar városok között, soha nem tartozott a megyei jogú városok közé. A megyei jogú városokhoz hasonlítható helyzetben 1950 előtt a törvényhatósági jogú városok voltak. 1971-1990 között egyes nagyvárosok megyei város címet kaptak.

A II. tanácstörvény alatt (1954-1971)

A második tanácstörvény felhatalmazása alapján a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1954. évi 12. számú határozata értelmében 1954. november 28-i hatállyal

kivált, és megyei jogú várossá alakult.

E városok tanácsai közigazgatási területükön mindazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeztek, melyekkel a megyékben a megyei tanácsok.

A megyei jogú városok kerületekre oszlottak, melyekben kerületi tanács működött. Miskolcnak 1965. december 31-ig négy kerülete volt, azt követően három, a többi megyei jogú város pedig mindvégig három-három kerületre oszlott. A kerületeket római számokkal sorszámozták, hasonlóan Budapesthez.

A megyei jogú városok helyzetét ebben az időszakban következetesen és egyértelműen kezelték. Minden tekintetben a megyékkel egyenrangú, azoktól különálló területi egységként szerepeltek. Ellentétben a mai gyakorlattal, a hivatalos statisztikai adatközlésekben vagy 24 területi egységre adtak meg adatokat (Főváros + 19 megye + 4 megyei jogú város), vagy 20 egységre, ekkor viszont a megnevezés mindig Baranya megye és Pécs stb. volt.

A megyei jogú városi jogállás 1971. április 25-i hatállyal, az új, harmadik tanácstörvény alapján szűnt meg.

Megyei városok a III. tanácstörvény alatt (1971-1990)

A harmadik tanácstörvény a megyei jogú városi jogállás megszüntetése mellett létrehozott egy új kategóriát megyei város néven. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1971. évi 6. számú határozata értelmében 1971. április 25-i hatállyal

városok megyei városi jogállást nyertek.

Az Elnöki Tanács 1989. április 1-jei hatállyal megyei várossá nyilvánította továbbá

városokat, így a megyei városok száma a tanácsrendszer utolsó másfél évében nyolcra emelkedett.

A megyei városok a többi városnál valamivel nagyobb önállóságot élveztek a helyi ügyek intézésében, továbbá részben közvetlen kapcsolatban álltak a központi kormányzati szervekkel, mégis egészében véve alá voltak rendelve a megyének, melyhez tartoztak.

A korábbi megyei jogú városok kezdetben megőrizték kerületi beosztásukat. A kerületi tanácsok azonban megszűntek, helyüket a Megyei Városi Tanács VB … Kerületi Hivatala néven létrehozott szervek vették át. Győrben azonban nem hoztak létre kerületeket, hanem a Megyei Városi Tanács VB Kerületi Hivatala elnevezéssel a város egész területére kiterjedő hatáskörű szervet hoztak létre. 1984. január 1-jétől a helyzet annyiban változott, hogy minden megyei városban megszűntek a kerületek, és a városonként egyetlen hivatal elnevezése megyei városi hivatalra egyszerűsödött. Ilyen szervet létrehoztak az 1989-ben megyei várossá nyilvánított három városban is.

A megyei városok e címüket 1990-ben az önkormányzatok általános választásának napján elveszítették, azonban az új rendszerben valamennyien megyei jogú városok lettek.

Meg kell még említeni, hogy 1930 és 1950 között a megyei város elnevezés már használatban volt. A korábbi rendezett tanácsú városok új elnevezése volt ez, ami a belső közigazgatási szervezetükben beállt változást jelezte. A megyei város ebben az időszakban valamely megyéhez tartozó várost jelentett, tehát a törvényhatósági jogú város ellentettje volt, és a későbbi járási jogú városhoz hasonló jelentéssel bírt. Az egybeesés félreértéshez vezethet, az 1950 előtti megyei városi címet lelkes lokálpatrióták néha megyei jogú városi múltként értelmezik.

Az önkormányzati rendszerben (1990 után)

1990-ben ismét létrejött a megyei jogú városok kategóriája, s a címet megkapta minden város, amelynek a lakosságszáma meghaladta az 50 000 főt. 1994-ben megyei jogú város lett mindkét megyeszékhely, amelynek a lakossága nem érte el az 50 000-es határt (Salgótarján és Szekszárd.)

Az 1990. évi LXV. törvény alapján a megyei jogú várossá nyilvánítást kérheti minden olyan város, amelynek lakossága meghaladja az 50 000 főt. Esztergom, bár lakossága a 30 000 főt sem haladta meg, benyújtotta kérelmét, hogy megyei jogú várossá válhasson, de nem sikerült megszereznie a többség támogatását a Parlamentben.

A megyei jogú város képviselő-testülete a közgyűlés, amelynek továbbra is lehetőséget biztosít az önkormányzati törvény, hogy kerületekre oszthassa föl a várost. A megyével közös feladatokban való együttműködés előkészítésére és összehangolására egyeztető bizottságot kell felállítaniuk, amelynek tagjait fele-fele arányban a megyei jogú városi és a megyei közgyűlés választja.[1]

Magyarország megyei jogú városai (a megyei jogú várossá alakulás éve):

Források

  1. 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról, VI. fejezet

Lásd még